Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

81. omág*s ftíés 1892. Julius 2-án, s*omfeat*» m hogy ennek nem kellett volna így lenni, hogy ezek a hibák, ha nem is az adóterhek fokozása által, hanem a kormánypárti politikának nem vigiláló, a bajokat nem sanáló eljárása folytán következtek be, de a melyekkel szemben, ha a kormány elég éber, ha a politikai helyzetnek magaslatán állt volna, ezek vagy épen nem, vagy legalább nem oly mértékben következtek volna be, a mint bekövetkeztek. És miért következtek be, t. ház? Bekövetkeztek először a teherviselés aránytalan felfokozása által, mert mindig csak a létező jövedelem adóztatásáról, mindig a direct pusztításról volt szó; bekövetkeztek másodszor azért, mert ez az osztály, melynek sok hibája van, ezt elismerem magam is — mint egy szerény tagja a társadalomnak, a ki szintén ebből az osztályból származom — sok bűne van és bár kireparálhatta volna ezen hibákat maga ez az osztály, ha elég életképességgel, erővel és eontemplativ akarattal bírt volna erre; de ezt nem tette. (Halljuk! Halljuk!) De ezzel szemben, t. h kormányzatnak ezen fatalismussal szemben egy igen nagy hivatása volt: ez az, hogy a hibákat, a hol ilyenek voltak, gyógyítsa, a gyöngeségeket orvo solja és a hol valami erő van, azt támogassa és előbbre vigye. Ez nem történt és ez az állapotok bekövetkezésének egyik oka, egyik hibája. Á másik, a mi ezt előidézte, szintén oly természetű, mint a minő az első. Az átalakító politikának az az óriási hiánya, mely a múlt években ez országban dívott és fenforgott és gondtalanul nézte az állapotok fejlődését. Iffaz, hogy a multak traditioi bizonyos lethargiába tengették azt a középosztályt, a mely ma már tényleg elkallódott. Mi volt itt a kormánynak hivatása a politikai téren? Kettő: positiv társadalmi fejlődést elősegíteni s ennek segélyével öntudatra ébreszteni ezt az osztályt oly irányban, hogy a munka nem szégyen. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Az egyik a másikat akadályozta. A régi traditiok hiúságokat vontak maguk után, e miatt a munka nem ment, pedig az ellenkező társadalmi összeforrásban nyilvánulhatott volna, mely hiányozván, megakadályozta az egészséges fejlődésnek lehetőségét. (Élénk tetszés a haloldalon.) S kinek hibája ez. t. ház? Hibája a múlt azon szerencsétlen politikájának, mely élt és élősködött napról-napra, magasabb conceptiokkal nem bírt, nem tette a társadalmi élet literére a kezét, nem gyógyított, nem orvosolt, a bol kellett volna és bizony elhanyagolt mindent, a mi az ország fejlődését elősegítette volna. (Élénk helyeslés hal felől.) Beöthy Ákos: Nagyra növesztették a strébereket! Horánszky Nándor: Igen! nagyra növeszKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97- V. KÖTET. tették a strébereket és hogy mily nagyra növesztették — nem a szó mindennapi értelmében véve e fogalmat, hisz stréberek minden viszonyok közt vannak és lesznek, hanem társadalmi osztályokról szólva, azoknak szerencsétlenségéről és arról a politikáról, mely e szerencsétlenség bekövetkezését megakadályozhatta volna, mely szerencsétlenség évek múlva odajuttatta az országot, a hol van. Mindezeknek fényesebb tanúbizonyságát mi sem adta inkább — s méltóztassék megbocsátani, mert nem ide tartozik, de erről lévén szó, nem lesz haszonnélkú'li, ha megpendítem a kérdést — mint az a jubiláris ünnepély, mely szemeink előtt lefolyt. Képviselve volt ezen igen helyesen a társadalomnak fénye, (Halljuk! Halljuk!) nagy érdem illeti azokat, a kik ez ünnepély fényének emeléséhez tevékenységükkel, tehetőségükkel, szellemükkel, akaratukkal és a magyar nemzet geniusától elválhatlan loyalitással hozzájárultak : de hol láttuk ott a társadalom derekát és erejét? (Tetszés a baloldalon.) Nem kétlem, ha a kormánynak érzéke lett volna e ez ünnepélyt a maga jelentőségében arra az emlékszerű piedestálra akarta volna emelni, melyen annak állania kell ma és állania kell a jövőben is, még pedig az 1848-iki törvényhozás mííködésének ma még ki nem fejlődött, de legalább mindnyájunk által óhajtott azon traditiojánál fogva. Vájjon mi akadályozta, hogy azon ünnepélyen a demokratia is képviselve legyen a maga erejében, derekában és nagyságában képviselve legyen a tudomány, művészet, ipar, kereskedelem és intelleetualis erő is? Igen szép látvány volt ez ünnepély, magam is szemléltem visszavonulva, de örömömet megzavarta azon tudat, hogy bár jelen van — igen helyessen és jogosultan — az ország fénye, de nincs jelen az ország dereka és ereje, pedig e kettőnek összehatásában áll az az erő, az az egység, mely egység az ország esistentiáját képes biztosítani és ez existentiának legalább a jövő érdekében reménybelileg képviselni kellett volna azt az erőt, melyen ez az ország tartósan felépülhet Nem kétlem, hogy a t. ministelnök úrnak (Zaj.) ily hazafias felfogásai vannak, de eddigelé azt a hazafias felfogásokat, melyek a nemzeti élet erejének összeforradása érdekében oly nagy becscsel bírnak közéletünkben, csak két syuiptho mában észleltük: egyik t barátunknak és érdemes képviselőtársunknak, Beksics Gusztávnak berzenkedései a demokraticus felfogások érdekében; (Derültség a baloldalon.) a másik, a minister elnök úr titkos meleg kézszorításai, melyek a contactust a demokraticus és aristokraticus állapotok tekintetében fentartják. Más sympthomákat nem láttunk, de ezt nem megrovásul hozom fel, hanem intelmtíl arra, hogy megszívleljék, rai12