Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-106

160 106. országos ülés ,1892. -november 91-én, hétfőn. ; tosított jogok kifejezést nyernek; azokat mi az általános képviselőválasztások alkalmából kiadott programmunkban és felirati javaslatunkban felsoroltuk, azokat ismételnünk nem kell; hanem azért, mert minden lépés, mely alvó jog-ainknak felébresztése, a valóság terére való átültetése érdekében történik, elég fontos arra, hogy már egy kormánynak első programmnyilatkozatában is helyet foglaljon és elég jelentőségteljes arra, hogy annak kimaradása a programúiból, midőn a mostani ministerelnök úr azt pénzügyministerségének idejében a ház előtt kötelezettségként elvállalta, méltó figyelmet keltsen és ez irányban a nyilatkozat kiegészítést igényeljen. (Úgy van ! Helyeslés hal felől.) A t. ministerelnök úrnak a külpolitikára vonatkozó fejtegetéseire, valamint a pénzügyi, közgazdasági és az igazságügyi reformok terére vonatkozó előadására ez alkalommal nem reflectálok. De megjegyzést kell tennem két, illetőleg három pontra, melyből azonban kettő szoros Összefüggésben van az én felfogásom szerint: megjegyzést kell tennem a parlamenti reformra és ezzel kapcsolatosan a közigazgatási reformra vonatkozó kijelentésekre és megjegyzést kell tennem a ministerelnök úr programmbeszédének egyházpolitikai részére. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a kormány a parlamentarismus alapját képező képviselő-választásoknak szabadságára és tisztaságára súlyt fektet, ennek kijelentését és e kijelentésnek oly előkelő helyre tételét, hogy a kormány közjogi álláspontjával közvetlenül kapcsolatosan, minden egyéb programmpontot megelőzőleg foglalkozott a ministerelnök úr nyilatkozatában : ezt csak örömmel és megelégedéssel üdvözölhetnők, (Halljuk! Halljuk!) ha ezen szép és helyes elvi álláspontnak gyakorlati érvényesítésére nézve is azt a határozott akaratot találnók a ministerelnök úr nyilatkozatában, a melyre szükség volna, hogy teljes megnyugvást és teljes bizalmat ébreszszen. (Igaz! JJgy van! a haloldalon.) Mert midőn a t. ministerelnök űr a parlamenti reformra vonatkozó kijelentései kapcsán, mintegy azon concrét alakkép, a melyben az e részben felmerülő szükségleteknek eleget akar tenni, utal az igazságügyminister úr által beadott, a curia bíráskodásáról szóló törvényjavaslatokra: akkor kénytelen vagyok mindjárt most kijelenteni, hogy a mennyiben a kormánynak a parlamenti reformra, illetőleg a képviselő választások sanálására vonatkozó egész tevékenysége ezen torvényjavaslatban találná kimerítő tartalmát, ez minket semmikép ki nem elégíthetne, semmikép meg nem nyugtathatna. (Élénk helyeslés bál- és szélsőbalon.) .De, t. ház, nélkülözöm a t. kormány programmjában azt a nyilatkozatot is, hogy ezen reform keresztülviteléhez állását köti és egész auctoritását, azt az egész tekintélyt, a melyet egy parlamentaris kormány minden alkotmányos factörral szemben bír, latba fogja vetni arra nézve, hogy az tényleg életbe is lépjen. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mert kétszer mentünk keresztül azon a tapasztaláson, hogy midőn ugyanazon pártnak soraiból kikerült kormány a curiai bíráskodásról szóló javaslatot a ház elé vitte, a bízottságban le is tárgyaltatta, azután a házban saját pártja által történt leszavazásába belenyugodott, úgy, hogy kötelességének megfelelni látszott, tényleg azonban azt az ügyet, a melynek terén vívmányt, a melynek terén gyökeres orvoslást várunk, semmivel sem vitte előbbre. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A t. ministerelnök úr nyilatkozatában semmi biztosítékot sem találhatok arra nézve, hogy, nem akarom mondani, ugyanazon játék, de az események ugyanezen egymásutánja nem fog ismét bekövetkezni. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Épen t\gy, t. ház, nem tekinthetem kielégítőknek azon nyilatkozatokat, a melyeket a ministerelnök úr a közigazgatási reformra és a közigazgatás u. n. államosításával kapcsolatosan létesítendő közszabadsági biztosítékokra nézve tett. Hogy a reformot a községnél akarja megkezdeni, hogy reformjavaslatainak összessége iránt akarja a házat és a közvéleményt tájékoztatni, mielőtt azoknak egy része döntő elhatározás tárgyává válnék: ezt helyeslem. De ez, t. ház, nem elég. A t. kormány, ha e tekintetben meg akarja győzni az országot arról, hogy a közszabadsági biztosítékokat tartalmazó intézkedésekre ugyanannyi súlyt fektet, mint azokra, a melyek a központi hatalomnak súlyát növelik, akkor csak egy út áll előtte: annak kijelentése, hogy nemcsak egyszerre lesznek azok közismeretűekké, hogy nemcsak egyszerre lesznek azok a közvéleménynek és a háznak bírálata alá terjesztve; hanem hogy azok csak együttesen léphetnek életbe. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Az igazi biztosíték csak ebben rejlik. (Élénk helyeslés bal felől,) hs, t. ház, a mit a volt kormánynyal szemben kijelentettem, azt ismétlem a jelenlegi kormánynyal szemben is: hogy mi a közigazgatásnak bármilyen, különben helyes, olyan átalakításába, mely a központi hatalmat öregbíti, csak úgy egyezhetünk bele, ha nem csupán ezeknek, az úgynevezett garantiákat tárgyazó törvényeknek együttes életbeléptetése van biztosítva; hanem ha azt megelőzőleg a parlamenti választásoknak tisztaságát és szabadságát (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) biztosító intézkedések törvényerőre emelkedtek. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Ezen előfeltételek mellett mi a dolog érdeme szerinti legtárgyilagosabb bírálatról és az