Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-105

105. országos ülés 1892. zeti. Egy, a mulandóság elé gyors lépésekkel siető kabinet dolgairól a bírálatnak csak lehető gyöngédségével lehet és kell beszélni és ezen lehető gyöngédség határát én tállépni nem is akarom. De nem fejezhetem ki gyöngédebben nézetemet, mintha azt mondom, hogy ezen két esztendő és nyolcz hónap alatt az ország ügyei szerencsésen nem vezettettek. Nagy és fényes ígéretekkel lépett ezen kabinet az ország törvényhozása és a nemzet elé. Azon nagy és fényes ígéretekből nem teljesített egyetlen egyet sem. Vártuk e kabinettől főleg a választások tisztaságának és szabadságának biztosítását. Ebben az irányban csak kísérlet s még ez sem a legszerencsésebb formában tétetett. Vártuk e kabinettől, vagy várta a ház többsége — legalább az elmúlt törvényhozás többsége határozottan várta — a közigazgatásnak nemzeti irányban való és erőteljes rendezését. Ehhez a kérdéshez a kabinet oly szerencsétlen kézzel nyúlt, hogy mi itt ezen az oldalon a parlamentarismus, a törvényes és alkotmányos eszközök egész készletét kénytelenek voltunk igénybe venni és felhasználni, hogy egy, a mi meggyőződésünk szerint helytelen, káros, sőt veszélyes javaslat meghiúsíttassék. E kabinet az országgyűlést váratlanul s a nemzet meglepetésére oszlatta fel. E kabinet alatt a nemzet méltóságának és hagyományos érzületének nem egy kérdésben súlyos sértése következett Le. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez a kabinet az egyházpolitikai kérdéseket — ismét nem tudok gyöngédebb szót használni — oly szerencsétlen kézzel fogta meg, hogy ezen kérdések körüli intézkedésével az ide tartozó összes ügyeket elmérgesítette s előidézte azt, hogy a nemzetnek eddig felekezetenkinti békés társadalmában a felekezetesség szenvedélye feltámadt s a nemzeti politikába is, melyben pedig másnak, mint a mulhatlan szükség érzetének s a tiszta hazafiságnak szerepelni igazán nem szabad, bizonyos felekezetiességi szin csempésztetett be. (Ügy van ! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) Ily dolgok történte után az, a mi történt s a mit a t. ministerelnök űr most kijelentett, hogy kabinetének lemondását ő Felsége a király elé terjesztette s a király e lemondást elfogadta, ismétlem, megelégedéssel és megnyugvással veszem tudomásul. De egyúttal kénytelen vagyok kijelenteni azt is, hogy attól a kabinettől, mely utána következik, mi ugyan hasonló erélylyel és hasonló szilárdsággal fogjuk követelni mindazon institutiók megvalósítását, melyek a nemzet függetlenségére vezetnek. De habár legyőzhetetlen viszonyok vagy akadályok miatt annak a kabinetnek életében mi elérni nem tudnók is czélunkat, ha a következő kabinet ezen általunk jelzett belrcform-kérdésekben igazi nemzeti politikát november 9-én, szerdán. J47 teljes őszinteséggel és teljes szilárdsággal fog követni s ezt a politikát sikerre fogja vinni s ez által a nemzet érdekeit, jogát és méltóságát előmozdítani hajlandó is lesz, képes is lesz: akkor mi legalább a belpolitikai kérdésekben a jövendő kabinettel szemben tökéletesen tárgyilagos, de azért az erélyes ellenzék álláspontjára helyezkedünk. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj. Mozgás és fölkiált ások a jobboldalon. Majd elvárjuk!) Lits Gyula jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! A t. ministerelnök úr azon indítványát, hogy a kormány által most bejelentett válság elintézéséig a ház ülést ne tartson, természetesen elfogadom és a kabinetnek bejelentett lemondását tudomásul veszem; (Helyeslés bal felöl.) nem is szándékozom annak a kabinetnek politikáját, melynek lemondásáról az imént hivatalosan értesültünk, bírálotom tárgyává tenni; csak azokra akarok megjegyzést tenni, a miket a ministerelnök úr a mai napon mondott. (Halljuk! bal felöl.) Mindenekelőtt constatálom, hogy legalább az én felfogásom szerint az, a mit ő a válság okairól és lefolyásáról mondott, a parlament jogaival szemben határozottan elégtelen. (Helyeslés bal felöl.) Az a rövid közlemény, a melyet a ministerelnök úrtól e tekintetben nyertünk, nem adja a válság okainak és lefolyásának világos képét. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mert ha jól értettem szavait, azok mindössze annyiból állottak, hogy a kormány a házassági jog reformja és a polgári házasság kötelező volta iránt nem tudott oly megállapodásra jutni és oly előterjesztést köz" megegyezéssel megállapítani, melyhez a korona hozzájárulását megnyerte volna. Ebből nem világos az, hogy a válság oka a kabinet tagjai közt felmerült nézeteltérésben vagy másutt rejlik-e; vájjon a kabinet saját körében nem tudott-e egyetértésre jutni, vagy egyetértésre jutott bár, de más okokból nem tudott ezen egyetértő akaratának érvényt szerezni. (Igás! Úgy van! bal felől.) És nincs megmondva, hogy ha az első eset áll, ha tehát a kabinet tagjai közt is véleménykülönbség volt, hogy ez a véleménykülönbség egészen praecise és határozottan mire vonatkozott Én ennek folytán a t. ministerelnök úr előterjesztését e tekintetben elégtelennek találom, annál is inkább, mert hiszen az a kormány, a mely a válság befejezése után alakulni fog, nem lesz hivatva a most lefolyt válságról előterjesztést tenni és annak okaiért a felelősséget elvállalni. Csupán a jelenlegi kormány van erre hívatva s csupán ettől várhatjuk azt a világosságát a körülményeknek, előzményeknek, indokoknak, a véleménykülönbség tárgyainak és a fel19*