Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-107

107. országos filés 1892. norember 23-íln, szerdán. 183 ajánlom, (Halljuh ! Halljuk!) hogy idézze vissza a lefolyt másfél esztendei politikának egyes mozzanatait, állítsa szembe a mai fejleményekkel, vagy állítsa azok mellé és e kettőnek combinatiojából felfoghatóvá lesz előtte az a helyzet, a melyet én szerenesésnek nem tartok s a melylyel szemben én a bizalmatlanság álláspontjára helyezkedem. De világos lesz előttem egy másik dolog is és ez az a capitis diminutio, (Halljuk! Halljuk!) melyet a megelőző kormánynak feje szenvedett, a ki hibáiért, gyengeségeiért, erejének túlbecsüléséért s azzal a klikkuralommal szemben, melylyel szemben ő abban a pártban állott, élt és működött, erélytelenségeért meglakolt. E momentumokra akarok rámutatni, t. ház, inert igazságosaknak kell lennünk. Ha valaki a politikai életnek nemcsak külső alakzatait veszi figyelembe, hanem e külső alakzatok után ítéletet akar magának képezni magáról a politikai helyzet tartalmáról is, akkor lehetetlen, hogy meg ne bírálja magának a forrásnak tisztaságát, melyből e helyzet kifejlődött (Élénk tetszés a baloldalon.) s melyből egyedül láthatjuk erkölcsi tartalmát egy jövő alakulásnak, egy jövő alakulása képességének és azon reményeknek, melyeket ez alakuláshoz fűzni lehet. E szempontból, t. ház, néhány mozzanatot leszek bátor felsorolni különböző okokból. Egyfelől azért, hogy önmagunkat is igazoljam, mert ehhez jogunk van s ezt tenni kötelességünk is, igazoljam nevezetesen magunkat akként, hogy itt az ország színe előtt constatáljam s ne csak constatáljam, hanem be is bizonyítsam, hogy mi már akkor, midőn a megelőző kormány megalakult, tisztán láttunk s bár a kormány nyilatkozataival szemben bizonyos sympathathiáknak adtunk kifejezést, de azon aggodalmaink, melyeket ahhoz az alakuláshoz épen a háttér miatt fűztünk, beváltak és megvalósultak; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) hogy itt az ország színe előtt igazoljam, hogy ennek a jelenlegi alakúiásnak nincs — talán nem jól használom e szót: nincs — de bizonyos tekintetben igenis megvan az a háttere, hogy az alakúiásnak egyik kimagasló törekvését képezi a párturalom monopóliuma kifelé, (Élénk tetszés a baloldalon.) a hatalmi ér elekek feletti dulakodás befelé; (Élénk tetszés a baloldalon.) hogy kimutassam az ország színe előtt, hogy e hatalmi dulakodásnak pedig a parlamentarismiis erkölcsi szempontjai fogják az árát megadni; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) hogy kimutassam végfíl, hogy viszonyaink újjáalakulásában, a lefolyt 15 évi szerencsétlen politikának factorai és törekvései diadalmaskodtak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ebben látjuk és ebben találjuk azt a hadüzenetet, melyhez a t. kormánynak joga van, de melyet úgy, a mint az van, el kell fogadnunk és hogy 15 évi multunkhoz képest és azon törekvéseknek megvalósítása érdekében, melyekért mi küzdöttünk, e harezot nemcsak le nem tehetjük . . . Pulszky Ágost: Azt tudjuk! Horánszky Sándor: Pulszky t. képviselőtársamnak van legkevesebb beleszólása, (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Zaj jobb felől.) mert ő még velünk is harczolt — (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) mondom, hogy ezt a harezot nemcsak le nem tehetjük, de arra vagyunk utalva, hogy ezt fokozott erővel (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) a helyzet gyógyítása és sanálása érdekében eddigi összes törekvéseinknek és odaadásunknak egész erejével és súlyával latba, vessük, mert erre az országnak szüksége és igénye van. (Úgy van! bal felől.) T. képviselőház! Midőn 1890-ben az előbbi kormány megalakult és ide a házba belépett, előterjesztette politikai programmját. Emlékezni fog e háznak minden tagja, a ki akkor is tagja volt, de ha tagja nem volt is, bizonyára figyelemmel kísérte közállapotainkat és közéletünket, hogy mi ezen programmal és kijelentésekkel szemben a bizalmatlanság álláspontjára nem helyezkedtünk. Tettük ezt két okból. Tettük ezt egyfelől azért, mert azon kijelentésekben nagyban és egészben, mondjuk, nagy vonásokban azon irányoknak hangoztatását láttak, a mely irányzatokért mi úgy a politika, mint a kormányzati szellem tekintetében éveken keresztül fáradtunk és dolgoztunk. Nem helyezkedtünk a bizalmatlanság álláspontjára egy más okból sem. Nem helyezkedtünk áriért, mert nem tételeztük fel azt, hogy akkor, midőn valaki itt e házban és az ország színe előtt politikai irányzatokat decretál és ezeknek megvalósítására törekszik, hogy akkor elfeledje azt, hogy különösen a multakkal szemben többre van kötelezve, mint ezen eszméknek egyszerű hangoztatására: kötelezve van jelesen arra, hogy azon igazságokat, melyek e politikai programmban kifejezésre jutottak, optima fide meg is valósítsa. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Igaz, hogy akkor kifejezést adott az én t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert egy aggodalomnak. Ezen aggodalom abban állott, hogy miután a pártfentartás önálló czélnak jelentetett ki, miután ebben a pártfentartásban és annak tartalmában a régi traditiók túlsúlylyal és túlerővel vannak képviselve, kételkedik a felett, hogy ez a programm, a melynek, bár minden részében teljesen nem osztozunk, de egy jövő basisaul szívesen elfogadhatónak tartottuk, hogy az a programm a maga valósága ban igen lelkiismeretes és — politikailag értem e szót — becsületes tartalmában meg is fog valósulni. Kijelentéseink, t. ház, határozottak, nyíltak, őszinték és világosak voltak. Nem ajánlkoztunk