Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-107
174 107. orsíftgos ülés 1892. norember 23-án. szerdán. Ezek alapján ajánlom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés jobb felöl) Helfy Ignácz: T. ház! Mielőtt a dolog érdeméhez szólnék, egy rövid megjegyzést akarok tenni azokra, (Háljuk! Halljuk!) a miket a t. előadó úr most mondott. Azzal indokolta az előadó úr a törvényjavaslatot, hogy az szükséges arra, hogy az államháztartás zavartalanul folytattassék. Beismerem azt, hogy a jelen körülmények között nem lévén sem kilátás, sem pedig lehetőség arra nézve, hogy még ez év folyamán a rendes költségvetés elkészüljön, egy indemnityjavaslat szükséges; de azt már nem látom be és nem engedhetem meg sehogy sem, hogy szükséges volna azt mindjárt három hónapra kérni. Ez a képviselőház budget-jogának közvetett kijátszása. Minden parlamentaris országban erre annyira szigorúak, hogy például Francziaországban egy időben elő volt írva, hogy csak tiz napra szabad kérni indemnityt, azután két hétre és ismét megújították két hétről három hétre; de ily tág felhatalmazást engedni egy kormánynak, a mely esetleg olyan czélokra is használhatja fel azt, a minőkre például a volt t. kormány a mait télen felhasználta, én részemről helyes, alkotmányos, parlamentaris eljárásnak nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérve a kérdés érdemére, igen természetesen az igen t. ministerelnök úr tegnapelőtt előterjesztett programmjával kell első sorban foglalkoznom. Az új ministerelnök úr minket —• engem és elvbarátaimat — megtisztelt azzal, hogy programmjának első pontját mindjárt nekünk szentelte, vagyis egyenesen, nyíltan, férfiasan hadat üzent minekünk. Természetesnek fogja tehát találni, hogy erről az oldalról is feleletül az első szó a lehető leghatározattabb bizalmattanság lehet csak a t. ministerelnök úr kabinetje iránt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: A milyen a jó nap, olyan a fogadj Isten! (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Helfy Ignácz: A t. ministerelnök úr szükségesnek tartotta kijelenteni nemcsak azt, hogy ő és ministertársai határozottan ragaszkodnak az 1867-iki úgynevezett kiegyezési törvényekhez, hanem új tanúi még azt is, hogy ő ezen törvényeket állandó alkotásnak tartja és tekinti. Wekerle Sándor ministerelnök: Mara dandónak mondtam. Helfy Ignácz: Állandónak méltóztatott mondani, itt van előttem a biblia, a »Nemzet«. De akár maradandó, akár állandó, a t. ministerelnök úr ezzel a szóval mindenesetre azt akarta jelezni, hogy ennek megváltoztatásába bocsátkozni nem lehet. Már a tegnapelőtti napon Eötvös Károly t. barátom igen helyesen jegyezte meg, hogy a magyar közjog nem ismer sem ideiglenes, sem állandó, sem örökös, sem maradandó, sem alaptörvényeket; ismer egyszerűen állami törvényeket, a melyek addig állanak fenn, a meddig a törvényes factorok ezek megváltoztatását szükségesnek nem tartják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nem is méltóztatott megfontolni, hogy az ilyen kifejezés és az ilyen állítás mennyire beleütközik magába az alkotmányosság fogalmába. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha van valami állandó egy alkotmányos monarchiában, az mindenesetre maga a monarchicus forma, vagyis a dynastia. És mit láttunk pl. évekkel ezelőtt Angliában? (Halljuk!) A hatvanas évek végén, sőt még a hetvenes évek elején is volt Angliában egy képviselő — sajnálom, hogy a nevét elfeledtem, talán Csernatony Lajos t. képviselő úr emlékezik reá — a ki minden költségvetés tárgyalása alkalmával azon indítványnyal állott elő, hogy a civillista töröltessék el, mert nem látja be annak szükségét, hogy Anglia ilyen fölösleges kiadásokba verje magát, hogy nincs szükség királynőre, úgy sem kormányoz, nélküle is époly jól fogja vezetni a ministerium a dolgokat, épúgy, mint most. És mit gondol a t. ministerelnök úr, hogy ezen indítvány miatt felháborodás volt ott vagy nevetés? Nem. Egész nyugodtan és komolyan végighallgatták indítványát és akkor felállott a ministerelnök és egyszerűen azt felelte annak a képviselőnek : »Igyekezzék a képviselő úr ezen felfogásának az országban többséget szerezni és akkor a parlament indítványát okvetlen meg fogja szavazni*. Ez az igazi parlamentarismus, ez a nemzet nyilvánításának igazán tiszteletben tartása. Azt mondja továbbá a t. ministerelnök úr a közjogi alapra vonatkozólag, hogy ezen alap kereteit sem szűkíteni, sem tágítani engedni nem fogja és hogy 25 évi tapasztalat, sőt sikerek igen jónak bizonyították ezen közjogi alapot. Engedelmet kérek, azon tapasztalat, a melyre a t. ministerelnök úr hivatkozott, bizony nagyon szomorú tanúságot tesz. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert ezen 25 évi tapasztalat azt mutatja, hogy azt az alapot szűkíteni igenis lehet, de tágítani nem, legfölebb egy kis »és«-sel. Azt mutatták ezen tapasztalatok, hogy hosszú 25 év alatt ugyanazon egy pártnak uralma alatt nem sikerűit kieszközölni egyetlen piczinyke nemzeti jogot sem, a mely ott világosan ki nincs irva. Bele van iktatva a törvénybe a paritás/Es azt kérdem : sikerűlt-e önöknek kieszközölnicsak azt, hogy például külföldi képviseletünkben nyoma legyen Magyarországnak ? Ki tudták-e vinni, hogy ezen paritás igazán kifejezést találjon intézményeinkben ? (Helyeslés a szélsőbalon.)
