Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-100

1.10 100, országos ttlés'1882. október 21-én, pénteken. képvisel; hanem magát mint rninisterelnököt, mint a kormány fejét és egyáltalán az ő kormányzati rendszerét, nemcsak hogy nem tisztelein, de teljes mértékben elítélem. De ha talán valamely gondolat, valamely érzés lehetne egy igaz hazafias gondolkozású ember kebelében, mely a t. ministereinök úr iránt, mint hazafi iránt tiszteletre utalná a hazafi as polgárt, azt a mai ténynyel, melyet most szándékol Magyarország közérzülete ellen elkövetni, teljesen kitörölné az ember lelkéből, ú«y, hogy én, ki a Tisza-rendszernek, legalább azon kis körben, melyben éltem, mindig ellenzője és lehetőleg Iebetetlenítője kívántam lenni: Tisza Kálmánnak legnagyobb politikai tévedését, botlását, mondhatnám legnagyobb bűnét abban látom, hogy ő egyengette útját gr. Szapáry Gyulának. Gr. Károlyi Gábor:- Megmondta : Selten konimt etwas besseres nach. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez egyszer nem hazndott. (Zaj. Bálijuk ! Halljuk !) Sima Ferencz: De, t. ház, Tisza Kálmánnak ezt a bűnét is meg lehet bocsátani, mert ő meg akarta győzni az országot arról, hogy még az ő kormányzati rendszerénél is van roszszabb a világon és ha a Tisza-kormánynak semmi sem sikerült, ha Tisza nevéhez semmi érdem nem fűződik más, ezzel az ő politikai életét, politikai rendszerét és nagy politikai tehetségét bekoronázta. T. ház! A mint mondtam, a t. ministereinök úr kormányzati rendszere szálaiban lenyúlik a helyhatósági kormányzatokhoz. (Egy hang a szélső baloldalon: Szentesig!) Igen, lenyúlik egészen Szentesig. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) És ha már ezt méltóztatik felemlíteni, nem vélem elvetni a szót és nem vélek messze eltérni tárgyamtól, ha a t. ministereinök úr kormányzati politikáját bírálom és a t. házat egy pillanatra elvezetem egy kis vándorútra, Szentesre. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Megmondom, hogy miben van a politikai contactus most Szentes és a Hentzi szobor megkoszorúzása közt? (Halljuk! a szélső baloldalon.) Abban, hogy Szentes városának népe ma, a városnak közszeretetben álló képviselőjének, mondhatnám halálos ágya körűi sorakozik részvétével. És mi teremtette Szentesen ezt a szomorú és megdöbbentő helyzetet, a min egyikmásik túloldali képviselőtársam még mosolyogni is kész? A Szapáry-féle kormányrendszer, az a kormányrendszer, hogy a t. ministereinök úr szuronyok hegyén behelyezett Szentes város közönségének élére, közönségének ellenére egy embert polgármesternek; de ezen polgármesterrel szemben époly tiltakozó állást foglal Szentes város közönsége, mint a mily tiltakozó állást foglal el az egész nemzet közvéleménye a t. ministereinök úrnak azon hazafias törekvése ellen, hogy a Hentzi szoborhoz vándoroljon koszorúzás végett, (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Ezt a sznronyokkal, a Szapáry-kormány mintájára megcselekedett polgármestert Szentes város közönsége egyáltalán lehetetlenné kívánja tenni a város vezetésében, mert nem ő csinálta, nem ő akarta, nem 8 cselekedte, hanem a törvény szellemének durva, majdnem gyalázatos megsértésével ültettetett a polgármesteri székbe, tehát erőszakkal. Ezen erőszakkal szemben Szentes város közönsége a lelkesültség teljes erejével áll és azt mondja, nem kellesz és nem engedlek a város élén állni. Az igen t. ministereinök úr, midőn Szentes város ezen nyilatkozata elment hozzá, azt méltóztatnak gondolni, talán azt mondta, majd kiegyenlítést keres (Derültség a szélső baloldalon.) Szentes város polgársága és a törvény közt ? Nem, t. ház, hanem a ministereinök úr az ő politikai ideálját, a melyet ő az államkormányzatban képvisel, igyekezett megvalósítani Csongrád vármegye és Szentes kormányzatában és az a polgármester, a kit a ministereinök úr oda kinevezett, szuronyokkal állatja magát körűi, midőn a polgármesteri székbe ül. Azt hiszem, t. ház, ha más politikai contactus nincs a szentesi polgármester és a ministereinök Úr ténye és kormányzási rendszere közt, egy contactus megvan és ez az, hogy valamint Szentes város polgármesterével szemben pusztán csak szuronyokkal őrizhetik meg a polgármesteri szék tisztességét, úgy a t. ministereinök úr is csak szuronyokkal teheti le koszorúját, de csak az övét és nem a nemzetét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különben, t. ház, Szentes városnak sérelmei, kérdései valóban ehhez az ügyhöz nem tartoznak, csak annyiban vontam beszédembe, a mennyiben igen t. képviselőtársam Szentest felemlítette és a mennyiben ez egyik hatalmas pecsétje az igen t. ministereinök úr kormányzati rendszerének, kormányzati politikájának, annak az alkotmányos szellemnek, annak a hazafiságnak, melyet ő Magyarországon rövid három évi kormányzata alatt inaugurált. T. ház! En a helyzetből úgy ítélem meg a dolgot, hogy az igen t. ministereinök úr azért teljesen nyugodt lehet az iránt, hogy talál Magyarországon egy nemzetet, a mely egész lelkesültséggel fog járulni az ő koszorúzási törekvéséhez, de nem gondolja a ministereinök úr, sem az én mosolygó Mikszáth Kálmán barátom és képviselőtársam sem, hogy ez nem a magyar nemzet lesz. Nem a magyar nemzet lesz ez, t. ház, hanem az a »Nemzet*, a melyet a t. mi-