Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-102
102. országos ülés 1892, november 8-án, csüt5rtökön. 131 ságügyminister árnak hü és pontos jelentéseiből azt tudjuk meg s azt látjuk, hogy a fegyház és börtönre ítéltek közül néha ezrek van nak, a kik szabadságvesztés-büntetésüket törvényszék vagy ügyészségi fogházban töltik ki, míg a fiatal gyermekek számára megfelelő javító intézeteket fel nem állítunk, hanem az történik, hogy ezek nagyobb gonosztevőkkel záratnak el és az erkölcsi romlottságnak sokkal intensivebb súlyával lépnek ki az életbe, mint a hogy a fogházba bekerültek: addig sem arra nem vagyunk feljogosítva, hogy azt mondhassuk, hogy szabadságvesztés-büntetéseink végrehajtása már keresztülvitetett, sem azzal az igénynyel nem léphetünk fel, hogy szabadságvesztés-büntetéseink végrehajtásától teljes eredményt várhassunk. Hogyha azonban e törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, akkor a szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása a bűntettesek elleni folytatott nagy küzdelemben eredményes eszközünk lesz és be fog bizonyosodni az, hogy ez mégis csak a legjobb repressiv intézkedés. (Úgy van! jobb felől.) Engedje meg a t. ház, hogy én e törvényjavaslatban még többet is lássak; lássam azt, hogy ismét egy újabb bizonyságot szolgáítatatunk a mellett, hogy Magyarország erejéhez képest a culturáramlaiba.u akar megmaradni és a civilisatioban néhány lépéssel ismét előbbre visz bennünket. Ez t. ház nézetem szerint a tettnek jellegével bír, ez egy tett és egyenes leszármazása annak a nemes küzdelemnek és törekvésnek, mely küzdelmet és törekvést a 40-es évek nagy reformerejei szívvel és tollal megindítottak. Engedje meg a t "ház, hogy ép e szomorú alkalomból idézhessem a ravatalon fekvőt is, a ki annyi nemes buzgósággal dolgozott fogházügyünknek reformja érdekében. De legyen ez a törvényjavaslat ott a törvénykönyvben élő tiltakozás a sötétség bal felfogása ellen. Ne méltóztassék, t. ház kicsinyelni, nálunk gyakran lehet hallani a reactionak bizonyos hangját, hogy a fogházak így meg úgy a humanismus terén már túlmentek a kellő határokon. En azt gondolom, hogy az a kör örökre letűnt, a mely a fogházakban nem látott egyebet, mint az elevenek sirját, mint a borzalom helyét. Én, tehát t. képviselőház ennek a törvényjavasnak minden főbb tételét a legnagyobb örömmel szavazom meg, csupán egy melléktételre vonatkozólag látok egy hézagot, melyet szükségesnek tartanék, ha mélyen t. ház is elfogadná nézetemet, pótolni. (Halljuk! Halljuk!) A 4. §. ugyanis, t. képviselőház, kifejezi az általános elvet, a törvényes tételt, hogy a jelen törvény erejénél fogva kiszabott pénzbüntetések milyen czélra fordítandók, kinek a kezelése alá jönnek, azaz: az ig^zságügyminister kezelése alá tartoznak s a felmerülő szükséghez és czélszerfíséghez képest letartóztató intézetek építésére, javítóintézetek és rabsegélyezés czéljaira fordítandók. A szabály alól a kivételt az incisum állapítja meg, a mely azt mondja: *ha csak az ítélet alapjául szolgáló törvény, ministeri rendelet, vagy törvényhatósági szabályrendelet világosan más rendelkezést nem tartalmaz«. Az én igénytelen megjegyzésem >.a törvényhatósági szabályrendelet< kitételre vonatkozik, mert ha ez így emelkedik törvényerőre, akkor csak a törvényhatóságnak van meg az a jogköre, hogy a szabályrendeleteiben kihágásnak nyilvánított cselekmények után kiszabott pénzbüntetések hova fordítására nézve más czéít jelöljön ki, mint a mi itt a törvényben ki lesz jelelve s nem illeti meg a kihágási büntető törvénykönyv 1. §-a értelmében u. n. kihágás-nyilvánítási jogkörrel szintén felruházott rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal nem biró szab. kin, városokat is. Nem gondolnám, t. képviselőház, fiogy e tekintetben bármi különbséget kellene tenni, úgy tudom, hogy magának a törvényjavaslatnak sem volt ez czélja. Ennélfogva ennek a hézagnak a kipótlására legalkalmasabb volna az, ha törvényhatósági szabályrendelet* helyett ez tétetnék: »az 1879: XL. tcz. 1. §-ának 3. és 4. pontja alapján megállapított szabályrendelet*. Ebben ki vannak merítve mindazok az önkormányzati szervek, a melyek nálunk u. n. kihágássá nyilvánító joggal birnak. Tisztelettel ajánlom módosítványom elfogadását. (Helyeslés.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. képviselőház! T. képviselőtársam módosítványát én elfogadom. A mi magának a törvénynek a szerkezetét illeti, az egyszerűen átvétele az 1887. évi törvény rendelkezésének. Az 1887: VIII. tcz. — melynek ez átdolgozása — 2. §-ában egyenesen azt mondja, hogy minden * közigazgatási úton kiszabott pénzbüntetés átmegy ezen bizonyos börtönügyi czélra, kivéve, ha a kiszabás alapjául szolgáló ^ministeri vagy törvényhatósági szäbályrendelet« mást rendel. Ez volt tehát a törvényhozásnak az álláspontja. Részemről azonban méltányosnak látom azt, hogy ne pusztán a törvényhatósági joggal felruházott városokra szoríttassák ez, de a törvényhatósági joggal nem biró szab. kir. városokra és a rendezett tanácsú városokra is kiterjesztessék s ezért t. barátom módosítványát ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Gondolom, méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a szakaszt a módosítványnyal elfogadottnak jelentsem ki. (Helyeslés.) Következik az új 4. §. Schóber Ernő jegyző (olvassa az új