Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

92 SÍ- orasftgos ülés 18A8. Julius 2-an, szombaton. tehát az, a mivel az ország adózó polgárai akis fogyasztásban megterheltethetnek adózás czímén. 25 forintban mutatkozik tehát literenkint az a nyereség, a melyben hárman osztozkodnak. Osz­tozkodik először a kizárólagos jognak a bérlője; osztozkodik másodszor az állam, a kizárólagos jog szerződése czímén és ez az, a mit én ethi­kai dolognak nem tartok; osztozkodnak harmad­szor idegen tényezők is. A t. minister úrnak bizonyára tudomása van arról, nem kerülte ki figyelmét, hogy bizonyos vármegyékben még hit­községi czélokra is megadóztatnak a fogyasztók a kizárólagos haszonbér által. Megengedhető és normális állapot-e ez? Ugye bár nem? Es mégis mire tendálnak önök? Tendálnak arra, hogy ez a kizárólagos jog fentartassék legalább is három évre. Miképen fogja salválni a kormány azon felfogásom szerint megengedhetetlen két dolgot, hogy egy felől az állam a kizárólagos haszon­bérek kötése által több előnyben részesíttesék, mint a mennyi előnyt a tövényben az ország adózó polgáraival szemben a kormányzat javára megszavaztunk és mivel fogja a kormány indo­kolni azt, hogy ebből még idegen czélokra is tekintélyes összegek áldoztatnak, a mely össze­gek csak az adózó polgárok megterhelésével fognak járni? Ez tehát olyan eljárás, a melyet az adózási törvényre való tekintettel — mert ebből, bizonyos visszásságok keletkeznek — megengedni nem lehet. Nyilvánvaló tehát az, hogy az a felszóla­lás, a mely bennünket arra indít, hogy ezen kizárólagos jogot ne hosszabbítsuk meg; etki­kailag, pénzügyileg, társadalmilag és miden­képen elítélendő. De merem is állítani, ha a kormány eltér ettől a javaslattól, rövid idő alatt olyan intéz­kedéseket tehet, a melyeknek segélyével az állam jövedelmei nem csökkennének. Miben áll ez, t. ház ? Kettőben : egyik az, hogy megszabadít­tatván az ország adózó polgárai a kizárólagos jogtól és az abban rájuk nehezedő tehertől, a szeszfogyasztás tetemesen emelkednék. Hiszen a 862 ezer hektoliter contingens alapját mikor megállapítottuk, a fogyasztás képezte, ekként volt indokolva. Láng Lajos államtitkár: A termelés alapján állapítottuk meg! Horánszky Nándor: A termelés alapján igenis, de a kis adótételt annyiban, a mennyi­ben az ország fogyasztásának megfelel, erre ala­pítottuk. Azontúl engedtünk az export, illetőleg a belfogyasztás számára magasabb adózási tételt is, tudniillik a 45 forintot. Előttem tehát világos, hogy több szesz mérethetvén ki, ennek követ­keztében az ország bevételei is fokozódnának. De tovább megyek: a szesztermelés jövedelme ie növekednék, hiszen a 862 ezer hektoliter contingenst nem értük el, pedig a szesz-törvény erre volt basirozva. Ha tehát a fogyasztásban ezt elérnénk, ennek kettős haszna volna: egyik a több adó és a marhahizlalás, trágyázás és a mezőgazdasági szeszgyártásnál jelentkező ha­szon; a másik pedig az állam jövedelmeinek foko­zásában a szeszadó. Én nem akarok a jósláshoz folyamodni, de erős meggyőződésem, ha e tekintetben a t. kormány azon egészséges alapokra lép, a melye­ket számára két dologbiztosít: az ország fogyasztó közönségének túlságos megzsarolása nélkül való eljárás; és a monarchia másik államával szemben a szesznek behozatali lehetőségére vonatkozó intézkedés, a mely irányban szintén kell vala­minek történni: akkor nincsen kétség az iránt, hogy az ország jövedelmének nem csökkenése, hanem legalább is stagnálása és a jelenlegi pénz­ügyi állapotoknak biztosítása következnék be. Én ennél többet nem kívánok. Nem lancirozom a tovább menő reformot, bár tudvalevő, hogy a regalemegváltásnak azon módjával, a melylyel az keresztűlvitetett, nem értek és értettem egyet, pedig a gyakorlat megmutatta, hogy mily sú­lyos hiba követtetett el a regale megváltásával. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) De említem azt, hogy az ország városai és községei számára, melyek a községi adóztatás súlyosságával küzde­nek, ez a megváltás más módja egy remedium lett volna, hogy a kötelező községi megváltás segélyével ezek szükségleteiket a közérdek min­den részének az egészségügyi, a policialis és egyéb szempontok megfigyelésével kielégíthet­ték volna, most ettől ők elestek. Ezt csak melles­leg említem és csak oda akarok concludálni, hogy még a hibás regale-megváltás után is elérhető volna az a czél, a melyre tendálnunk kell: tudniillik egyfelől az állam bevételei ne csökkentessenek; másfelől a fogyasztás érdekei se sértessenek. Sokat mondhatnék még, de az idő előre­haladottsága miatt leteszek erről. Csak egy pár szóval akarom újra is kimondani, hogy tudom, miszerint egy pénzügy minister helyzete nagyon nehéz, mindig a félelem kergeti. EÍ határozza meg sokszor, hogy meddig menjen, De igaz az is, hogy bizonyos bátorság kell erősebb intézkedésekhez, mert bár megengedem, hogy egy pénzügyministernek helyzetében min den körülmények között egyfelől az ország teherviselő képességére; más felől az ország szükségleteire kell tekintettel lennie, de meggyő­ződésem az is, hogy mind e két szempont meg­óvása mellett megszüntethető volna az a nyomo­rúságos állapot, mely ma a fogyasztót és a kis kimérőt az italmérési jog haszonbérlőjének egye­nes rabszolgájává teszi és elélhető volna az is, hogy az ország polgárai ez életszükséglet ki­elégítésében — mert a szesz szegény emberre nézve

Next

/
Thumbnails
Contents