Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

m 'SÖ. WHtkim Mén Í8tó. juhtts 2-án, SEojafentM, szerint a középosztálynak, az ország derekának pusztulása oly dolog, melyet itt felemlíteni talán a kellemetlenség azon látszatával bír, hogy az ember magát kiteszi bizonyos méltányos vagy nem méltányos felfogásoknak, de melyeket általános szempontokból felemlíteni mégis kötelességemnek tartottam. (Helyeslés a baloldalon.) Épen azért végzek az előadó úr beszédével s arra kérem, hogy ő, a ki törvényhozási életünknek csaknem másfél decenniumán át az előadói székben mindig csak örömet élvezett, sőt e felett néha dervis módra is tánczolt, lassítsa az ő eddigi tempóját: (Derültség a baloldalon.) ő örült, ha a deficitet ajánlotta; örült, ha új adósságokat csináltunk; örült akkor is és ekkor igazán lelkéből származott az öröm, mikor figyelmeztette a kormányt. hogy a túlkiad ások, melyek 22 milliót tettek ki, hibát képeznek; örült akkor is, midőn arról referált nekünk, hogy a ministertanács tudatára jutván annak, hogy egészségtelen kormányzati állapotok vannak, mert a költségelőirányzatok óriási mértékben túlhaladtatnak és a budget be nem tartatik. Mikor mindezeket referálta, ő mindig örült — sokszor szívében. Egy szóval ő a multakban mindig a paradicsomi örömöket élvezte! Jusson eszébe azért a több odaadás, több gond és figyelem az ország érdekei iránt, mely érdekei az országnak legtöbbször hátrányosan, fájdalom, első sorban mindig azon székből tolmácsoltattak és pedig törvényjavaslatok alakjában, melyből a t. előadó úr éveken keresztül nekünk a súlyos javaslatokat ajánlotta. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Némely megjegyzéseket kell tennem azokra, melyek a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra vonatkozólag felmerültek a vita folyamán, szemben azon határozati javaslattal, melyet benyújtani bátor voltam (Halljuk!Halljuk! a baloldalon.) Igyekezem ezeket röviden, a tényeket megpendítő, bővebb kifejtést nem igérő alakban tenni. Az első, t. képviselőház, a melylyel szem ben megjegyzést kell tennem a t. pénzügyminister úrnak beszédében foglalt azon felfogásnak rectificálása, mely az én határozati javaslatomat igazi értelméből kiforgatni törekszik. Tudom, nem tendentiosusan. Legyen meggyőződve a t. minister úr, ebben a házban kevés ember van még azok közt is, kik a háta mögött ülnek, a ki nálamnál igazságosabb lenne, csakhogy én kritikus vagyok, ki érdemeit, szorgalmát, képességét igazi érdeme szerint mérlegelem. Épen ezen szempontból, tehát csakis objective, az igazság érdekében akarom megemlíteni és helyreállítani azokat a talán nem jól értett törekvéseket, melyeknek érdekében éu határozati javaslatomat beadtam. A t. pénzügyminister úr azt mondta, hogy köztem és közte kétféle differentía van: egyik az, mely az^ időre; a másik, mely a lényegre vonatkozik. O azt mondta: míg ő három évre kívánja a provisoriumot fentartani, addig én egy évre kívánom fentartani; én ugyan időt nem neveztem meg, de acceptálom. A másik pedig, a mi lényeges differentia, abban áll, hogy míg a t. pénzügyminister úr a kizárólagos ital mérési jog tekintetében a bajokat olyan orvosolhatatlanoknak nem látja, mint én; addig én kihegyezem az e tekintetben fennálló bajokat, tehát e szempontból a t. kormányt megakadályozom egy oly átmeneti intézkedés megalkotásában, melynek végkövetkezménye nem lehet más, mint a mire én magam is tendálok. Mind a kettő hibás és téves felfogás. Mert hiszen határozati javaslatom utolsó része, melyben azt mondtam — vagy legalább azt akartam mondani, hiszem, hogy benne is van — hogy készebb vagyok inkább egy évre a jelenlegi állapotot meghosszabbítani, mintsem megfosztani az országot attól, hogy ily gyökeres reform létesíttessék, lényegesen különbözik attól a felfogástól, melyet a t. minister lír mint differentiát köztem és közte feltüntetett és hogy mily lényegesen különbözik, az rögtön kiderül abból, hogy kész vagyok határozati javaslatom utolsó részét elejteni, méltóztassék az elsőt elfogadni. Ez az első miben áll'? Abban, hogy nem fogadom el a törvényjavaslatot: először, mert adóemelést tartalmaz; másodszor, mert a kizárólagos jogot meghosszabbítja, a mely tehát az ország adózási viszonyait egészségtelen alapokon tovább fentartja, hanem ezekkel szemben kérem a házat, hogy utasítsa a mini«ter urat oly törvényjavaslat beterjesztésére, a mely ezen bajokat sanálja. Méltóztassék ezt elfogadni és rögtön el fogom ejteni határozati javaslatom azon részét, hogy egy évre hosszabbíttassék meg a mai állapot. Miért kívántam én ezt ? Azért, hogy ne állítsanak bennünket oda oly színben, mintha mi olyasmit kívánnánk, a mit rövid idő alatt megvalósítani nem lehet, tehát mintha oda tendálnánk, hogy az ország bevételei egy részének befolyása lehetetlenné váljék. Ezen kisegítőre engemet a méltányosság és azon gouvernementalis szempont vezetett, hogy bárki jöjjön is arra a helyre: ahhoz, hogy egészséges állapotokat alkothasson, időre van szüksége és ezen időt akartam megadni neki is. A t. minister úr ezzel szemben azt állítja, hogy köztünk nincs differentia. Lényeges a differentia. Mi a dolgok lényegében az állapotot nem helyeselhetjük, de megadjuk a lehetőséget, hogy a minister úr egészséges állapotokat teremtsen és azért kénytelenek vagyunk inkább a mai pitoyabilis állapot meghosszabbítását megengedni, semhogy a mai súlyos állapotot továbbra is fentartsuk. A t. minister úr nem vette jó néven, hogy