Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-111

111. orseágos tílég 1892. november 28-án, hétfőn. 277 törekvést jelezték a szabadelyííség nevével, hogy az államnak úgynevezett megerősítése, a kormány hatalomnak úgynevezett hatályossá tétele végett úgy az egyéneknek, mint a társadalomnak, mint a municipumoknak minden jogát lehetőleg megnyirbálják. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egészen más értelme van valóban annak a szónak, mint a minőt Önök annak tulajdonítanak. De ha az elvek tiszta harcza fog jövőre bekövetkezni — e tekintetben azt hiszem, nem lesz félreértés sem a parlamentben, sem, számítok rá, a társadalomban — akkor a nemzet nemesebb szenvedélyei is fel fognak támadni és elegendő politikai tartalmat fognak nyerni úgy az egyik, mint a másik oldalon és akkor, t. ház, a helyzet változásához azt a reménységemet fűzöm, hogy akkor az Austriával fennálló viszonyunk összes intézményeinek felfogása is sokkal tisztább lesz, mint most és a nemzetnek nemes szenvedélyei sokkal inkább fognak érvényesülni, mint most. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igenis ebben előnyt látok, üdvözlöm a cabinetet és a többséget azon a téren és ha csakugyan elvekkel akar velünk szemben küzdeni, elfogadjuk a harczot, megálljuk a csata túrét és saját erőnk és buzgalmunk egész teljességével vívjuk meg azt a harczot. A végső kifejlődésben nincs kétségünk. A másik nagy előnye annak, hogy az indemnity vita ennyire terjed, mint bátor leszek részletesebben is jelezni, azon nagyszerű, hatásában nagyon fontos és tartalmában kitűnő felszólalásban és állásfoglalásban nyilvánul, mely Apponyi Albert t. képviselőtársam részéről pár nap előtt e házban történt. Mint volt szerencsém kijelenteni, senki sincs e házban, ki nagyobb súlyt fektetne, mint én arra, hogy egyrészről az állam és egyház közt, másrészt a különböző egyházak és felekezetek közt viszály ne támadjon (Helyeslés a szélső baloldalon) és ha mégis támadott volna, ha valamely mérvű viszály még is fennállana, tovább ne fejlődjék, hanem minél előbb czélravezető módon és eszközökkel megszüntettessék. (Élénk helyeslés) Nem lehetetlen, de nem is valószínűtlen, hogy azon programmal szemben, mely az egyházpolitikai kérdésekre vonatkozik, hazánkban is bizonyos egyházi befolyások törekednének érvényesülni; nem lehetetlen, hogy az egyház képviselői és a régebben úgynevezett világi rendek közt is találkoznának törekvések, a melyek egyesülni, Szervezkedni, állást foglalni iparkodnának ezen programmal szemben és úgy tudom, hogy mindezen esetleg feltámadó törekvések bizonyos vágygyal és bizonyos reménynyel tekintettek a nemzeti párt t. vezérének állásfoglalása elé. Nem ő adott rá okot; tudom, hogy nem adott; de tény az, hogy bizonyos reménynyel tekintettek az ő állásfoglalása elé. Ez az állásfoglalás megtörtént s a szabadelvű elvek mellett, komolyan, egész nyomatékossággal történt meg. (Helyeslés. Közbeszólás : Évek előtt történt már !) Meglehet, hogy évekkel ezelőtt keletkezett e remény és bár én is úgy tudom, hogy e reménységre a nemzeti párt t. vezére alapot nem nyújtott, de e reménység ennek daczára fönnállt és e reménység ma legalább ez alakban tökéletesen meghiúsultnak tekinthető. (Helyeslésbal felől.) Már pedig hogyha e törekvés, nevezzük akárminek, reactionariusnak vagy orthodoxnak, vagy bárminek, hogyha ez a törekvés azt fogja látni, hogy a parlamentben és általában a törvényhozás mezején szilárd talajt nem talál, pártot a parlamentben, úgy, a mint a pártok ma szervezve vannak, hiába keresés nem talál kiváló államférfiút, a kihez reménységét, küzdelmei sikerének kilátásait köthesse: akkor az a viszály, a melytől félünk, a mely az állam és az egyház és a felekezetek közt kifejlődhetne, nem fog létrejönni. (Általános helyeslés.) Épen ezért rendkívül fontosnak, következményeiben hazánk egész közéletére nézve rendkívül becsesnek tartom azt az állásfoglalást és azt a kijelentést, a melyet a nemzeti párt t. vezére tett. Bár neki nincs szüksége arra, de én a magam, valamint elvbarátaim részéről is egyáltalán egy perezig sem habozom hazafias elismerésünket kifejezni ezért az állásfoglalásért. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) E tárgynál lévén, engedje meg a t. ház, hogy mellékesen csak egyetlen egy megjegyzést tegyek Vajay István t. barátom és képviselőtársamnak kijelentésére. (Halljuk! Halljuk!) Egyáltalán nem értek egyet az ő egyházpolitikai fejtegetésével. (Általános helyeslés.) Mindamellett bizonyos tekintetben örülök felszólalásának, mert ezzel bebizonyította azt, hogy még azon orthodox egyházpolitikai nézetek mellett is hű tagja lehet vaiaki az ország függetlenségi pártjának (Helyeslés a szélső baloldalon) H szükségesnek és czélszerűnek tartom, hogy ez documentáltassék. A mi pedig az ő nézetét illeti, arra nézve csak azt jegyzem meg, hogy t. barátom az ő álláspontjából és az ő kiváló — noha egyoldalú — műveltségéből kifolyólag helyesen alkalmazhatja másutt a Krisztus és Belial egymással való küzdelmét, de azt hiszem, hogy e parlamentben annak helye nincs. (Általános helyeslés,) Én Belialt egyáltalán nem ismerem, de a Belialokat itt a képviselőházban sem tudom észrevenni, de hozzáteszem, hogy Krisztust sem látom itt a képviselőházban sem egyes, sem többes számban; az a harcz tehát itt nem fog folyni, ezentúl legalább nem. (Helyeslés bal felől.) És még egyet ajánlok t. barátomnak szíves figyelmébe, nevezetesen azt, nézze meg, hogy ezelőtt 44 és fél esztendővel az ország főpapjai, a római egyház egyházi fejedelmei és az ország főrendéi