Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-106
106. országos ülés 18í)2. november 31-én, hétfőn. Jgi ezen bírálatban benfoglalt közreműködésről biztosítjuk a kormányt: (Helyeslés bál felöl.) ezen előfeltételek nélkül — clara pacta boni amici — minden oly közigazgatási reformtörekvést, mely a központi hatalom öregbítésére szolgál, a rendelkezésünkre álló összes alkotmányos eszközökkel meg fogunk akadályozni. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés bal felől.) A mi a kormánynak egyházpolitikai nyilatkozatát illeti, engedje meg a t. ház, hogy erre nézve is megtegyem észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) A kiindulási pontban ismét találkozunk, sőt találkozunk egy kicsit tovább menve is. Az a tétel, hogy az államnak tekintélyét és fenségjogait föltétlenül meg kell óvni; az a tétel, hogy az egyház békéje és a felekezetek közötti békés viszonynak föntartásáról a lehetőség legszélsőbb határáig gondoskodni minden helyes politikának főfeladata: ez a tétel megtámadhatatlan és nem hiszem, hogy ezen tételre nézve e házban vélemény különség volna. (Helyeslés bál felöl.) Már most a t. ministerelnök úr, a midőn a kormány előtt e tekintetben álló feladatokat jelentette, egy kissé optimisticus és euphemistieus hangon fejezte ki magát, midőn a kormány feladatául csak a vallási béke megzavarásának meggátlását tíízte ki. Ha a helyzettel számolva és a tényeknek megfelelően akarunk szólni, akkor e tételt ekkép kell formulázni. Gondoskodni kell az eddigi kormány tevékenysége által megzavart vallási és egyházi békének helyreállítáról. (Zajos helyeslés és éljenzés bal felöl. Mozgás a jobboldalon.) Egyébiránt bármikép legyen is ez, a t. kormány kétféle intézkedést helyezett kilátásba. Ideiglenes, átmeneti intézkedéseket és olyanokat, melyek a valláspolitikai kérdések nagy részének végleges rendezését involválják. Ideiglenes intézkedés alatt azt értem, mely az állami anyakönyvek behozataláról szóíó törvényjavaslatnak tartalmára vonatkozott. Az, a mit a t. ministerelnök úr erre nézve mondott, előttem kissé homályos. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha jól értettem, a polgári anyakönyvekről létesítendő törvényjavaslat ezt a reformot csak elvileg fogja kimondani, akként, a mint a közigazgatás államosítása ki yan mondva a t. ministerelnök úr által idézett törve ayczikkben ; (Ellenmondások jobbról.) ha jól értettem, mondom, mert hiszen a ministerelnök úr szíves volt velünk megismertetni bizonyos intézkedéseket, a melyek ugyanabban a törvényjavaslatban benn fognak foglaltatni és a melyek addig lesznek érvényesek, míg az általános polgári anyakönyvvezetés tényleg életbe lép. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) És itt újból találkozunk valamely, általam első hallásra — megvallom — tökéletesen meg nem értett oly KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VI. KÖTET. követelménynyel, melyet a kormány az anyakönyvet vezető lelkészekkel szemben akar felállítani. Nem értettem tökéletesen, hogy ez a követelmény minő akar lenni, azért róla ítéletet nem mondhatok; hanem egy figyelmeztetést meg fog nekem engedni a t. kormány és a t. ház. Ne méltóztassanak más alakban ismételni ugyanazt a hibát, melyet a februári rendelettel elkövettek. (Élénk helyeslés bal felől.) A februári rendeletnek hibás volta szerintem abban áll, hogy oly intézkedés végrehajtásával akart egyházi közegeket megbízni, a mely intézkedés az egyházi felfogással ellenkezik. Úgy van! bal felöl.) Ugyanazon hibába ne méltóztassanak másformában esni; hanem a mennyiben az 1868-ik törvénynek érvényesítéséről van szó, én mindig azt tartottam és most is azt mondom, hogy addig, míg törvéii3 r , annak végrehajtásáról gondoskodni kell, találjanak azonban valamely más alakban módot arra, hogy ezt az állam a maga közegei által és azoknak a lelkészeknek segítségül hívása nélkül hajtassa végre, a mely lelkészek egyházi felfogásával ennek végrehajtása ellenkezik; mert különben ismét azon tévedésnek útján menne, a mely tévedésnek útján két és fél évig haladott. (Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) A mi pedig a házassági jognak reformját illeti, nagy figyelemmel hallgattam a t. ministerelnök úrnak kijelentését s a t. ministerelnök úr rögtön helyreigazíthat, ha tévesen idézném szavait; ő a következőket mondta: »A kormány egyhangú megállapodásra jutott arra nézve, hogy a házassági jog az általánosan kötelező polgári házasság alapján dolgoztassék ki; megnyerte a koronának beleegyezését annak elvi kimondására, hogry a házassági jog ezen az alapon fog kidolgoztatni; fenmarad természetesen a koronának azon alkotmányos joga, hogy a kérészül vitel bármely stádiumában a keresztülvitelnek módozatai iránt a maga észrevételeit a rninisteriummal szemben megtehesse, a maga felfogásait a rninisteriummal szemben érvényesíthessem — Helyesen idéztem ? (Hosszantartó mozgás a jobboldalon.) Ez a kérdés, t. ház, sokkal komolyabb mintsem hogy csak egy óráig is lehessen akár ezt a házat, akár a közvéleménynek bármely tényezőjét hamis impressio alatt tartani. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső báloldalon.) Én úgy fogtam fel a ministerelnök úr nyilatkozatát, hogy a korona ezen elvi kijelentésre és a munkának ezen irányban való megindítására felhatalmazta a ministeriumot, hanem hogy fentartotta magának, illetőleg fenmaradt számára az az alkotmányos jog, hogy a keresztülvitelnek bármely stádiumában, a keresztülvitelnek módozataira nézve felfogását érvényesíthesse. (Úgy van ! 21
