Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-107
107. orszáíros ülés 1892. norember 23-án, szerdán. 179 állítani, hogy időt engednek, talán hónapokat, talán esztendőket, szinte mondván, hogy nyitva van a tér, csak hatni kell annak kedélyére, a ki hivatva van dönteni: minél több időt engednek, annál veszedelmesebb ez a befolyás (Helyeslés bal felöl) Vannak bizonyos erkölcsi momentumok, melyeket meg kell ragadni, ha nagy dolgokat akarunk keresztülvinni. Befejezett ténynyel kell ilyenkor előállni s meg fogják látni, hogy a vatikán többé fenyegetőzni nem fog, mert én s azt hiszem, mindenki, a ki hozzám hasonlóan érez, meg van győződve, hogy valamint nincs a hazában senki, legyen bármely vallású, a ki tisztetelette] nem hajol meg azon legitim befolyás előtt, melyet a vatikán a katholikus egyházra gyakorol és melyet kell, hogy gyakoroljon: ép annyira nincsen magyar hazafi, a ki ne érezze azt, hogy mennyire fontos megóvni azt, hogy ez a befolyás ne érvényesüljön ezen körön kivíil, (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) ne érvényesülhessen a magyar törvényhozás termében és ne csorbíthassa a magyar koronának ősi jogát. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélsőbalon.) Abban van a főhiba, hogy épen ezen tényezők provoeálására szolgál táplálékot az a elausula, melyet a nyilatkozathoz hozzácsatolni méltóztatott. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélsőbalon.) Áttérek, t. ház, beszédem utolsó részére, melyet tulajdonképen első résznek kellett volna tennem. Mert hiszen annyira nyilvánvaló, világos, magától értetődő, hogy az új mimsteriumtól legelső sorban azt kérdezzük: honnan és miként jöttél ide? Ez a válság oly rendkívüli módon folyt le, hogy lehetetlen, hogy ez iránt a képviselőház teljes tájékozást ne nyerjen. Ha a t. ministerelnök úr — mint ezt róla készséggel felteszem — mindig nyilt helyzettel akar szemben állani, akkor azon kell kezdenie, hogy kabinetje nyíltsággal álljon a képviselőház elé és határozott nyíltsággal mondjon el mindent úgy, a mint történt. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mert ha a tényeket látjuk, olyan probléma előtt állunk, a melyet megfejteni tulajdonképen alig lehet. Volt egy kabinet, a melynek az volt a neve, hogy Szapáry-kabinet. Szerencsétlenül kormányzott harmadfél éven át, hibát hibára halmozva, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) míg végre bekövetkezett az idő, a midőn mindenki belátta, hogy ez tarthatlan állapot. De itt a házban a t. többség akkor épúgy, mint most tömören áll Wekerle t. ministerelnök úr körül, úgy állott Szapáry mellett az utolsó perczig; a mikor egyszer híre jött valahonnan, hogy Szapáry megbukott és Wekerle Sándor lett megbízva a kabinet megalakításával, az egész orj szag — az igazságnak tartozom ennek constatálásával — mondhatni pártkiilönbség nélkül a jelen viszonyok közt örömmel üdvözölte ezt a hírt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kíváncsian néztük, hogy ez a férfiú, a ki hosszú éveken át annyi elmebeli tehetséget, ügyességet tanúsított, hogyan fogja megoldani ezt a nehéz feladatot? Ez a válság néhány napig tartott, míg végre a kormány megjelent a házban. Mi történt? Talált annyi idő után egy ministert és (Egy hang a szélsőbalról: Egy fehér elefántot'•! Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) egy elvi kijelentést. Ebből állott az egész. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Talált, mondom, egy ministert és ne méltóztassék azt hinni, hogy ez lapsus Hnguae. Mert én a válságról beszélek. A válság folytán és gr. Szapáry Gyula távozásával két tárcza üresedett meg: az egyik a miuisterelnöki, ezt elfoglalta a pénzügyminister úr; a másik tárcza a belügyministeri, ezt elfoglalta Hieronymi Károly jelenlegi minister úr; tehát Hieronymi Károly minister úr az egyetlen új minister; mert a másik, az ő Felsége személyi körüli minister széke már akkor üres volt, annak semmi összeköttetése nem volt a válsággal. (Felkiáltások a baloldalon: Most is üres! Derültség.) Tehát az a hosszú, nagy, mélyreható válság, a melynek megoldására egy oly nagy tehetségű férfiú vállalkozott, a minő a t. ministerelnök úr, abban lyukadt ki, hogy nagy nehezen tudott találni egy jeles, országos hírű nagy képzettségű technikust a belügyi tárczára, (Egy hang a szélső baloldalon: Gőzjogász! Derültség.) és a szabadelvüség constatálására egy elvi kijelentést. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát ezt komolyan átalakulásnak, új kabinet-alakításnak nevezni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A tény az, hogy mi szemben állunk a régi ministeriummal, a melyet most már nem gr. Szapáry Gyula, hanem Wekerle Sándor ministerelnök úr vezet. De van egy más baj. Méltóztatnak tudni, hogy én szegélyekből nagy kérdést csinálni nem szoktam soha: tisztelem, becsülöm, elismerem a t. ministerek tehetségeit, megadom mindeniknek azt, a mit megérdemel, jóban is, rosszban is, hanem a baj, a mi aggaszt, az, hogy a múlt kormány megbukott, bár mit mondjanak a lapok, bármit mondjon a t. túloldal l'honneur du drapeaa, a tény az, hogy a múlt ministerium megbukott azon megbocsáthatlan egymásután elkövetett hibák folytán, a miket tapasztaltunk, elkezdve a Kossuth-kihonosítástöl egészen le a Hentzi-szoborig, véges - végig. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen, de ez nem minden. A kik a hibáknak, mulasztásoknak, sértéseknek részesei voltak, épen csak Hieronymi minister urat kivéve, mind ott ülnek; ha tehát azok a hibák voltak a bukás okai, a logikai kö23*
