Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-107

Jg(j 10!. országos ülés 1892. november 28-án, szerdán. sőt ha bárhonnan erre irányuló indítvány tétetnék, azt a maga részéről vissza fogja utasítani; kimondta másodszor, hogy a februári rendeletet fenn akarja tartani s a mennyiben annak végrehajtásába nehézségek vegyülnének, miután az 1868-ki törvénynek mentől teljesebb megvalósítására törekszik, annyiban törvényhozási intézkedésekhez folyamodik. Nem is hederített azon felfogásra, mely akkor a ház ezen oldaláról nyilvánult és mely azt mondta, hogy igen a fennálló állami törvénynek érvényt kell szerezni, ezt kívánja az állami tekintély minden körülmények közt, érvényt kell szerezni akként, hogy az a lehető legkevesebb conflictussal, megrázkódtatással járjon, ez azonban végmegoldást nem képezhet, mert a végmegoldást csak az képezheti, ha az egyházpolitikai kérdések a házasság kérdésével együttesen, a magok egész terjedelmében felöleltetnek és oldatnak meg; mert csak így lesz elérhető az az eredmény, hogy az izgalom, mely ebben az országban a felekezetek közt most felütötte magát, ha talán nem is teljes, de legalább megnyugtató csillapodásra fog vezetni. Bekövetkezett a folyó év tavasza. Már akkor nyilvánvaló volt az, a mit a t. vallásos közoktatásügyi minister úr is constatált, hogy itt a lelkiismereti kötelességek jutnak conflictusba. És mégis a helyett, hogy a t. kormány gondoskodott volna egy, vagy más módon, talán oly módon is, melyet most felölelnek arra, hogy tehát ezen kérdések sanáltassanak, a helyett, hogy a t. kormány akkor kilátásba helyezte volna, hogy eddig elfoglalt merev álláspontján változás történhetik, még pedig ilyen és ilyen módon és feltételek mellett — továbbá is ragaszkodott a maga régi és merev álláspontjához, sőt nem ugyan itt a teremben, de künn a társadalmi életben is találkoztunk olyan jelenségekkel, melyek további intransigens állást foglaltak el; pedig semmi sem jött közbe, semmiféle incidens, sem izgalom, sem ujabbi megoldási módozat, de még csak gondolat sem jutott kifejezésre, mely^ erre a kérdésre befolyást gyakorolt volna. És mit látunk ma, t. ház ? Látjuk azt, hogy egy új megoldási módozat kíséretében — a melyre nézve még pár szót nyilvánítani fogok a magam részéről — el van ejtve az 1868. törvény fentartásának eszméje; el van ejtve a februári rendeletnek eszméje és ajánltatik egy más megoldási mód, a mely úgy mondatik, amazokkal a equi valens. Erre nézve, t. ház, én a magam részéről nyíltan és őszintén kijelentem, hogy ha a t. kormány nem pusztán elvi kijelentést tesz, hanem ennek megvalósításának eszméjéhez is tántoríthatlanúl ragaszkodik, a miről én nem kételkedem és ha a kormány látja éles szemmel azokat a nehézségeket, melyek annak hátterében felmerülnek és ha a t. kormány nemcsak látja, de érzi is, hogy ezen nehézségekkel meg is tud küzdeni és abban az alakban fogja végmegoldásra juttatni, a mely alakban a t. ministerelnök úr bejelentése azt tartalmazta: akkor számíthat arra, minden tartalék nélkül, hogy én és bizonyára t. elvbarátaim is a felekezeti béke és nyugalom érdekében még áldozatok árán is — a melyekbe azonban bele nem vegyülhetnek a hibák, mert azok felett őrködni kell (Helyeslés bal felől.) — meg fogunk tenni mindent, hogy ezen szerencsétlen kérdés a napirendről letűnjék és ne zavarja az ennek az országnak békéjét és nyugalmát, melyre annyiféle bajok és szerencsétlenségek között szükségünk van. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Egyet azonban ki kell jelentenem a parlamentarismus érdekében és ezen kijelentésemet abban foglalom össze, hogy én, a ki a t. cultusminister úrnak egyéniségére, egyenes és nyilt jellemére és arra, hogy az ő egyéniségében rejlő erő ennek az országnak közéletére veszendőbe ne menjen, nagy súlyt helyezek: igen sajnálom, hogy ebből azt a consequentiát le nem vonta, melyeta parlamentarismus érdeke megkövetel. Ez pedig megköveteli, hogy ha az események ereje tolja őt előre és arra az álláspontra jutott, a mely álláspontot ő eredetileg el nem foglalt, de a felekezeti béke és nyugalom érdekében azt látja, hogy itt más megoldási mód nincs, akkor vonja le ebből a parlamentaris consenquentiát. (Helyeslés bal felöl.) Mert ezerféle bajaink és szerencsétlenségeinknek egyik legsúlyosabbika az a jelenség, hogy itt mindenki vállalkozik mindenre (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) és ha az egyik úton nem sikerül, akkor megy a másikra, (Igás! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Zaj. Mozgás jobb felöl.) sajnálom, hogy nem engedi át a tért azoknak — nem magunkról szólok — (Helyeslés bal felöl. Derültség jobb felöl.) a kik az ő régi tanait nem vallották és az új tanok megvalósítására épen intact voltuknál fogva hivatva vannak. (Helyeslés bal felől.) Disharmonia van e tekintetben a t. cultusminister úr tiszteletre méltó működésében. Bocsásson meg a t. minister xír, de ismétlem, hogy bár a magam részéről a legnagyobb súlyt helyezem az ő egyéniségére: egyik esztendőben mereven ragaszkodni ahhoz a két szemponthoz, a melyet fölsoroltam, a másik esztendőben pedig talán az események erejénél fogva olyan állásponthoz jutni, a mely nem eongruens, hanem összeütköző a másik állásponttal és ebből a parlamenti consequentiát le nem vonni, olyan hiba, melyet én azon közjó érdekében, a melynek érdekében a parlamentarismus tisztaságát érvényre kell emelnünk megérteni nem tudok. Át kellett volna helyét,