Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-111

2 76 m- orsartgos ülés 1892. november 28-6n, hétfőn. hogy »Landeszoll«, ha Magyarországból oda gabona szállíttatik, megvámoltatik a következőképen : búza, tengeri 100 hektoliter 38 forinttal, rozs és hajdina 45 írttal 100 hektoliterenkint, még nem is métermázsánként; zab 67 frttal. Ezt én egész hitelesen, kereskedő körökből és az azoknak megküldött hivatalos kimutatásokból tudom. Már most kérdem a t. ministerelnököt, van-e erről tudomása és ha van, hogy tudja összeegyeztetni a közös vámterület eszméjével, hogy valamely ország Landeszoll vagy bármi néven nevezendő efféle illetékeket vethet ki a mi gabonánkra, mely oda kivitetik, Mondom, ezen dolgokból azt látom, hogy a t. ministerinm nemcsak a politika tekintetében, nemcsak a nemzet vitális érdekeit hanyagolja el, de közgazdasági érdekeit is: azért nemcsak pártállásból, de ennélfogva sem szavazhatom meg az indemnitást. (BélyesUs a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igaz ugyan, hogy az indemnitási vita ezúttal több időt vesz igénybe, mint igen gyakran történik; de ennek oka egyszerű és világos: abban áll, hogy új cabinettél és új programmal állunk szemközt. Maga ez indokolja, hogy az indemnitási vita hosszabb és ha lehet, tartalmasabb legyen, mint máskor; de magam részéről a vita ezen hosszúságában bajt vagy kárt egyáltalán nem is látok. Ez a vita sok irányban tisztázza és már is tisztázta a helyzetet úgy a cabinet programmja, mint bizonyos mérvig legalább a jövőre vonatkozólag, a pártok helyzetének irányában is. Kijelentem egész nyíltsággal hogy én a helyzetnek lényeges változását látom, és e változásban úgy reánk, mint általában az országra nézve bizonyos nagy előnyöket, nagy vívmányt látok. Az egyik és íöelőnye a helyzet változásának nézetem szerint abban áll, hogy úgy látszik — eddig még minden esetre úgy látszik, — hogy mind a cabinet, mind az azt támogató többség elvi alapon akar állni. A parlamenti küzdelemben, az eszmék harczában, a pártok viaskodásában elvvel fog fellépni, lobogója elvszerű lesz; ebben én viszonyítva a helyzetet az elmúlt 15 vagy 17 évhez és annak állapotaihoz, nagy előnyt látok. Az elmúlt kormányok alatt, ha egész mereven, egész nyersen akarom kimondani, voltaképen az elvek semmire sem becsülésének rendszerét láttuk; (Az igaz! a szélső baloldalon.) az elmúlt kormányok és különösen az úgynevezett 15 éves kormány rendszerint mindig mást hirdetett, mint a mit valósággal követett és mindig mást követett, mint a mit hirdetett. (Úgy van! Űyy van! a szélső baloldalon.) Ebből aztán az eszmék nagy zavara következett és az eszmék zavarából a közügyekre mindazon hátrányok, melyek rendszerint az eszmék zavarából keletkeznek. Ha a t. cabinet, ha a háta mögött levő többség, a mint igéri — és én az ígéretben ma még nem kételkedem, legalább kételyemet kimondani feljogosítva nem érzem magam — ha a mint igazi alapon, az elvek alapján fog megállni mindvégig, akkor reám és elvbarátaimra nézve is látom e már jövőben, a közeljövőben is a nagy politikai előnyt. Az eddigi cabinetnek ugyanis hatalmat és taetikát. és — nem akarok egyáltalán gyanúsítólag szólni — egy évi jogosult előnyöket állítottak velünk szembe. De mi a hatalommal szemben hatalmat nem állíthattunk, a tacticával szemben taetikát állítani nem akartunk és az egyéni jogosult előnyökkel szemben mi, mással, mint az eszmék varázsával fel nem léphettünk, sem itt, sem künn a nemzet társadalmában. (Úgy van! tetszés a szélső baloldalon.) Ha majd önök elvekkel fognak velünk szemközt állani, azokkal igenis szemközt állanak a mi elveink; ha önök tisztán megállanak az elvek mezején, mi megállunk a magunkén: akkor a nemzetnek módjában áll a két elvet napról-napra összemérni s gyakorlati jelentőségében felismerni és az önökével szemben, a melyre nézve azt hiszem, a gyakorlati jelentősége igen csekély lesz, a mi elveink horderejét és jelentőségét és nagyságát kellőleg fogja méltányolni. Ez lesz reánk nézve, illetőleg elveink sikerére nézve a nagy előny. (Tetszés a szélső baloldalon ) De nemcsak szűk pártszempontból akarom ezen előny fontosságát felfogni. Fontosnak tartom ezt azért is, mert ha elvek küzdenek elvekkel, akkor a nemzet politikai rétegei, legtágabb rétegei is lassankint tisztán fognak látni és többé az elámításnak kitéve nem lesznek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szabadelvűség jelszava, melyet Szalay Imre t. barátom épen az előbb említett itt fel, az is majd lassankint tisztán fog állani a nemzet előtt; fájdalom, ma is már nagyon sokan kiábrándultak ebből és talán rá fog jönni rövid időn a nemzet egész társadalma arra, hogy a szabadelvűség, úgy, a miként a t. cabinet pártja, vagy úgy, a miként az elmúlt cabinetek pártja azt értelmezte és a mint azt gyakorlatilag foganatosította, minden inkább volt, mint szabadelvűség. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sohasem az volt ugyanis szemük előtt az elmúlt cabineteknek, a mi a szó valódi történelmi és politikai jelentőségének megfelel; sohasem az állott szemük előtt, hogy az egyén és a társadalom jogait biztosítsák az állammal Szemben és nemzetünk megerősödését azon államszövetséggel szemben, melyben vagyunk, a mi magyar felfogás szerint igazi szabadelvuségnek tekintendő; hanem főtörekvésük abban állt és e