Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-104
104. orss&gos ülés 1892. nyilatkozatában nem adott határozott czáfolatot a kormányválságra nézve, kénytelen vagyok azt indítványozni és kérni a t. igazságügyminister urat is, hogy méltóztassék abba belenyugodni, hogy míg eme függő kényes kérdések elintéztetnek, az általam említett törvényjavaslat is levétessék a napirendről s a képviselőház ne tartson addig érdemleges ülést, míg a kormányválság el nem dől. (Helyeslés a szélső baloldalon). Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! A törvényjavaslatnak azt a szab ászát, mely ministeri meghatalmazást tartalmaz, a képviselőház már elfogadta. Egyetlen egy dolog van függőben, t. i. az, hogy az eddigi törvényekben foglalt bélyegmentesség szabatosabban körülírassék, illetőleg kiterjesztessék. Ez pedig a cahinetkérdéssel nem függ össze; mert azt talán csak nem méltóztatik a t. képviselő úr állítani, hogy az, vájjon a telekkönyvi bejegyzésnél a családi értesítések és bejelentések bélyegmentesek legyenek-e, összefüggésben áll a cabinetkérdéssel ? (Derültség jobb felöl.) Általában legyen szabad a t. képviselő úrnak azt mondanom, hogy a dolog természete szerint míg a háznak be nem jelentetik, hogy a cabinet helyétől megvált, addig van cabinet és ezt a cabinetet ugyanaz a felelősség éri és ez ugyanazon felelősség mellett köteles helyen megmaradni és a kormányt képviselni. (Helyeslés jobb felől.) Ez mindenütt így van, ez egy elfogadott inaxima és ha ez alól most a kormány míg e helyen ül, kivételt akarna tenni, méltán vádoltathatnák azzal, hogy midőn kötelességei még mindig ugyanazok, azokat megszegte. (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) így lévén a dolog, ha a háznak megnyugtatására szolgálna az, hogy a bétyegmente^séget kiterjesztő említett módosítványok se tárgyaltassanak, ámbár ebben elvi kérdést nem látok, ez ellen nem tehetek észrevételt. Részemről azonban kérem a t. házat, hogy tekintve, hogy ezen szakaszok nem egyebek, mint apró módosítások, melyeknek nemcsak hogy politikai horderejűk nincs, hanem egyszerű és politikai jelentőség nélküli részletek, melyek szükségesek ahhoz, hogy egy már minden részében elfogadott törvényjavaslat egyetlenegy pontja kiegészíttessék : végezzük ezt ma el, mert ez a parlamenti kormányzat maximáit semmiben sem alterálja. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) PoíónyiGéza: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czímén kérek szót. Azt mondja a t.minister úr, hogy e törvényjavaslatnak a felhatalmazást tartalmazó része a képviselőház által már megszavaztatott. Bocsánatot kérek, én e tekintetben az elnök úrtól kérem a ténybeli felvilágosítást. Tudtommal a házszabályok értelmében a harmadszori megszavazással szokta a november 7-én, hetién, J4J ház e törvényjavaslatokat elfogadni. Megtörtént-e ez a harmadik olvasás, igen vagy nem? Ez tehát az egyik. De nem erről van szó, hanem szó van általában véve a parlamenti formákról; arról, hogy lehet-e oly eabinettel érdemlegesen tárgyalni, a mely már nem cabinet, mert beadta lemondását ? Minden eddigi praxis arra tanít bennünket — akár Angliába megyünk, melyet t. minister úr nálamnál jobban ismer, akár Magyarországot tekinthetjük — hogy ha a ministerelnök elhatározza magát lemondásának benyújtására, első kötelessége, hogy a parlamenti érdemleges ülések felfüggesztését kérje. Azt hiszem, ez az ok elég arra, hogy előbbi kérésemet ismételjem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Szabad legyen felvilágosításul megjegyeznem, hogy a mai napirendre nem a törvényjavaslat harmadszori megszavazása van kitűzve, hanem egyszerűen a bélyegmentességről szóló §-ba egynéhány passus beillesztése. Ennélfogva a felhatalmazási clausula ma a házban szavazás alá nem kertíl. Ismételve csak azt mondhatom t. képviselőtársunknak, hogy mindaddig, míg a háznak nem jelentette be a kormány, hogy állásától megválik, kötelességei ugyanazok és a politikai maximák csak azt tanítják, hogy új és nagy horderejű rendszabályok ne kezdetnényeztessenek, de meg fog engedni t. képviselőtársunk, hogy a családi értesítések bélyegmentességének szabatosítására nem tartozik azon nagy kezdeményezések közé, mely méltó volna egy elvi kérdést alterálni. Azért kérem a t. házat, méltóztassék belenyugodni, hogy ezen pár §-a tárgyaltassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Heífy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha sürgős kérdés forogna fenn azon módosításban, melyről most szó van, érteném a t minister úr kérését, hogy daczára a rendkívüli helyzetnek, azt ma tárgyaljuk; de mivel ő maga méltóztatott beismerni, hogy semmi baj nem származhatik abból, ba ez a tárgy akár holnap, akár egy későbbi napon tárgyaltatnék: én valóban nem értem, hogy miért térjünk el az ált ilános parlamenti szokástól. T. ház! Hogy válság van, cabinetválság, azt hiszem, nem kell bizonyítani; nincs is szükségem arra, hogy előbb a ministerelnök úr nyilatkozatát meghallgassam. A baj az, hogy szemben az általában bevett parlamenti felfogással, mi nálunk az a* rossz szokás uralkodik, hogy a legfontosabb tényeket első sorban nem a legilletékesebb tényezővel, a képviselőházzal, hanem a pártclubbal közöltetik. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Horváth Gyula: És a Neue Freue Pressevei! (Ellentmondás jobb felöl.) De igen, ez a
