Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-107

182 107. ©rsüágos ülés 1892. november 2S-án, szerdán. Ebből kifolyólag a közérdek és a dolgok helyes megoldása föltételezi az eszmék és felfogások azon súrlódását, melyből az igazság utóvégre is kiőrlődik. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De vannak felszólalások, melyekről az én egyéni felfogásom az, hogy azok a tapintatosság feltételét nélkülözik. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ezen egyéni szólásszabadságomat és ezen felfogásomat akarom én is előttem szólott Tódor József t. képviselőtársam felszólalására alkalmazni, miután ő ide akkor, ;i midőn bizonyos kérdések napirenden nincsenek, oly kényes dolgokat hozott be és oly szempontokat említett, melyek minden helyes érzéket nélkülöznek, oly kérdéseket jelesen, melyeket itt e házban senki tárgyalni nem akart, de nem is lehet, sem pedig azokkal szemben, vagy azok ellen az állam érdekeinek vitatása körííl állást foglalni nem akart. (Általános helyeslés.) Madarász József: Menjen Rómába! (Derültség.) Horánszky Sándor: Ily felszólalásnak tekintem én az előttem szólott t. képviselőtársam beszédét, melylyel szemben felfogásom szerint akkor cselekszünk leghelyesebben, ha fölötte napirendre térünk s magam is ezt fogom tenni. (Általános helyeslés.) Habár t. képviselőtársam a pénzügyi bizott- , ság előadója, a midőn a ház asztalán fekvő , törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta, igen szerény hangon és igen szűk keretben hivatkozott a bizalom kérdésére: mindazáltal, habár i tudom és meg vagyok győződve, hogy a dolgok új aerájának kezdetén ez nem czélzatosság volt, mégis teljesen egyetértek vele abban, hogy a felhatalmazás kérdése a mi parlamentaris felfogásunk szerint mindenkor a bizalom kérdésének tekintetett. Ebből kifolyólag tehát én sem akarok az ország pénzügyi állapotairól, az általános politikai helyzetről, a reformok sorsáról, közéletünk erkölcsi tartalmáról, a kormányzati szellemről és arról, a mit az előttem szólott t. képviselőtársam nagy vonásokban érintett, tudniillik a kormány progrnmmjáról ez idő szerint behatóan és bővebben nyilatkozni. Fentartom ezt magamnak akkorra, a midőn a költségvetés általános tárgyalása lesz napirenden s a mikor majd alkalom lesz az ország állapotait az egész vonalon részletesen tárgyalni. De egyet constatálok már most: (Halljuk! Halljuk!) constatálom azt, hogy közállapotaink — talán az ország financiális helyzetét kivéve — az egész vonalon súlyosan betegek. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Sőt többet mondok : magának az országnak pénzügyi állapotai, adózási rendszere, közteherviselési viszonyai" is olyanok, a melyek csak azért mosódnak el üt ebben a teremben, mert nagyobb politikai kérdésekről van szó, a melyek közéletünknek ezen egyik ingredientiáját is magukban foglalják ugyan, de a melyek, fájdalom, ebben a teremben sohasem részesültek abban a méltánylásban, a melyben az ország anyagi és adóteherviselési képességére való tekintettel részesülniük kellene. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Constatálom tehát, t. ház, hogy közteherviselési viszonyaink és adózási rendszerünk is súlyos bajokban szenvednek, mert ezek anyagi intézkedéseikben igazságtalanok és egészségtelenek, (Úgy van! bal felől.) kezelésökfaen és végrehajtásukban pedig erőszakosak és kíméletlenek. (Igás! Úgy van! bal felől.) Ezekkel szemben is tehát gyökeres és mélyre ható reformokra van szükség, bár elismerem, hogy nem ugyan a pénzügyi politikának magasabb felfogása, hanem egyenesen az adócsavar alkalmazása által abban a helyzetben vagyunk, hogy az ország pénzügyi viszonyai egyensúlyban állanak. De szükség van e re foimokra, t. ház, két okból: először az igazság érdekében, az ország közteherviselési viszonyainak . kellő méltánylása érdekében; másodszor azért, hogy az ország polgárai akkor, a midőn egy súlyos,, évekre kiterjedő szerencsétlen politikának anyagi terheit kénytelenek kiizzadni, legalább részesüljenek abban az igazságban és méitánylatban, hogy teherviselésük egyenletes és igazságos legyen, másfelől pedig ezt oly intézmények és törvények biztosítsák, melyek az igazságot juttatják kifejezésre. (Helyeslés bal felől.) De ismétlem, t. ház, ma ezek nem kérdés tárgyai. Kérdés lesz ezekről akkor, midőn majd a költségvetés tárgyalása alkalmával az országáltalános politikai helyzetét módunk és alkalmunk lesz behatóan és részletesen megbírálni. Ma én szűkebb térre kívánok szorítkozni, t. i. arra a térre, a melyet a t. előadó úr is megjelölt: a bizalom kérdésének terére (Halljuk! Halljuk!) s ebből a szempontból leszek bátor néhány mozzanatot felsorolni azért, hogy a mai helyzetnek úgy tartalmát, mint alakulásának külső jelenségeit is megbírálhassuk, hogy megmérjük és megvizsgáljuk azt, micsoda forrásból született az a politikai helyzet, az az új kormányalakúlás, a melylyel az ország politikájának intézésében számolnunk kell. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ha valaki Magyarországnak ez idő szerinti közállapotait kellően méltányolni és megmérni akarja; ha valaki abban a ködben, a mely a szíveknek és elméknek mesterséges félrevezetéséből származik s mely éveken keresztül hasznos politikai iskolának bizonyult be, tisztán akar látni; ha valaki egy oly iránytűt keres, a melynek segélyével az igazság felismeréséhez akar jutni: annak én a magam részéről azt