Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-100

100. országos ülés 1802. október 21-én, pénteken. 111 nisterelnök úr szerkesztet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a »Nemzet« a maga igazi hazafias lelkesűítségévei el fogja kísérni az igen t. ministerelnök urat és az igen t. többséget Hentzi szobrához, de a magyar nemzet tiltakozik ez ellen a »Nemzet« ellen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Megvallom őszintén, hogy ebben a kérdésben csak egyetlen egy dolog lep meg, ez pedig — és e tekintetben a politikai érintkezésnek és contactusnak a vitában is fönn kellene állania — hogy az igen t. túloldal, daczára annak, hogy kétharmadát képviseli a parlamentnek, egy nap alatt alig bír egy képviselőt producálni, a ki képes volna a t. ministerelnök úr és kormányának politikája mellett, harczra, síkra kelni. Gr. Károlyi Gábor: Halljuk Mikszáthot, már nagyon kíváncsi vagyok! (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Hiszen mindig nevet! Elnök: Károlyi Gábor képviselő urat rendreutasítom. Sima Ferencz : Engem, mint többé-kevésbbé ideális embert meglephet, de a t. házat nem lepheti meg az, a mit egyik kormánypárti képviselőtársam mondott, hogy e tekintetben hiába való minden eapaeitálás. Hiszen Ugron Gábor t. képviselőtársam is, a mint azt egy kormánypárti képviselőtársam mondotta, oly szép, lángoló, hazafias beszédet mondott ebben a kérdésben, hogy azt hiszem, ha ő nincs hívatva beszédével még Mikszáth Kálmán t. képviselőtársamat is arra az útra terelni, a melyen mi állunk, akkor minden további szónoklat e tekintetben felesleges. És mit méltóztatnak gondolni, mit mondott a t. képviselőtársam ? Talán azt mondta, hogy azért volna lehetetlen a eapaeitálás, mert a kormánypárt tömött falai közé a hazafiság melege, a nemzeti közérzés tisztasága és ereje nem tudna úgy behatolni, mint a mi soraink közé? Nem. Az én t. barátom azt mondta, hogy azért, mert ők ebben már megállapodtak. Hát ki az az ők? A t. ministerelnök úr. Ez az egyetlen ő az, a ki a túloldalon az >/Őket« képviseli és mert ő megállapodott abban, hogy ma már megért a nemzeti közvélemény, közérzíílet arra, hogy még a Hentzi szobrához is el lehet vinni koszorúzó lelkesedéssel, tehát elviszi erre a győzelmes útra a többséget és keservesen elmennek a t. képviselő urak panaszkodva, de nem fogják odavinni a saját lelkiismeretük megnyugtatását. így állván a dolog, azt hiszem, hogy nem pusztán itt a parlamentben hangzik fel a tiltakozó szó a nemzet nevében, hanem hallani fogják azt a képviselő urak a választókerületeikben is, hallani fogja ezt Mikszáth Kálmán t. képviselőtársam is a választókerületében. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hiszen oláhok vannak ott!) Szeretem hinni, hogy még az oláhok közt is van egész tömege a hazafiaknak, kik tiltakoznak a Hentzi szobor megkoszorúzása ellen és csak azok nem tiltakoznak, kiknek ő a megállapodásáról szóló rendeletet és parancsot kiadta. T. ház! Azt mondja igen t. Hévizy képviselőtársam, hogy még egy félóráig beszéljek. (Nagy deiültség.) Elárulom ezt, de azt hiszem, hogy felesleges még egy félórát beszélni, mert a túloldallal szemben, a mint az imént már jeleztem, capacitationak ebben a kérdésben nincs helye, mert őket nem az eszme, nem a gondolat, nem a hazafiság, nem a nemzeti traditiokhoz való ragaszkodás, hanem a ministerelnök vezérli, ő nyújtja nekik a valóságot, ő adja nekik az utat, ő mutatja meg az irányt és ő szerinte kell haladni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Igaz az, t. ház, hogy ő a fóka, mert ha nem volna az, akkor bizony a képviselő urak ma nem mernének a parlamentben a Hentzi szobor megkoszorúzásáról beszélni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen volt idő, mikor a legnagyobb hazafiatlanság s bün számba ment csak egy pár év előtt is az, hogy valaki ezt meg merje pendíteni és ma az igen t. képviselő urak közül többen szinte hivalkodással beszélnek arról, hogy ez egy nagy nemzeti hazafias tény, a mely kell, hogy a nemzetet közös lelkesültséggel hozza össze. Én a magam részéről azonban — mert én elismerem vezéremet vezéremnek s annak iránya által vezettetem magam többé-kevésbbé, bár előbb saját véleményemet közlöm vele és capacitalni igyekezem — nem is ütközném meg azon, ha az igen t. kormánypárt a ministerelnök úr véleményét, akaratát vakon, feltétlenül, minden meggondolás nélkül követi, ha a t. ministerelnök úr csak annyira megbecsülte volna a pártját, sőt saját ministertársait, hogy közölte volna velők, hogy t. képviselőtársaim, t. többség ez a szándékom, ez az akaratom, mit szóltok hozzá; azonban, a mint napvilágra jön, mindinkább meggyőződik úgy a parlament, mint a nemzet róla, hogy a t. ministerelnök úr még a nyáron itt a házban, mint Oätendében méhiben hordta ezt a nagy hazafias cselekményt. (Derültség a szélső baloldalon.) És a mikor megszülte, akkor azt mondta a t. kormánypárt, hogy ezt a mi ős szüleink szülték, ezt törvényesen acceptálni kell, el kell fogadnunk, meg kell keresztelnünk. Ezt a dolgot csak azért említem fel, hogy arra a nagy önállóságra, függetlenségre, szabad gondolkozási módra rámutassak, mely a t. kormánypártot vezeti minden hazafias kérdésben. Nem szabad, nem önálló, nem független, nem hazafias szellem az, mely a töbséget akár ebben, akár más kérdésben vezérli, hanem a napi parancsuk, melyet a ministerelnök úr a t. kép-