Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-93

14 98. orgssásros Blés 1892. gzeptember 29-én, csBtfirtSkSij. oly törvényellenes cselekményeket, melyek a cselekvési szabadság legecclatansabb megsértéséről tanúskodnak. Hát, t. képviselőház, miért van szervezve az a főispáni állás, ha az a főispán a legbotrányosabb dolgokat eltűri és követi el? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Miért van szervezve ez a főispáni állás, ha ennek betöltője rideg nyugalommal és rideg közönynyel nézi azt, hogy azon törvényhatóság polgárai, a melynek élére oda állítva lett, a közegek ált ti foly ton bántalmaztathatnak és sérelmeztethetnek ? Szeged városa nagy áldozatok árán tartja fenn rendőrségét; de ezt azért tartja fenn, hogy a polgárok biztonságát védelmezze, nem pedig azért, hogy azt a lábával letapossa, a kezébe adott fegyverrel letiporja. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Az az eset, a. melyet, itt felhoztam, teljesen megfelel a valóságnak, mert ennek valóságáról Szeged város polgárságának ezrei tanúskodnak. Ha pedig megfelel a valóságnak, akkor az a főispán, az a rendőrkapitány nem érdemelheti meg azt, hogy csak egy pillanatig is betöltse a kormány bizalmából nyert állását. Azokat ki kell pusztítani azon állásokból, mert azok nem őrei a rendnek, hanem megölői a polgárság jogainak, megölői a polgárság alkotmányos jogai és szabadságának. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József: Lesz azután megint egy hivatal! (Derültség bal felől.) Babó Emil: Igaz, hogy ez. a mit itt felhoztam, helyi természetű dolog, azonban én nem hiszem, hogy bárki i* ily szemponthói foghatná föl ezt, mert ez kell, hogy az egész országot érdekelje, annál inkább, mert ez az erőszakoskodás ellenzéki választókkal szemben lett elkövetve, a mi pedig még gyűlöletesebbé kell, hogy tegye ezt az egész erőszakoskodást. Hiszen tudjuk, hogy sem Szeged városában, sem máshol az egész országban a kormányt támogató képviselő dolgába nem avatkozik bele sem hatóság, sem rendőrség, sőt azt kell, hogy tapasztaljuk, hogyha kormánypárti tüntetésről van szó, akkor maga a főispán, a rendőrkapitány jár elől; elkövetnek mindent, hogy bizonyos csoportosulást idézzenek elő, hogy bizonyos tömegeket varázsoljanak elő; folyik a hajsza az egész kerületben, hogy minden élő ember hagyja ott a hajlékát, hogy bámulja azt a kormánypárti képviselőt és lelkesedjék azért a kormányrendszerért, a melyért lelkesedni igaz szívvel és lélekkel senki képes nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Épen ezért, mert máimagának a t. kormánynak sem állhat sem hivatásában, sem pedig érdekében, hogy bárkiben is az a meggyőződés élhessen, hogy az ellenzéki polgárokat lehet üldözni, sérteni és bántalmazni, a nélkül, hogy azok bármikor elégtételt kaphassanak, kérdem a t. belügyminister úrtól: 1. Van-e tudomása arról, miként Szeged városának rendőrkapitánya az 1892-ik év augusztus hó 29-én, úgy látszik, Szeged város főispánjának jóváhagyásával, kiadta azt a semmiféle ok és indokokkal nem támogatható rendeletet melylyel a tápéi országos képviseloválasztőknak Szeged városán keresztül leendő átvonulhatá^ukat megtagadta és ezzel a polgárok alkotmányos jogai és cselekvési szabadságuk gyakorolhatását törvényellenes módon megakadályozta.? 2. Van-e tudomása arról, hogy a mondott napon Szeged városának a rendőrsége a rendőrkapitány vezérlete alatt a főispán tudatával néhány tápéi választókerületi polgárt, de valamint különösen a szegedi békés polgárokat és ú'i nőket erőszakosan megtámadott, azok személyes és cselekvési szabadságukat gátolta s azokat insultálta? 3. Szándékozik-e ezen erőszakoskodás miatt Szeged város főispánját kérdőre vonni, a rendőrkapitány ellen pedig a fegyelmi eljárást megindítani s az eljárás befejeztéig őt hivatalos állásától felfüggeszteni? (Helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a belügyminister úrral. Következik dr. Issekutz Győző képviselő úr interpellatioja. (Halljuk! Halljuk!) Issekutz Győző T.ház öztudomású dolog és a lapokban is közöltetett annak idején, hogy a tápéi választókerületben Csongrád vármegye központi választmánya, tehát azon egyedüli hatóság, mely a választások vezetésére jogosult, a képviselőválasztás határnapját 1892. augusztus H-ére tűzte ki. Azonban ezen választás akkor meg nem ejtetett, mert a választási elnök azon ürügy alatt, hogy akijelölt egyének közül kettőnek a választás jogosultsága s így szenvedő választóképessége be nem bizonyítgatott, a választási törvény nyilvános kijátszásával, a választók jogainak erőszakos megsértésévei s azon körülmény tekintetbe vétele nélkül, miszerint a megjelent választóknak költséget, fáradságot, munkamulasztást okozott, a választást felfüggesztette. Köztudomású dolog, t. ház, az, hogy az ezen választási eljárásnál, illetőleg — bocsánatot kérek — a választási törvény elleni visszaélésnél (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) jelen volt országos képviselők a, t. ministerelnök úrhoz, mint belügy ministerhez sürgöny útján feljelentést intéztek; köztudomású dolog, mert a lapokban ez is közöltetett, de már ezen tál a dolgokat mély homály fedi s a t. ministerelnök úr, mint belügyminister, sem a képviselőknek távirati feljelentésökre mai napig választ nem adott, sem pedig két hivatalos apja útján nem jelezte, hogy a képviselők távirata-