Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-107

107. országos Blés 1892. norember 28-án, szerdán. 189 Mi, t. uraim, éveken keresztül küzdöttünk az ellen, bár támogatni fogunk ezentúl is minden egészséges gondolatot, noha a nrinisterelnök úr politikai programmjában van a többek közt sok olyan, a mi homályos, hézagos és szerintünk nem kielégítő, de a melyek további működésünknek mégis megnyugtató alapjait képezhetik: amazon politikai irány ellen, mely ellen éveken keresztül küzdöttünk és a mi belénk a jogos bizalmat lanságot oltja és önti, küzdeni fogunk ezentúl is. Ez pedig semmi más, mint az, hogy a régi aera feltámadt, tovább pusztítani igyekszik ezen ország közéletének egész vonalán. Ez az egyebek között, a mi ellen most is nemcsak küzdünk, de azt szétrobbantani is tőlünk telhetőleg igyekszünk. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés, tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Wekerle Sándor ministerelnök! (Malijuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök: T.ház! Engedje meg nekem a t. ház, hogy a most kifejtettek után azonnal éljek a szólás jogával, (Halljuk! Halljuk!) mert saját részemről nem tartanám megengedhetőnek azt, hogy kétely férjen akár az általunk felállított elvek tisztaságához, azok keresztülvitelének őszinteségéhez, akár azon jogczímhez, a melynek alapján ezen székeket elfoglaltuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr közállapotaink részletes ecsetelésére nem terjeszkedett ki, csak általánosságban azt mondotta, hogy minden beteg: a pénzügyi helyzet is beteg és tarthatatlan. (Zajos ellentmondások a baloldalon. Felkiáltások: Nem áll! Azt nem mondotta!) Bocsánatot kérek, ha ő nem mondotta, hogy tarthatatlan, hát én mondom, hogy sok tekintetben tarthatatlan. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a programúiban is megmondottam, de azért egy nagy különbség van köztünk, a képviselő úr és köztem: az, hogy akkor, a midőn én nem akarom szépen színezni közállapotainkat, de társaimmal együtt megjelölöm az orvoslás módját; a képviselő úr az orvosszer megjelölésétől igen óvatosan tartózkodik és úgy tesz, mint az a javasasszony, a ki akkor, a mikor nagy betegbez hívják, nem orvosszert ajánl, hanem a család megrémült tagjaival együtt azt kiáltja, hogy itt már minden elveszett! (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Én ezt a t. képviselő úrnak most csak úgy általánosságban felelem, mivel fentartom magamnak a részletes választ akkorra, midőn majd részéről is — a mint monda — a költségvetés tárgyalása során részletesen fogja feltüntetni közállapotaink bajait. Most csak azzal fogok foglalkozni, a mit részint a kormány programmja, részint alakulása, részint legutóbbi fellépésemre nézve mondott. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Először azt méltóztatott mondani, hogy én hadat üzentem a túlsó oldalnak. Engedelmet kérek, hiszen friss emlékezetében van e ház minden tagjának, méltóztassék az én fellépésemből kimutatni, hogy miben üzentem hadat a t. táloldalnak és nem-e a túlsó oldal részéről volt-e az a fogadtatásom, hogy akkor, a midőn tiszta elvek alapján ide léptünk, (Igaz! Úgy van! jobb felől.) midőn azoknak részletes, határozott és világos megjelölésével léptünk itt fel, azzal találkoztunk a t. képviselő úr részéről, hogy azt mondta, mi vádoljuk és gyanúsítjuk őket és ugyanakkor találkoztunk azon részről a leghatározottabb visszautasítással, sőt egy, még a visszautasításnál is veszedelmesebb törekvéssel: a nevetségessé tenni akarással'? (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Hát, t. ház, én nem vagyok jogosítva senkinek politikai szereplését, senkinek politikai irányát megjelölni. Ha a t. képviselő urak ezt tették, ám tegyék ; de bocsánatot kérek, akkor ne fordítsák meg a dolgot és ne mondják azt, hogy én hadüzenettel kezdettem. (Élénk tetszés jobb felől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő úr (Halljuk! Halljuk!) foglalkozik a multakkal. Én ezekre kiterjeszkedni nem kívánok. Az ilyen politikai korrajzokat, a melyek nem positív tényekre, hanem föltevésekre vannak alapítva, igen különböző színben lehet feltüntetni. De egyet meg kell jegyeznem: hogy akkor, midőn a múltnak eseményeit ecsetelik, az akkori kormánynak két és fél év előtti alakulását ne tüntessék fel úgy, hogy az a párturalomra kifelé és a hatalmi dulakodásra befelé volt alapítva ; ne mondják azt, hogy akkor az volt a jelszó, hogy mi akarjuk c^ak ezeket a dolgokat megcsinálni és másokra, nem számítunk. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Határozottan emiékezem, hogy az akkori ministerelnök úr már első föllépése alkalmával kimondotta, hogy vannak kérdések, a melyekben csak ezen pártra támaszkodhatunk; de vannak oly kérdések is, a, melyekben mindenkire kell számítanunk. Határozottan tudom azt, hogy minálunk a megállapodás az volt, hogy igenis minekünk nincs okunk, nincs szükségünk arra, hogy szövetségeseket keressünk; de ha ugyanazon elvi alapon valaki hozzánk szegődik, azt szívesen veszszük. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Zaj és mozgás bal felől.) T. képviselőház! Ugyanez ma is a mi álláspontunk. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Mi nem egy érdekszövetséget képezünk : (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) mi az elvek, az irány, a kivitel módozatainak és egymásutánjának