Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-81
U. oraägos ftlés 18fl2. jtdlns 2-án, szoinbat<»Bu •:• az az ellenzék részéről illettetik, mert az én meggyőződésem szerint nem az áll, hogy az állam húz illetéktelen jövedelmeket a fogyasztó közönség rovására, de igen is áll az, hogy a bérlő osztály, úgy az államtól elvont adók által, valamint a foayasztó közönségnek úgyszólván határtalan és korlátlan kizsákmányolása által teljesen illetéktelen hasznot húz. Ezért őszintén megvallom t. ház, hogy nagy áldozatok árán is a kizárólagos italmérési jogot kiküszöbölendőnek tartom és csak ott tartom megengedhetőnek, a hol azt a községek saját czéljaikra maguk kívánják. Volenti non fit injuria. E tekintetben is a jelen törvényjavaslat az eddigi állapothoz képest határozott haladást és javulást képez. Mert a községek kívánságait respectálja, az eddigi jövedelemnek 20°/« át feláldozza, csakhogy a kizárólagos italmérési jogot kiküszöbölhesse. Ama bizonyos 3 koresmás kis községekben, melyeknek előjogán különben is ré& van ütve, a bor- és a í-örmórők 10 a /o-os kedvezményezése által, ugyanazon viszonyok állanak fel, akár az italmérési, akár az adóbeszedési jog van bélbeadva, mert a concurrentia így is, úgy is ki van zárva. A mi végül ama Damokles kardnak nevezett négy vármegyét illeti, azok legjobb meggyőződésem szerint nem egyéb, mint valóságos Damokles kard, a mely azonban erős hajszálon függ, t, i. az illető érdekcsoportok és körök, saját jól felfogott érdekén és ;\ mely csak a legvégső esetben fog lesújtani. Nézetem szerint nem kell egyéb, csak egy kis concilians jóakarat ahhoz, hogy az ember a jelen törvényjavaslatot a maga ártalmatlanságában megismerje és belássa azt, hogy ez a mai állapothoz képest hitározott haladást és javulást jelent. E-Í mivel a bor és sör italmérési adókra vonatkozó álláspontomat már a jelen törvényjavaslat is véglegesen megoldja és mert én Horánszky Nándor t. képviselő úrnak határozati javaslatát a jelen törvényjavaslattal szembeállítva, úgy mondhatnám, hogy ez a túzok és veréb politika közötti küzdelem s miután én ahhoz a holnapi túzokhoz, mely szerint a végleges reform egy év alatt eszközölhető lesz, nem bízom s nem kívánom, hogy a mai állapot fentartassék s a mai verébért elszalasztani nem akarom: a határozati javaslathoz hozzá nem járulok, hanem elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés johb felöl.) Lits Gyula jegyző: Kun Miklós! Kun Miklós: T. ház! Az természetes, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. Kérem a t házat, méltóztassék nekem megengedni, hogy minél rövidebben indokolhassam azt, hogy miért nem fogadom el. (Halljuk! Bálijuk!) Nem fogadom el, t. képviselőház, azért, mert a bor italadó alapját kiterjeszti. Ez pedig, t. képviselőház egyebet nem jelent, mint adóemelést, mert az adótételek nem változván, azok tágabb alapra fektettetvén, annak természetes és szükségszerű következménye, hogy azok végeredményben adóemelést idéznek elő. Már pedig, t. ház, a jelen körülmények közt én Magyarországon az adót emelhetőnek nem tartom. (Helyeslés hal felöl.) És adóemelést sem ezen kormánynak, sem a jelen körülmények közt semmiféle kormánynak meg nem szavazok; sőt inkább itt látom az idejét annak, hogy midőn az országgyűlés az állampénztárból fizetéseket húzó állami alkalmazottak javadalmazásának minduntalan való felemeléséjŐÍ gondoskodik s azt hiszem, nemsokára még a végrehajtók állásán ik biztosításáról is kell tanácskozni : itt látom az idejét annak, hogy, miként a függetlenségi és 48-as párt ez évi fölirati javaslatában is kifejezte, a földadó és kisipart terhelő adó és illetékek leszállíttassanak; leszállíttassamik annál inkább, mert ezek nemcsak ezen oldalról jelentettek be és hangoztattak, hanem a közelmulban a pénzügyminister úr háta mögül a kormánypárthoz tartozott egyik képviselő is az adófizetők jogos igényeinek érvényesítését hangoztatta és bejelentette. Nem fogadhatom el a javaslatot továbbá a szeszitalméi'ési kizárólagos jog idejének kiterjesztése miatt. Nem fogadhatom el azért, mert maga a pénzügyminister úr is beismerte indokolásában azt, hogy a kizárólagos jogosultság kiterjesztése annyi, mint a regale megváltás előtti állapot visszaállítása, tehát visszaesés. Ha tehát a pénzügyminister úr a régi állapotokhoz képest a megváltás után bekövetkezett állapotokat haladásunk tekinti: akkor a regálé előtti állapotokra való visszatérés határozott visszaesés. (Igaz! tfgy van! a szélsőbalon.) Előttem szólott Görgey Béla t. képviselőtársam kijelentette azt és teljesen igazsága van, hogy az államkincstár, a mely ma mint regale tulajdonos a regalejogot sokkal szigorúbban, sokkal inkább hasznot hajtőkig kezeli, szóval sokkal kíméletlenebb kezelője a regálénak, mint milyenek a régi regalebirtokoKok voltak. En azt hiszem, hogy a szeszadó kizárólagos jogosultságának fentartási sokkal rosszabb állapotokat teremt, mint milyenek voltak a regale megváltása előttiek ; mert az államkincstár lévén a regaletulajdonos és egyszersmind az c tekintetben felmerülő panaszok bírája: tőle sem enyhítést, sem védelmet nem remélhetünk; míg ellenben a régi időben a regaletulajdonos túlkapásai ellen, részint kormányrendeletek, részint hatósági közbenjárás és intézkedések által a fogyasztó közönség védelemben részesült, a
