Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-102
128 102. orsgágos ülés 1S»S. november 3-án, csftí!trttikSn. nak nagyon sok idő ( óta viszályos rendezését. Én nem veszem rossz néven azt, hogy a kormány figyelme az ország minden viszonyára ki nem terjed, ezért kötelességünk nekünk, kik az ország különböző részeiből idejövünk, hogy felhívjuk figyelmét arra, hogy némely helyen a rendezés szüksége forog fenn. Megvan a rendezés az erdélyi úrbéres közbirtokosságoknál; megvan a magyar úrbéres közbirtokosságoknál, ellenben nincs az ország azon részeiben, melyek úrbéri viszonyok alatt nem állottak, de a melyekben szintén hasonló viszonyok forognak fenn. Körülbelül három vármegyének nagysága az,melyről én személyes összeköttetéseim és tapasztalataim alapján szólhatok. Ezek a volt Jász-Kún kerületekben ma is fennálló közbirtokosságok, hol meggyőződésem és személyes tapasztalataim szerint a legnagyobb rendetlenségek forognak fenn. Ezeknél épúgy, mint régebben az úrbéres közbirtokosságoknál csaknem a jogállapot hiányzik, a menynyiben ezen közbirtokosságok képviseletéről, jogrendjéről absolute nincs intézkedés, úgy, hogy mindinkább érezhető a szükség, miszerint ezen közbirtokosságok gazdasági előre haladtukkal felbomoljanak és mindenkinek egyéni birtoka azon közbirtokból kitüntettessék és telek könyveztessék, hogy az egyéni szabadság, a birtokkal való rendelkezés lépjen az eddigi homály és bizonytalanság helyébe. Másrészről azon anomáliák is fordulnak elő, hogy számos községben ezen közbirtokosságok tulajdonosai kereshetőség hiánya miatt kénytelenek kivándorolni a külföldre, míg ezen területek mívelés nélkül állanak, mert a homályos jogrend miatt egyéni birtokba nem vehetők. Én tudom, t. ház, hogy ha a jász-kún közbirtokosságok tömege egyszer megmozdul s tulajdonát saját tagjai között felosztani akarja, mérhetetlen nehézségekbe ütközik s évtizedekig elhúzódik, míg a bíróság az eddigi eljárás homályos ködében odáig mehet, hogy meghatározza, hogy minden tulajdonosnak melyik az illetősége. Tudom azt is, hogy ezen közbirtokosságok kebelében egy élősdi raj ke letkezik, mely abból él, hogy a közbirtokosságtagjait egymás irányában ellenségeskedésre és ellenszenvre hangolja. Ennek következtében ezen községek belélete és társadalmi élete évtizedekre fel van dúlva és a polgári közhaladás is meg van gátolva. Ezután ismét nagy nehézség, mely ezen közbirtokosságoknál fenforog, abban áll, hogy midőn a közbirtokosság tagjai a felosztási eljárást megindítják és kidolgozzák azokat az adatokat, a melyek a felosztásban használhatók lesznek, mondjuk az egyéni kulcsot, vagy a jogosultak lajstromát, mikor 10—20 év múlva a megvalósulás stádiumába ér a dolog, ezen munkák anaeronisticusak lesznek, az idő elhalad felettük és midőn a telekkönyvezés bekövetkezik, ismét a 20 év előtti állapotok vétetnek a telekkönyvbe, melyeknek új rendezése lenne szükséges. Azt hiszem, t. ház, hogy azon tág körfí felhatalmazásoknál fogva, melyek ezen javaslatban is helyesen foglaltatnak, mert a törvényhozás az élet minden viszonyát nem ismerheti, az igazságügyi kormány helyesen veszi igénybe a felhatalmazások azon mértékét, mely ezen javaslatban és a régebbi törvényben is volt s hogy szerencsés kézzel oldja meg a kérdést, mutatja az a rendezés, mely az úrbéri közbirtokosságok ügyeit szabályozza. Ezzé! kapcsolatban vagyok bátor a t. kor mány figyelmét felhívni arra, hogy az ország több részében fennálló közbirtokossági viszonyok rendezésére, nevezetesen a volt Jász Kun kerületekben fennálló közbirtokosság ügyeire is ter jesKsze ki figyelmét és az azoknál levő homályos eljárási és közbiztonsági viszonyokat lehetőleg analóg úton és módon szabályozza, mint az úrbéreseknél. Én hiszem és határozottan azon véleményen vagyok, hogy az úrbéri eljárás kiterjeszthető ezen viszonyokra is, mert itt is az a kérdés bírálandó me»- első sorban, hogy vájjon a felosztást kívánnék meg vannak-e a törvény szerinti létszámban vagy sem ? Ugyanez a kérdés az úrbéresek viszonyainak szabályozásánál is. A második kérdés itt is az, hogy a törvény által kijelölt közbirtokossági kör egyénileg meg van-e határozva úgy, a mint ez az úrbéreseknél történik, itt is egyénileg kell kitüntetni, hogy a jogosultak a redemptionalis birtokosok. Egyénileg kell és pedig bírói nyomozás folytán kell kimutatni, hogy kik azon egyének, a kik ezen jogosultságra hívatottak, Végre a harmadik kérdés, a mely teljesen azonos ezen viszonyokkal, a 10—15 ezer holdnyi területnek szétválasztására, technikai felosztására vonatkozik, a mely azután nem különböző, ha akár úrbéri, akár redemptionalis birtokosságról van szó. Ennek következtében az a véleményem, hogy az úrbéri eljárást, mely itt már az igazságügyi kormány által követtetett, ki lehetne terjeszteni ezen közbirtokosságokra is. (Helyeslés.) Hogy ez a felfogás helyes, mutatja az, hogy azon törvényszékek, melyeknek kebelében ezek megoldást nyernek, minden további utasítás nélkül is egyszerűen irányúi vették az igazságügy minister úr rendeletét és ennek alapján igen alaposan eszközölték a felosztási munkálatokat. Minthogy azonban ez mégis törvényen kívüli és bizonytalan állapot, a legczélszerííbb az lenne, ha az igazságügyi kormány a rendelet vagy a törvényhozás útján ós minden kételyt kizárva ezen bizonytalanságot megszüntetné és a községi birtokosság területeinek szabályozását és egyéni felosztását is rendeleti-
