Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-107

107. országog ülés 1892. nOTember 23-An, szerdán. 177 nak az igazi történetét képezte, (Halljuk! Halljuk!) tudniillik a polgári házasság kérdése: erre nézve már kissé furcsán vagyok én és úgy hiszem, az egész ház, de merem hozzá tenni, még maga a t. kormány is furcsán van vele. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az van a legfurcsábban!) Mielőtt erre vonatkozólag nézetemet fejtegetném — hozzá téve még azt az egyet

( hogy e tekintetben némileg competensnek tartom magamat véleményt mondani, a mennyiben hosszú éveken át oly országban éltem, a melyben a kötelező polgári házasság régóta megvan a törvényben, sőt jelen voltam akkor is, a mikor behozták, tudom tehát, mi kell ahhoz, mennyiben nehéz, mennyiben könnyű — mondom — mielőtt ennek az előadásába fognék, kijelentem azt, hogy ezzel a kérdéssel a párt, a melyhez tartozni szerencsés vagyok, tüzetesen még nem foglalkozhatott. Elvi álláspontunkat méltóztatnak ismerni. Hiszen ezt az egész kérdést tulajdon képen mi hoztuk be a képviselőházba (Ellenmondás jobb felől. Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) és folytattuk ezen intézmény követelését és folytatta boldogult irányi Dániel ritka kitartással, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) gyakran önöknek gúnykaczaja közepette. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás és zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek ! Helfy Ignácz: Hogy tehát mi ezt általánosságban^elfogadjuk, az kétaéget nem szenved, de coneret dolgokkal a párt igen természetesen csak akkor fog foglalkozni és akkor fog véleményt mondhatni, ha a javaslat eoncrét alakban a ház előtt fog feküdni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mit tehát most erre nézve mondok, ez az én egyéni nézetem, melyet a magam felelősségére és a magam nevében mondókéi. (Halljuk!) Hogy a polgári házasság különböző formái közül a t. kormány, a mint látszik — legalább a mint határozottan kijelentette — a kötelező polgári házasság formáját választotta, ezt teljesen helyeslem. Helyeslem általános okból azért, mert a facultativ polgári házasság bármily formájú, némileg enyhít ugyan bizonyos bajokat, de sérti úgy a jogegységet, mint a jogegyenlőséget. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Helyeslem továbbá különösen a mi speciális viszonyaink közt, mert hiszen nem titok az, hogy az 1868-iki LIII. törvényczikket a törvényhozás azért hozta meg, hogy a különböző felekezetek közt a békét helyreállítsa. Tekintettel volt akkor különösen a protestáns lakosságra, a mely panaszkodottfőként az addig fennállott reversalisok ellen. Ennek elhárítása és a kedélyek megnyugtatása végett hozatott az említett törvény. Ha tehát mi a fennálló törvényt meg akarjuk változtatni azon részében, a mely a vegyes házasságból származó gyermekek vallására vouatKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. VI. KÖTET. kőzik, e czélt, valamint a vallási béke helyreállítását másképen, mint a kötelező polgári házasság behozatala útján, elérnünk nem lehet. Miért? Mert a facultativ polgári házasságnál, midőn az illetőknek szabadjára van hagyva választani az egyházi és a polgári házasság közt, azon protestáns polgártársaink, a kik illetéktelen befolyástól félnek — akár alaposan, akár nem, ebbe most nem bocsátkozom, mert nem feladatom — ismét attól fognak félni, hogy a másik oldalról nyomást fognak gyakorolni abban az irányban, hogy ne polgárikig, hanem az egyház előtt esküdjenek meg a házasulandók, a mi által eo ipso megakadályoznák magokat a vegyes házasságokat vagy legalább a származandókat. De a vallásos béke nemcsak hogy helyreállítva nem lenne, hanem határozottan ki lenne élesítve, mert mintegy szembeállíttatnék akkor a polgári házasság az egyházi házassággal, holott a kötelező polgári házasság teljesen érintetlenül hagyja az egyháznak dogmáit. Vajay István: Nem áll! Helfy Ignácz: A kötelező polgári házasság nem jelent semmi egyebet, mint azt, hogy az állam megköveteli azt, hogy mivel az államnak alapja a család, a családnak pedig alapját képezi épen a család-alapító házasság: ennélfogva midőn a polgárok az államra nézve oly rendkívül fontos actust visznek véghez, történjék ez ő előtte is, mondom, ő előtte is. Madarász József: Ő előtte! Helfy Ignácz: Akkor érintené ez az egyházat, ha a kötelező polgári házassággal az mondatnék ki, hogy csak az állam előtt kell megházasodni és nem szabad, hogy a felek az egyházba menjenek. De ennek sehol semmi nyoma sincsen. Számtalan esküvőnek voltam szemtanúja Olaszországban ; láttam, hogy elmentek a municipiumhoz, ott a polgármester felolvasta a felek előtt a codexnek oda vonatkozó paragraphusait, kérdezte ezek alapján, hajlandók-e egymással összekelni és ezek alapján kijelentette, hogy az állami törvény nevében a házasság meg van kötve. Ezután a felek ugyanazon a kocsin, melyen a municipiumhoz jöttek, elhajtattak a templomba és ott kikérték az illető lelkésztől áz egyházi áldást. Ez tehát teljesen érintetlenül hagyja az egyházat, ez biztosítja leginkább a vallásos béke helyreállítását. Vajay István: Felfogás dolga! Helfy Ignácz: A formára nézve tehát teJ jesen egyetértünk, de a t. ministerelnök úr tegnapelőtti programmbeszédéből nem vettem ki azt, hogy a t. kormány el van határozva a kötelező polgári házasságot törvénybe iktatni és életbeléptetni. Én csak annyit láttam, hogy a t. kormány kijelentette a ház előtt azt az örvendetes hírt, hogy ő Felsége által föl van hatalmazva 23