Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-81
g$ 8í, orraágos Illés 19182. Jalins S-án, Siftmbatbh. mire jelenleg nincs kilátás. (Igaz! Úgy van! a szélső r baloldalon.) Épen ezért én azon meghatalmazást, melyet a törvényjavaslatban kér a pénzügyminister, hogy a kizárólagos jog alapján a szeszesitalmérést négy vármegye területén gyakorolhassa, meg nem sdhatom ; mert ez úgy, mikép előbb is kifejeztem, határozott visszaesés és a négy vármegye területen a regalejog kíméletlen kihasználása lenne és mint tegnap is itt egyik képviselőtársam kijelentette, valóságos pénzügyi statáriumot képezne. (Ellenmondásoh a jobboldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot továbbá azért sem, mert a mesterségesen készített borok megadóztatását elég magasnak nem tartom először, másodszor nem látom határozottan kimondva azt, hogy a mesterségesen készített bor az egész ország területén mindenütt adó alá vétetik — és ezt talán a pénzügyminister úr sem fogja tagadni,— nem látom kifejezve a mtí bor készítőinek azon kötelezettségét, mely a törvényjavaslat által egyedül a zárt városokban előállított műbőr bejelentésének kötelezettségére mondatik ki. Azután, t. ház, a törvényjavaslat egyik paragraphusa megengedi azt is, hogy azon bornagykereskedők, illetőleg nagy pinczeségek tulajdonosai, kik a szeszt saját boraik felszeszesítésére, tehát javítására használják, az erre szükséges szeszt adómentesen szerezhessék be. A t. pénzügyminister úr, midőn a borital adót az itt egyik szakaszban korlátozott módon a magánfogyasztásra is kiterjeszti, ezen kiterjesztést azzal inodokolja. hogy igazságos és az erkölcsi törvényekkel is megegyező az, hogy a vagyonosabb fogyasztók és termelők bizonyos körülmények közt magánfogyasztásukra nézve is megadóztassanak; mert hiszen a kisfogyasztók, tehát a kisebb vagyonnak a fogyasztási adót minden tekintetben viselik. Midőn a t. minister úr ezt az indokot felállítja, megvallom, én ezzel az indokkal semmi tekintetben sem tartom megegyeztethetőnek azt, hogy ugyanazon törvény egyik más szakaszáhan viszont kimondja, hogy azon szeszmennyiség, mely a bornak felszeszesítésére, a nagy borkereskedők borainak értékesebbé tételére szolgál, a szeszadó alól kivétessék. Ez a kettő ellentétes egymással. Egy törvényjavaslatban két ilyen különböző tételt együtt sem indokul felhozni, sem ilyen intézkedést tenni, nézetem szerint nem lehet. Hiszen az a nagy borkereskedő mindenesetre vagyonosabb ember s míg az a talán szegény sorsú termelő, a ki saját szőlejében termelvén a bort s egyszersmind saját bortermeléséből kisebb mennyiségben, talán hektoliterenkint is árusítván el, saját fogyasztására nézve is megadóztatik, addig az a bornagykereskedő, a ki a szeszt saját borának értékesebbé tételére — sokak szerint talán meghamisítására is — használja fel, ez a nagykereskedő, ez a vagyonos ember és a nagy pinezeczégek tulajdonosai az e czélra szolgáló szesz beszerzése utáni adótól felmentetnek. De, t. ház, azt is furcsának tartom, hogy egy 14 §-ból álló törvénynek a /i*-ed része a magyar birodalom egy országára, Horvát-Szlavonországra terjesztetik ki; ép azok az intézkedései e törvényjavaslatnak, melyek a magánfogyasztás megadóztatására vonatkoznak, nem terjesztetnek ki, míg ellenben a bornagykereskedésnek nyújtott előnyökben az szintén részesül. Az utolsó és ötödik ok, mely miatt a törvényjavaslatot el nem fogadhatom, az, hogy e törvényjavaslat kimondja azt, hogy a m. kir. kincstár által jogérvényesen és 1892 végén túlterjedőíeg is kötött szerződések csupán azért, mert azokat a törvényjavaslat és a pénzügyminister 1892 végén felbontandóknak kívánják kijelentetni, megszűnjenek. Én azt hiszem, ily intézkedés a magyar állam szavában vetett bizalomnak árt és azért én ehhez nem járul| hatok. (Helyeslés a szélsőbalon.) De, t. ház, én nem ezen okokra helyezem | a fősúlyt, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen a törvényjavaslat ellen felhozható indokok az ellenzék padjairól oly bőven, világosan és meggyőzőleg fejtettek ki, hogy én azokhoz sem újat, sem valami nagyot hozzáadni nem tudok. Hanem a t képviselőház engedelmével kérdést óhajtok intézni a t. minister úrhoz a törvény, javaslat egyes intézkedései iránt, S ezt az álta| lános vita során teszem azért, hogyha talán | megnyugtató választ kapok a minister úrtól, az esetleg bekövetkező részletes vitánál ne legyek kénytelen módosítványokkal előállani. E kérdések egyike nagyon egyszerű s az, hogy miután az előttünk fekvő törvényjavaslat első szakaszának utolsó pontjában megemlíti és törvényerőre akarja emelni azon díjszabási tarifát, mely szerint Magyarország összes községei a bor- és sorit dadó tekintetében megrovatni fognak és a mely, mint méltóztatnak j tudni, két rubricából és három osztályból áll és megI határozza azt, hogy a három osztályba sorozandó ' községek közül a 10.000 lakossal birok a 3-ik osztályba, a 10-20.000 lakossal birok a 2-ik osztályba és az ennél több lakossal birok az első osztályba soroztattiak és ez osztályok szerint fog a borital-adó változni, kérdem a t. minister urat, hogy az itt megállapított adótarifát és osztályzatot minden községre kívánja-e alkalmazni kivétel nélkül s nem lappang-e valamelyik szakaszban, talán valamelyik római számra való hivatkozás mellett egy titkos tarifa is, mely a
