Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-106

106. srszAgos ülés 1892. nevember 21-é», hétfőn. 1:57 ban való fejlődhetésére. Csakhogy mi ebben vele egyet nem értünk. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Adtak igenis valamivel tágabb tért, valamivel több jogot és szabadságot, mint a menynyivel ez a nemzet az azt megelőző években rendelkezett, de ennek a nemzetnek nemzeti fejlődése nem az 1867-ik rendelkezéssel kezdődött, nem is avval fog végződni, nem is azzal fog teljessé válni: hanem teljessé válik a nemzeti jogok teljes visszaállításával, az ország állami függetlenségének biztosításával. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azzal a teljes őszinteséggel, melylyel mindig nyilatkozni szoktam, kijelentem, hogy a t. kabinetelnök előterjesztésében vannak oly nyilatkozatok, melyekkel egyetértek s a melyeket helyeslek. Egészen helyeslem, pl. hogy ő hangsúlyozta, mikép ez az ország külügyeinek intézésére is azt az irányadó befolyási, a melyet még az 1867-iki törvények is biztosítottak, igénybe venni és gyakorolni fogja. Eg-észen helyeslem, hogy ezt hangsúlyozta itt, de igen kérem a kabinet t. elnökének figyelmét arra, hogy mi azután megvárjuk, hogy a külügyek menetéről e házat folyton értesítse (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) és ezentúl nem a delegatio zugaiban és titkos kamaráiban fognak a külügyek változandósägai folyton a k;ibinet tagjai által feltáratni, hanem itt az ország törvényhozása előtt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Abból a tényből, hogy a kabinet elnöke erre, ezen jog és kötelességre hangsúlyozottan hivatkozott, talán van jogunk, talán némi alapunk is arra, hogy ezen feladatát, ezen kötelességét is teljesíteni fogja: mi ezt mindenesetre elvárjuk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azzal, a mit a kabinet t. elnöke a választások tisztasága, szabadsága, a választásoknak a visszaélések ellen való megvédelmezése érdekében mondott, teljes lélekkel egyetértek s reménylem, találhatunk majd módokat, a melyekben megegyezünk arra nézve, hogy a választások szabadsága, tisztasága, minden visszaélésektől való megmentése elérhető legyen. De figyelmeztetem a t. kabinetet és elnökét arra, hogy mi ezt nem oly ígéretnek tekintjük, a mely egyszer megtéve, azután a megvalósítás időpontjára nézve az örökkévalóságnak átadható. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mi ezt a kabinet oly kötelező ígéretének tartjuk, melyet be kell váltani rögtön; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) melyet be kell váltani minden adott alkalommal nemcsak a kormányzat terén és a melyre nézve a cabinet legszentebb erkölcsi kötelességének kell, hogy ismerje, hogy a törvényhozás ebben minél elö'bb intézkedhessek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban erre nézve a t. ministereinők úr azon nyilatkozata, hogy ő a sorrendre nézve kötelező ígéretet nem tehet, engem nemcsak nem nyugtat meg, de bennem nagy aggodalmat támaszt. Teljesen egyetértek a t. ministerelnök úrral abban is, hogy az úgynevezett jogbiztosító törvények, a minők a közigazgatási bíróság, a minők a fegyelmi eljárás szabályozása, a minők a köztisztviselők szolgálati rendjének megállapítása, megfelelő szükséges mérvíí függetlengégének biztosítása felfelé és felelősségének szabályozása lefelé, mondom, teljesen egyetértek abban, hogy ezek szükséges és fontos javaslatok, a melyeknek a ház elé kell terjesztetniök és a melyeknek törvényes intézkedésekké kell válniok minél előbb; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) de itt ismét hangsúlyoznom kell aggályomat arra vonatkozólag, a mit a t. ministerelnök úr mondott, hogy ugyanis a sorrendre nézve kötelező Ígéretet nem tehet. Mert ha például a községek, a városok, a vármegyék államosítása előzetesen fogna bekövetkezni és ha a kormánynak és a koronának úgy is túlságos, úgy is mértéktelen és megmérhetetlen joga, befolyása és hatalma még inkább növekednék és a t. kabinetnek csak azután való sorrendben jutna eszébe a nemzet politikai jogait, szabadságait és érdekeit biztosító ezen úgynevezett garantia-törvényjavaslatok előterjesztése: nagyon félek attól, hogy akkor oly országgyűléssel találkozhatnék a t. kabinet, oiy többséggel, mely többé a nemzet jogait, érdekeit és szabadságát nemcsak nem tudná, de talán nem is akarná megvédelmezni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloloalon.) Most már a korona jogai és a kormány kormányzati túlhataíma akkorák, oly nagyok, oly sokfélék, a nemzetet a maga társadalmi jogos és szabad fejlődésében annyira korlátozók, hogy nekünk ezen biztosítéki törvényekre mulhatlan szükségünk van, akár következik be az államosítás, akár nem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloloalon.) És én meg vagyok győződve arról, a mit már többször kijelentettem a házban, hogy a mennyiben teljesen egyetértünk a t. ministerelnök úrral abban, hogy igenis mi is óhajtjuk, hogy az ország közigazgatása, administratioja tiszta legyen és olcsó legyen s az egyéni és közszabadságokat teljesen megóvni alkalmas legyen — a mennyiben, mondom, ez iránt teljesen egyetértek a t. kabinetelnök úrral, époly szent meggyőződésem az, hogyha a 1 kabinet és pártja először ezen nagy garantia-törvényeket, de tökéletes őszinteséggel és azzal a szabadelvííséggel, a melyet a t. kabinetelnök hirdet és azzal a czélszerü'séggel, a melyet a nemzet szűk-