Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-107
107. orsrógos ttlés 1892. november 28«án, szerdán. 187 engednie — ismétlem,, nem a mi sorainkból, mert ez önöknek kormányzati maximaja, hanem saját párthíveinek sorából — annak, a ki a megváltozott fölfogást osztotta, már csak azért is, mert valószínű, hogy ennek működése alatt ezek az irányzatok könnyebben lennének keresztűlvihetők, mint a t enltusminister működése alatt. (Helyeslés a baloldalon.) Ez áll a cultusminister úrral szemben, de másokkal szemben más áll. Igen sajnálom, de ki kell mondanom, hogy évek óta tapasztalom, hogy a liberalismusnak egyik ingredientiáját az elveknek a változtatása képezi. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Ha a jogosult liberalismus el akarja érni azt az erkölcsi tekintélyt, a mely azért is becses, mert épen a liberalismussal kapcsolatos kérdések ezen erkölcsi tekintély súlya alatt könnyebben kereszttílvihetők, akkor ezt csak úgy érheti el, ha látja és tudja mindenki, hogy a törekvésekben nem köpenyforgatásról... (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Földváry Elemér: Igaz! Ugy van! de a »Pesti Napló«-ra nézve! Horánszky Nándor:. •. nem az elveknek cserebereléséről, hanem állandó felfogások érvényesítésérői van csak szó. (Igaz ! Ügy van! a balés szélsőbalon.) Mindezek, t. ház, oly mozzanatok, melyeknek történeti igazságához szó nem fér. Kész és képes vagyok e mozzanatok mindenikére a ház naplóiból ráolvasni, mert igyekeztem, hogy a situationak a múlttal kapcsolatban levő festésében túlzásokba ne menjek. E situatioban állott elő a kormány-krízis és ebből született meg a jelenlegi t. kormány. Bocsásson meg most már a t. ministerelnök úr, de consíatálnom kell azt, hogy az új alakulás és az új kormánynak létrejövetele számos eredendő bűnben szenved. (Úgy van! bal felől.) Az egyik az, hogy e krízisnek komoly politikai háttere nem volt. Mert az az egyetlen kérdés, mely e krízist szülte, abban a csekély nuanceban, mely a volt ministerelnök úr beszédében kifejezésre jutott, annál kevésbbé képezhette kormány-krizis anyagát, mert fel kell tennem, hogy akkor a volt kormánynak minden tagja ellenkező felfogásban volt, mint a volt ministerelnök úr, ez pedig nagy kérdés. Hogy e krízisre külső és személyes érdekek gyakoroltak-e befolyást, vagy sem: azt nem kutatom, de a, jelenségekből azt kell mondanom, hogy a krisis kezdetben csak disharmonia volt a kormány kebelében és krisissé csak azon személyes és külső befolyások tették, melyek arra hatottak. (Helyeslés bal felől.) A verebek is csiripelik a háztetőkön, (Derültség bal felöl.) hogy a krisisnek tápanyagot ki és mi nyújtott? Talán szavakkal lehet azt desavualni, de azon jelenségekkel és közfelfogással szemben, melyeket láttunk és látunk, e kijelentéseknek aligha fogunk hitelt adni. Azonban én nem ezekre építek, hanem azon külső és súlyos jelenségekre, melyek közül csak egy párt fogok elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Itt van Magyarország egyik legtekintélyesebb lapjának, a »Pester Lloyd«-nak vezérczikke, mely bizonyos napon óva intett arra, hogy a kormánypárt kebelében működő erők ne vigyenek oda disharmoniát. Szó szerint nem idézem, de azt hiszem, hogy a leggyengébb következtetést vontam le az említett czikkből, melyet két okból tartok fontosnak: először, mert komoly napilapban jelent meg ; másodszor, mert e lap éveken át mindég visszatükrözte a kormány felfogását és soha sem hangoztatott oly gondolatot, mely az uralkodó párt soraiba disharmoniát vihetett volna bele. Nem hivatkozom a napi sajtó egyéb orgánumaira, melyek a desperatio egy pillanatában azt jelezték, hogy a dissolutio oly tünetei mutatkoznak a túlsó oldal beléletében, melyek másra, mint e mozzanatiM vissza nem vezethetők. De hivatkozom a volt kormányelnök úr egy kijelentésére, melyet azon értekezleten" tett, melyen a krisist bejelentette. (Halljuk!Halljuk!) Azt hiszem, e nyilatkozat egészen authenticus, mert soha desavuálva, magyarázva, vagy viaszavonva nem lett, mert confirmisan jelent az meg az egész sajtóban. {Úgy van! bal felöl.) Ez a kijelentés egyebek között a következőket mondotta: » A most bejelentett elhatározásba személyes körülmények is befolytak. Méltóztassék megengedni, hogy ezekről ez alkalommal ne szóljak, mert azok különben is köztudomásúak s mert azok előbb-utóbb is napfényre fognak kerülni.« Hock János: Zajos éljenzés! (Derültség bal felöl.) Horánszky Nándor: Én többet nem idézek, de azt hiszem, hogy joggal constatálhatom, hogy erre a politikai, vagy talán pártkrisisre, de mindenesetre kormányzati krisisre befolyással voltak olyan tényezők is, a mely tényezőkkel szemben mi éveken keresztül a legsxilyosabb bizalmatlanság álláspontján állottunk. (Igás! Úgy van! a bal- szélső baloldalon.) De voltak a t. kormány alakulásának és keletkezésének r más eredendő bűnei is. Miben állanak ezek? xlllanak abban, hogy sem egészben, sem részben nem valósították meg azokat az eszméket, a melyek az íVj programúiban kifejezésre jutottak. {Úgy van! bal felől.) Mi akadályozta, t. uraim, önöket, kik hús a húsból, vér a vérből, sőt egyenkint is ugyanazok, kik az ország politikáját a múltban vezették, hogy ezeket megvalósítsák? Erre nézve mégis csak felvilágosításra volna szükség. A hatalom az önök kezében volt, annak a terjedelmes programúinak vagy legalább egy részének, melyet a t. 24*
