Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-104

104. orss&gos ülés 1892. nyilatkozatában nem adott határozott czáfolatot a kormányválságra nézve, kénytelen vagyok azt in­dítványozni és kérni a t. igazságügyminister urat is, hogy méltóztassék abba belenyugodni, hogy míg eme függő kényes kérdések elintéztetnek, az általam említett törvényjavaslat is levétessék a napirendről s a képviselőház ne tartson addig érdemleges ülést, míg a kormányválság el nem dől. (Helyeslés a szélső baloldalon). Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! A törvényjavaslatnak azt a szab ászát, mely ministeri meghatalmazást tartalmaz, a képviselő­ház már elfogadta. Egyetlen egy dolog van függő­ben, t. i. az, hogy az eddigi törvényekben fog­lalt bélyegmentesség szabatosabban körülírassék, illetőleg kiterjesztessék. Ez pedig a cahinet­kérdéssel nem függ össze; mert azt talán csak nem méltóztatik a t. képviselő úr állítani, hogy az, vájjon a telekkönyvi bejegyzésnél a csa­ládi értesítések és bejelentések bélyegmentesek legyenek-e, összefüggésben áll a cabinetkér­déssel ? (Derültség jobb felöl.) Általában legyen szabad a t. képviselő úr­nak azt mondanom, hogy a dolog természete szerint míg a háznak be nem jelentetik, hogy a cabinet helyétől megvált, addig van cabinet és ezt a cabinetet ugyanaz a felelősség éri és ez ugyanazon felelősség mellett köteles helyen meg­maradni és a kormányt képviselni. (Helyeslés jobb felől.) Ez mindenütt így van, ez egy elfo­gadott inaxima és ha ez alól most a kormány míg e helyen ül, kivételt akarna tenni, méltán vádoltathatnák azzal, hogy midőn kötelességei még mindig ugyanazok, azokat megszegte. (He­lyeslés. Úgy van! jobb felöl.) így lévén a dolog, ha a háznak megnyug­tatására szolgálna az, hogy a bétyegmente^séget kiterjesztő említett módosítványok se tárgyal­tassanak, ámbár ebben elvi kérdést nem látok, ez ellen nem tehetek észrevételt. Részemről azonban kérem a t. házat, hogy tekintve, hogy ezen szakaszok nem egyebek, mint apró módo­sítások, melyeknek nemcsak hogy politikai hord­erejűk nincs, hanem egyszerű és politikai jelen­tőség nélküli részletek, melyek szükségesek ahhoz, hogy egy már minden részében elfoga­dott törvényjavaslat egyetlenegy pontja kiegé­szíttessék : végezzük ezt ma el, mert ez a par­lamenti kormányzat maximáit semmiben sem al­terálja. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) PoíónyiGéza: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czímén kérek szót. Azt mondja a t.minister úr, hogy e törvényjavaslatnak a felhatalmazást tartalmazó része a képviselőház által már megszavaztatott. Bocsánatot kérek, én e tekintetben az elnök úrtól kérem a ténybeli felvilágosítást. Tudtommal a házszabályok ér­telmében a harmadszori megszavazással szokta a november 7-én, hetién, J4J ház e törvényjavaslatokat elfogadni. Megtörtént-e ez a harmadik olvasás, igen vagy nem? Ez tehát az egyik. De nem erről van szó, hanem szó van álta­lában véve a parlamenti formákról; arról, hogy lehet-e oly eabinettel érdemlegesen tárgyalni, a mely már nem cabinet, mert beadta lemondá­sát ? Minden eddigi praxis arra tanít bennünket — akár Angliába megyünk, melyet t. minister úr nálamnál jobban ismer, akár Magyarországot te­kinthetjük — hogy ha a ministerelnök elhatá­rozza magát lemondásának benyújtására, első kötelessége, hogy a parlamenti érdemleges ülé­sek felfüggesztését kérje. Azt hiszem, ez az ok elég arra, hogy előbbi kérésemet ismételjem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Szabad legyen felvilágosításul meg­jegyeznem, hogy a mai napirendre nem a tör­vényjavaslat harmadszori megszavazása van ki­tűzve, hanem egyszerűen a bélyegmentességről szóló §-ba egynéhány passus beillesztése. Ennél­fogva a felhatalmazási clausula ma a házban szavazás alá nem kertíl. Ismételve csak azt mondhatom t. képviselőtársunknak, hogy mind­addig, míg a háznak nem jelentette be a kor­mány, hogy állásától megválik, kötelességei ugyanazok és a politikai maximák csak azt ta­nítják, hogy új és nagy horderejű rendszabályok ne kezdetnényeztessenek, de meg fog engedni t. kép­viselőtársunk, hogy a családi értesítések bélyeg­mentességének szabatosítására nem tartozik azon nagy kezdeményezések közé, mely méltó volna egy elvi kérdést alterálni. Azért kérem a t. há­zat, méltóztassék belenyugodni, hogy ezen pár §-a tárgyaltassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Heífy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha sürgős kérdés forogna fenn azon módosítás­ban, melyről most szó van, érteném a t minis­ter úr kérését, hogy daczára a rendkívüli hely­zetnek, azt ma tárgyaljuk; de mivel ő maga méltóztatott beismerni, hogy semmi baj nem származhatik abból, ba ez a tárgy akár holnap, akár egy későbbi napon tárgyaltatnék: én való­ban nem értem, hogy miért térjünk el az ált i­lános parlamenti szokástól. T. ház! Hogy válság van, cabinetválság, azt hiszem, nem kell bizonyítani; nincs is szük­ségem arra, hogy előbb a ministerelnök úr nyi­latkozatát meghallgassam. A baj az, hogy szem­ben az általában bevett parlamenti felfogással, mi nálunk az a* rossz szokás uralkodik, hogy a legfontosabb tényeket első sorban nem a leg­illetékesebb tényezővel, a képviselőházzal, hanem a pártclubbal közöltetik. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Horváth Gyula: És a Neue Freue Pres­sevei! (Ellentmondás jobb felöl.) De igen, ez a

Next

/
Thumbnails
Contents