Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-107
10?. országos ülés 1892. noTcmber 28-án, Szerdán. 175 Igen, szűkíteni láttuk e kereteket 25 esztendő alatt. Láttuk, hogy ez idő alatt behozták a sárga-fekete jelzőzászlókat a honvédségnél. Megszűkíteni akarták azt igen erősen a véderőtörvény alkalmával, a hol csak az ellenzék óriási erőfeszítésének sikerült ezen törekvést meggyöngíteni, bár megmaradt annak nyoma az egyéves önkéntesi intézménynek egy évről 3 évre való súlyosbításában. Ha a t. ministerelnök úr ügyelni fog legalább arra, hogy azon keretek ne szükíttessenek, ezt is hazafiái érzelemből köszönettel fogom venni, miután — fájdalom — eddig ez is megtörtént; de ezt olyan keretnek állítani oda, a melyhez egyik irányban sem lehet nyúlni: ez beleütközik az alkotmányosság fogalmába. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebbe mi soha sem fogunk beleegyezni. Mi Magyarország alkotmánya keretének Magyarország függetlenségét tartjuk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a keret, miként az világosan körül van írva az 1790/91 : X. törvényczikkbeu s a mint azt később az 1848-iki törvény életbe is léptette. Ez az a törvényes keret, a melyen belül mi hazánk közjogát fejleszteni akarjiik. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Áttérve a ministerelnök úr programmjának többi pontjaira, miután ezekre tegnapelőtt Eötvös Károly t. barátom úgyszólván egyenkint tüzetesen felelt: én csak néhány, szerintem legfontosabb pontra fogok szorítkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök tVr előadásában három csoportra osztotta a kormány teendőit. Az elsőre nézve, a melyben az anyagi feladatok, a pénz- és közgazdasági ügyek foglaltatnak, teljesen egyetértek a ministerelnök úrral. S valamint én és t. elvbarátaim rokonszenvvel és elismeréssel kisértük működését ezen a téren: úgy meg lehet győződve arról, hogy ha így folytatja és fejleszti tovább ezen ügyeket, részünkről hasonló elismerésre számíthat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kivévén természetesen azon két pontot, a melyre Eötvös Károly t. barátom is rámutatott. A t. ministerelnök úr ugyanis ezeket nem is vette föl azon nagy feladatok közé, de sőt nem is jelezte, mint feladatot. Ez a feladat pedig abból állana, hogy épen akkor, a midőn pénzügyeink a dolog természeténél fogva ily nagy kört foglalnak el a közéletben, gondoskodva legyen arról, hogy az országnak rendelkezésére álljon az általános hi telt szabályozó önálló nemzeti bank. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem érintette továbbá egy szóval sem, pedig kétséget sem szenved, hogy a ministerelnök úr pénzügyministeri minőségében leginkább érezte, érzi és bizonyára érezni fogja: mekkora erő hiányával van, hogy nem áli rendelkezésére a pénzügyi politika egyik legfontosabb tényezője' a vámügy önálló kezelése. De, ismétlem, ezekre nem akarok bővebben kiterjeszkedni; nem akarok már azon oknál fogva sem, mert azt hiszem, hogy a mikor erre az ügyre rákerül a sor, már egy más kormánynyal fogunk szemben állani. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem még sem mellőzhetek egy pontot, a melyet a t. ministerelnök űr a teendők második csoportjában említett föl, t. i. a belügyi közközigazgatást, őszintén sajnálom, hogy a t. ministerelnök úr, a ki jelen volt a multak küzdelmeinél, világos, nyilt elméjével czélszerűnek találta már előre megkötni magát, kijelentvén azt, hogy ugyanazon nyomokon akar haladni, némi sorrendi eltéréssel, a melyeken elődje oly csúfondáros hajótörést szenvedett. Kijelentette a leghatározottabban, hogy a közigazgatást államosítani akarja. Micsoda szükség forog fönn erre nézve, t. ház? Én azt hiszem, hogy utóvégre úgy a t. kormánynak, mint nekünk és az egész országnak nem egy bizonyos theoriára van szükségünk, hanem szükségünk van arra, hogy jó administratiónk legyen; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) No hát, ha ez ismertetik el egyedüli és főszükségnek, akkor én természetesnek találnám, ha a kormány azt jelentené ki: én nem kötöm magam sem választáshoz, sem kinevezéshez, igyekezni fogok olyan javaslatot terjeszteni be, mely mindnyájunknak megnyugvására biztosságot nyújtson az iránt, hogy végre valahára lesz tiszta, becsületes, jó, pontos közigazgatás Magyarországon. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hiszen e mellett nincs kizárva az, hogy egy helyet kinevezés útján töltsön be a kormány, míg nagyon sok helyet választás útján. Meglehet, hogy a transactiok, discussiok során talán egyikünk-másikunk belátta volna, hogy lehet egy speciális hely az administratioban, a hol épen azadministratio érdekében talán mégis megfelelőbb, hogy ott akár élethossziglani választás, akár kinevezés legyen; de elvileg kimondani, hogy ez legyen az alap, annyit tesz, hogy a t. ministerelnök úrnak ép olyan küzdelemmel fog kelleni megbirkóznia, mini elődjének. Mert erre nézve ne méltóztassék magukat ámítani. A mi felfogásunk szerint a közigazgatás államosítása ily merev alakban odaállítva Magyarországra oly veszélyt rejt magában, melynek ellent kell állani minden erővel. (Úgy van! a szélsőbalon.) Egészen máskép áll a dolog oly országokban, melyek teljesen függetlenek, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyek biztosítva vannak az iránt, hogy bármily politikai változás történjék is, mindig nemzeti kormány lesz az ügyek élén. A mi viszonyaink közt én nem adok fegyvert senkinek a kezébe, hogy Magyarországot esetleg