Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-107
188 107. orsiágos ülés 1898. november 23-án, szerdán. ministerelnök ár tegnapelőtt ebben a házban hangsúlyozott, megvalósításának útjában, ha ezeket a t. kormány s annak volt tagjai komolyan vették, csakugyan semmi akadály sem állott útjában.(Igaz! Ugyvan! bal felől.) De még ha ez a programra nem valósult volna is meg és Magyarországnak bajait, Magyarországnak szerencsétlenségét és helyzetének súlyos voltát csak az képezné, hogy önök azon programmot nem valósítottak meg: akkor talán nem kellene így neheztelnünk. Nem, t. ház! Ezer sebből vérzik ezen ország. Nézzenek szanaszét ebben az or~ szagban. Az a harcz, mely a felekezetek beiéletében dili; az a békétlenség, a mely a nemzetiségek törekvésében nap-nap után erőteljesebben jut kifejezésre; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az a társadalmi disharmonia, a melyet egy nemzeti eszmének a közéletbe való beledobásával önök bevittek a társadalomba, mind veszélyes baj, sőt többet mondok: az az elkedvetlenedés, a mely — mondjuk ki nyiltan és őszintén — az önök lapjai szerint, a korona és a nemzet között mutatkozik, még pedig egy olyan téren, a melyen nem hiszem ugyan, hogy fenforog, de ha fenforoghat, a legnagyobb szerencsétlenségnek tartom, különösen akkor, mikor egy oly nemzeti jogosult érzelem jut ebben a házban, ezen ország közvéleményében kifejezésre, a mely az ország históriai múltjának egyik büszkeségét és dicsőségét képezi, mert e nemzet históriájáról és múltjáról le nem mondhat és lemondani nem fog, mert az egyik az ő szülőföldjét és birtokát, a másik az ő erkölcsi életének tartalmát képezi. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Akkor pedig, a mikor ezekben a kérdésekben a koronát felvilágosítani nem tudják s így lehetővé teszik, hogy e terén az elkedvetlenedés jelenségei mutatkozzanak, ez oly súlyos kötelesség-mulasztás, oly sillyos bűn, melynek következményeit eléggé megmérni és belátni nem lehet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sőt én még ennél is tovább megyek és azon társadalmi jelenségekre utalom a t. kormányt, hogy (Halljuk! Halljuk!) egy líj harez-riadó fuvatik a magyar társadalom életében: a demokratia és az aristokratia közötti harcz riadója. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ezen harcz szíttatik. Ez a többinek tetejében ismét súlyos szerencsétlenség. Nem hiszem, hogy volna ebben az országban oly buta demokrata és oly ész nélküli aristokrata, a ki belemenne ebbe a kelepczébe és a ki a disharmoniának ezerféle bajait és szerencsétlenségeit még ezzel is súlyosbítani akarná. Ez nagy baj volna az országra nézve. De tényleg szítják e bajt még ma is és bármennyire becsülöm is a t. ministerelnök urat, de bizonyos momentumok között nagyon kell vigyázni, hogy oly mozzanatokat, melyek a társadalomnak, felekezeteknek és egyéb téren álló osztályoknak harczába egy újabb elemet visznek bele, tőle telhetőleg ealmirozza. Ez nagy baj volna, a melylyel szemben tehát a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. T. képviselőház! Van az xíj alakulásnak, ágy a politikai, mint a kormányzati alakulásnak még egy harmadik eredendő bűne is (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy hatalmát azon szövetségre igyekszik felépíteni, a mely szövetség Magyarország közéletét tizenöt esztendőn keresztül az egész vonalon megmételyezte és meghamisította. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Nemcsak annak az ellenzéknek a részérő], a melynek egyik szerény tagja vagyok, nemcsak az ellenzék másik árnyalata részéről, a mely a maga felfogásait és törekvéseit elég erőteljesen tudja kifejezésre juttatni, hanem ma talán már mondhatom, az ország közvéleménye részéről teljes elítéléssel találkozik az, hogy Magyarország közéletét továbbra is, akár directe, akár indirecte az a szövetség vezesse és vigye, vagy, hogy a politikai élet azon szövetségnek hatalmára és túlsúlyára építtessék, a mely Magyarországon a közéletet megmételyezte. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sokkal gyöngédebb férfiúnak tartom a t. ministerelnök urat, hogy sem vissza ne utasítsa azokat, a miket én most mondottam. De egyre figyelmeztetem a t. ministerlnök urat és ez az, hogy az alakulásoknak külső jelenségeit és formatiok helytelenségét semmiféle kijelentésekkel meggyöngíteni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Magyarország egész közvéleménye úgy fogja fel a krisist — és önök közül is sokan — mint a Tisza-aerának teljes diadalát. (Élénk helyes-és bal felől.) És méltán, t. képviselőház; mert ha mi azt látjuk, hogy azon egyénileg általam is igen tisztelt férfiú, a ki Magyarország közéletét hosszú éveken át — bár gonoszul — vezette, ma mint közkatona, de vigilláló közkatona, ott tartja kezét (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a pártnak politikai működése és törekvése felett, ha az igazságügyminister szövetségében ő ellenőrzi a kabinet működését, a melybea bizonyára nemzeti és hazafias gondolatok is kifejezésre jutnak; ha azt látjuk, hogy a korona mellett e szövetségnek egy másik tiszteletreméltó tagja teljesíti azon kötelességeket, a melyeknek súlyos voltáról és horderejéről minden politikusnak kellő felfogása van, akkor akárhogyan szépítgetik a dolgot, le nem fogják magukról rázni az ország azon közvéleményét, mely látja és érzi, hogy itt semmi másról, mint a letűnt 15 év gonosz politikai restaurálásáról van szó. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.)
