Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-104

142 104. országos ülés 1892. november ?-en, hétfőn. Szapáry szokása. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellentmondás, zaj jobb felél.) Helfy Ignácz: Eötvös Károly t. barátom világosan intézte a kérdést a cabinet jelen lévő t. tagjaihoz, hogy megtörtént-e a lemondás, igen vagy nem? Mindnyájan tudjuk, hogyha ez meg történt, a tegnapi napon történhetett meg, tehát a cabinet t. tagjairól fel kell tennem, hogy nem vezettetik magukat vakon, hogy olyan önérzet mindenikben van, hogy nagyon jól tudja, hogy vele mi történt. De kétséget nem szenved, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk és én bátor va­gyok kérni a t. kormányt és a t. hasat, tartsuk meg a rendes parlamenti szokást és miután egy­felől nem forog fenn annak sürgőssége, hogy az igazságügyi javaslat most tárgyaltassék; a má­sik kérdésre nézve pedig maga a t. minister úr is beismerte, hogy az olyan természetű, a me­lyet siettetni, forcirozni nem lehet: tehát ké­rem, méltóztassék azt, a mit Polónyi t. barátom indítványozott, hogy most függeszszük fel a tár­gyalásokat, elfogadni és várjuk be a jelenlegi miüisterelnök úr hivatalos nyilatkozatát, a me­lyet én első sorban csakis itt e teremben tar­tok helyén levőnek, nem pedig a pártclubban. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Én a nnpirend kérdéséhez hozzászólani nem kívántam volna, ha az igen t. igazságügyminister úr azon téves nézetének nem ad itt hangot, hogy csak akkor jön egy kabinet a kérdéses helyzetbe, ha le­mondását már bejelentette, Bocsánatot kérek, de a parlamenti gyakorlat szerint, ha a eabinet­kérdós szavazás következtében bekövetkezett, minden alkotmányos országban rögtön azon sza­vazás után, ha pedig a cabinet maga veti föl a cabinet-kérdést, akkor azon pillanattól fogva, a melyben ez történt, reá nézve az illendőségnek kérdése az, hogy tovább a parlamenttől bizal­mat nem kér, felhatalmazást nem vár és nem is akar arra igényt tartani, míg sorsa fölött el­intézés nem jön létre. (Helyeslés a bal- és szélső­balon.) A jelen helyzet, mint általánosan tudva van, úgy áll, hogy a kormány a cabinet-kérdést föl­vetette, tehát léte vagy nem léte függőben van s a kabinet tagjai bizonyára informálva vannak annyira sorsukról, hogy tudni fogják, mi történt a cabinet kérdés felvetésével. Hiszen lehetetlen, hogy a cabinet elnöke őket e tekintetben teljes tudatlanságban felejtette volna. (Derültség a bal­és szélső baloldalon.) Miután a t. kormány tagjai helyzetüket leg­jobban ismerik, az abból folyó consequentiákat kell, hogy levonják. A kereskedelmi minister úrnak nyilatkozatából látom, hogy a consequen­tiákat le kívánja vonni. A mi az igazságügy­minister urat illeti, ahhoz hozzájárulok, miután egyrészt a törvényjavaslatot a ház általánosság­ban elfogadta, másrészt az illedelem — mert arra is adok valamit — azt hozza magával, hogy a ministerektől se tagadjuk meg utolsó kérésüket. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hozzájárulok ahhoz, hogy a telekkönyvi rend­tartásra vonatkozó módosítások tárgyaltassanak. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Nem ereszkedhetem abba bele, hogy parlamenti maximákat fejteges­sek a fölött, hogy általán véve a lemondások­nál mi szokás, mi nem szokás, mi helyes és mi nem helyes. Annyit azonban t. képviselőtársam is meg fog engedni, hogy minden körülmények között áll az, hogy mindaddig, míg egy kor­mányférfí mint minister fungál: mindaddig annak a ministernek kötelessége alól kivételeket tenni nem szabad. (Helyeslés jobb felöl.) Különben ne méltóztassék azt hinni, hogy a kivonatoknak és a családi értesítőknek bélyeg­mentessége bármely tekintetben bizalmi kérdés a kormánynyal szemben. Hiszen egy képviselő úr indítványozta, a ház helyesnek találta, hogy ez a módosítvány az igazságügyi bizottsághoz úta­sítassék és most az igazságügyi bizottság je­lenti, hogy ez helyes. Legyen tehát meggyőződve t. képviselőtársam, hogy semmi csorba sem tör­ténik sem egyik, sem másik irányban; akár — a mint ő magát kifejezte — utolsó kívánságo­mat teljesíti, akár lehet még ezután is kívánsá­gom. (Derültség.) Ez a dolog érdemére nézve teljesen mindegy és minthogy a t. képviselő úr is belenyugodott, azt hiszem, e módosításokat le lehet tárgyalni. (Helyeslés.) Elnök: Gondolom, nincs eltérés arra nézve, hogy a Vaskapuról szóló törvényjavaslat most a napirendről levétessék. Azt hiszem, a több­ség ahhoz is hozzájárul, hogy a másik törvény­javaslathoz beadott néhány szakasz most letár­gyaltassék. (Helyeslés.) Ily értelemben történvén megállapodás, a a Vaskapuról szóló törvényjavaslat a napirend­ről levétetik, a napirendre tűzött módosítások pedig letárgyaltainak. Következik a tárgyalás. Széll Ákos jegyző (olvassaamódosítás 11—14 szakaszait valamint a régi 12-ik, új 16. § hoz beadott módosítást, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Ez újabb szakaszok is és ezekhez képest a függőben hagyott 9 ik szakasz is az első bekezdés elhagyásával elfogadtatván és így a tör­vényjavaslat részleteiben is le lévén tárgyalva, javaslom, hogy annak harmadszori olvasása a szerdán reggel 11 órakor tartandó ülésre tűzessék. Ezen ülés napirendjén egyéb nem lenne, hanem ezen ülésben intézkednénk esetleg a jövő ülések napirendjéről. (Helyeslés jobb felöl.) Méltóztatnak hozzájárulni ?

Next

/
Thumbnails
Contents