Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-105

146 105, országos ülés 1892. november 9-én, szerdán. mondáját a korona elé terjeszti és midőn arról a törvényhozó testület értesíti, akkor minden kétértelműség kizárásával és minden félreértés mellőzésével tökéletesen ismernünk kell azokat az indokokat, a melyek a kabinetet vezették. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ismétlem, midőn a t. ministerelnök úr nem mondja meg ama megállapodás természetét, irányát és belső tartalmát s csak annyit jegyez meg, hogy olyan az a megállapodás, a melyhez a korona beleegyezése nem volt megnyerhető, akkor mi tisztán nem bízhatunk ezen kérdésben. (Helyeslés bal felöl.) Már pedig nemcsak azért fontos e kérdés, mert egy új kabinet létele függ tőle, de rendkívül fontos azért is, mert az ország lakosságának nyugalma, megnyugtatása és belső békéje függ e kérdés szerencsés, vagy nyugalmának és békéjének megháborítása e kérdés szerencsétlen megoldásától. (Élénk helyeslés bal felöl.) Erre nézve tehát én bátor vagyok a t. ministerelnök úrtól még bővebb, az előbbit kiegészítő nyilatkozatot várni. Két megjegyzést kell tennem az előterjesztéssel szorosan összefüggő egynémely körülményre. Az egyik a következő. Nekem egyáltalán eszembe sem jutott kifogást emelni az ellen, hogy a t. kabinet ő Felségének a királynak terjesztette elő javaslatát, ő Felségétől a királytól várt döntést, mely nem a kabinet javaslata értelmében következvén be, a kabinet ennél fogva kénytelen volt lemondását beadni. Ezt én alkotmányosnak és parlamentárisnak tartom, de mélyen sajnálom, hogy mióta szabadelvű kormányok, nemcsak ez a kabinet, hanem elődje és elődjei is vezetik Magyarország ügyeit, mindig a koronára bízták a döntést, sohasem a nemzetre, sohasem a többségre s első sorban sohasem a nemzet képviseletére (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) s ezzel látszólag már is jogosultan oly gyakorlatot honosítottak meg hazánkban, mely a valódi parlamentarismnssal össze nem egyeztethető, (Igaz! tlgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mely a nemzet valódi jogának meg nem felel s a melynél fogva a törvényhozásnak mindig a kabinetek és a korona által előidézett tényleges állapottal kell számolnia s a nemzet kezdeményezési joga ezen eljárás által voltaképen tárgytalanná tétetik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Figyelmeztetem a t. kabinetet, úgy ezt, mely ideiglenesen vezeti Magyarország ügyeit, valamint a jövő kabinetet is fel fogom erre a körülményre hívni, hogy a parlamentaris döntésnek ez a formája a nemzet valódi jogainak, méltóságának, ha ez állandóan követtetik és meghonosíttatik, egyáltalában meg nem felel, de nem felel meg az alkotmányosság valódi tartalmának sem, sőt azzal ellenkezik. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) A másik, a mit tisztelettel meg kell jegyeznem s melyre nézve ez a kabinet, úgy látszik, sokkal nagyobb mulasztást követett el, mint az előbbinél, az, hogy ez a kabinetválság s az ezzel összefüggő összes körülmények elintézése az ország határain kivtíl, egy velünk ugyan szövetségben élő, de mégis idegen állam területén és fővárosában történik a magyar király által. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) Ha Budapest fő- és székvárosa ezen országnak, pedig annak van declarálva és ha nem is volna annak deciaráiva, akkor is az volna: hát akkor nekünk jogunk van megvárni, jogunk van óhajtani és kötelességünk ezen óhajtágunkat a korona iránti teljes tisztelettel, de a legnagyobb szilárdsággal kifejezni, hogy ily esetekben a kabinetek a koronának oly nyomatékos előterjesztést tegyenek, hogy ő Felsége indíttatva érezze magát Magyarország területére, annak fővárosába jönni és a magyar kormányválságokat itt elintézni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De hogy a magyar kabinet tagjai, a magyar törvényhozás tagjai, a magyar közélet bizalmi férfiai, mint valami bizalmi ügynökök idegen állam területére futkossanak, (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szé'sőbalon.) ez a nemzet érdekeinek és méltóságának meg nem felel (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és úgy az ügyek ideiglenes vezetésével megbízott ministerelnök úrtól, mint majd az ő kijelölésére alkalmazandó utódjától megvárjuk, hogy a men}'nyiben ez a nyomatékos előterjesztés a koronánál eddig meg nem történt, az mentől előbb történjék meg; mert a mint hálás elismeréssel fogadta az egész nemzet a koronának néhány hónappal ezelőtt azt az elhatározását, a melylyel Magyarország fővárosát egyúttal székvárossá is kijelentette: épúgy mély fájdalommal tapasztalnék azt, ha ez a kijelentés csak puszta ürügy és formalitás akarna lenni. Még egy megjegyzést kell tennem és pedig a t, miaister úr előterjesztésére. És ez a következő. (Halljuk ! Halljuk!) Én, t. ház, úgy a magam, mint elvbarátaim részéről bizonyos megelégedés érzetével, bizonyos megnyugvással veszem tudomásul ezen kabinet megtörtént lemondását. Megelégedéssel és megnyugvással azért is, mert abban a meggyőződésben vagyunk, hogy ez a kabinet ujolag az ország kormányzatának vezetésével megbízatni nem fog. Nem egyes tagjairól beszélek, hanem a kabinetről mostani egészében és különösen a kabinet-t. fejéről. Gr. Károlyi Gábor: Az már nem jöhet! Eötvös Károly: Két éve és nyolez hónapja, mióta ezen kabinet az ország ügyeit ve-