Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-81
78 81. orsiágos tílés 18»2. jalins 2-án, itombftloii. rol, mihamarabb el fog érkezni az az idő, mikor a szesz italmérési adója is helyesebb rendszer szerint fog beszedetni. Bátor vagyok néhány megjegyzéssel néze teimet kifejteni. Hogyha a 15 frfc adótétel fenmarad, kérdés, mi módon lesz eszközölhető a szeszadó kezelése, úgy, hogy azon válaszfal, a mely ezen nyílt községeket egymástól elválasztja és a mely megbénítja a szabad forgalmat és az áraknak verseny utáni képződhetését lehetetlenné teszi, ledöutessék. Nézetem szerint úgy, hogy a szesz-ital mérési adónak az állam részére leendő befizetésére ne a legalsóbb fórum, az italmérő, vagy a kismértékben! elárusító lenne kötelezendő, hanem vegye át ezen adókötelezettséget egyrészt maga a szesztermelő, másrészt a szesz nagykereskedő. Annak, a mit t. képviselőtársam Deésy Zoltán proponált, hogy egyesíttessék a szesznél a két adótétel, nagy akadálya van: Ausztriával kötött, még hat évre fennálló vám- és kereskedelmi szerződés. Nem mondhatjuk ki ugyanis, hogy a két adótétel cumulative fizettessék he az adóhivatalba, midőn a szesz a gyárat vagy szabadraktárakat elhagyja. De ez eszközölhető volna, hogyha az egyszer a szeszgyárból kikerült megadóztatott vagy nem adóztatott szesz eladás alá kerül, ha azon perezben tartoznék az italmérési adót lefizetni. Ezt úgy képzelem, hogy a nagykereskedők, kik bizonyos cautiohoz, bizonyos feltételekhez kötött vagy elárúsítási engedélylyel bírnak: utólagos havi vagy 3 havi leszámolás után tartoznának befizetni a szesz-italmérési adót, mindazon szeszmennyiségek után, melyeket italmérési engedélylyel ellátott más egyéneknek adnak el. Ennek csak egy akadálya van, de valahogyan ez is el volna hárítható, t. i. az, hogy a kis üstök által termelt szesz nem képezi folytonos ellenőrzés tárgyát. Ez tehát, minthogy már termelési adóval megvan róva, a termelés perczében egészen szabad és nehéz volna követni addig a pontig, a míg fogyasztásba kerül. De tán ennek is volna módja. Én most ezzel bővebben foglalkozni nem akarok, csak kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy a míg elvként nem lesz keresztíílvíve az, hogy az egyik és másik község közti zárvonal ledöntetik, addig mi a szesz italmérési adóból sem az államkincstár, sem a fogyasztó közönség, sem az ipar érdekeire jótékony hatást nem várhatunk. Az előttem szólt képviselő urak néhánya téves felfogásból indult ki. Többek között Horánszky t. képviselő úr is azt állította, hogy a szesz kizárólagos italmérési jogának bérbeadása által az állam az őt megillető 15 frtos tételnél többet csikar ki és pedig első sorban az italmérés bérlői, másod sorban a fogyasztó közönségtől. Ez állítását azon adatra alapítja, hogy a pénzügyminister egy ízben azt constatálta, hogy 700.000 hektoliter megadóztatott szesz után nem 10 1 /,, hanem tényleg ,12 és 13 millió forint italmérési adót ér el. Úgy a minister úr, mint az államtitkár úr, úgy gondolom, szépítgetésűl azt hozták fel, hogy az igen természetes dolog, mert a pálinkák különböző fokozata szintén közrejátszik ezen fokozás előidézéséhez. Legyünk tisztában azzal, hogy ez nincs így. Mikor egy bérleti szerződés köttetik, különösen midőn kizárólagos italmérési jogokról van szó, az cumulative tárgyalja a bort, sört, Szeszt, sőt még az italmérési illetéket is. Már most szeretném tudni, ki annak a pontos megmondhatója, mennyi esik ebből szeszre, mennyi borra, sörre és italmérési illetékre. Nagyon nehéz volna velem szemben bebizonyítani azt, hogy az állam többet húz szesz-italmérési adó czímén, mint a mennyi a tényleg elfogyasztott mennyiség után reá esnék. Nekem sokkal könnyebb volna, bár szintén nem teljes hitelt érdemlőleg, az ellenkezőt bebizonyítani, mert az én rendelkezésemre igen graváló egynéhány adat áll, a melyekkel igen szívesen szolgálok. (Halljuk! Halljuk!) Hogy egy concrét adatot felhozzak, megmondom, hogy a regale időszakban Sáros vármegye jövedelmi adója kipuhatolása alkalmából a regalej övedéimek alapjául ki lett puhatolva 250.000 forint évi jövedelem. Tudjuk, hogy a mai italmérési jövedék sokkal szigorúbb rendszabályokkal hasznosíttatik, mint annak idején a regálé. Mégis mit látunk? Azt, hogy Sáros megyében, a hol gondolom mindöäzsze három-négy község van adóbeszedési jog alapján, a többi a kizárólagos italmérési jogon bérbeadva, az öszszes forgalomilleték, bor, sör és szeszben együtt véve 207.000 forintot tesz. Constatálhatom azt is, hogy olyan esztendőben, midőn a termelt szeszből 22.000 hektoliter volt megadóztatva, mely mennyiségből tudomásom szerint nem több mint 2—3 ezer hektoliter ment el más vármegye területére, tehát maradt 19 — 20 ezer hektoliter szesz és a magánfogyasztás rendkívül csekély volt, tehát 19, majdnem 20 ezer hektoliter szesz fogyott el, a minek italmérési adóját 15 forinttal véve ez 300.000 forintnak felel meg s a mint a pénzügyigazgatóságtól informatiot nyertem, maga az italmérési illeték kitesz 10 ezer forintot, az fizet jelenleg a kizárólagos italmérési jog révén össze-vissza 207.000 forintot. Hol van itt az a többlet? Itt a szeszital mérés adója nem több, mint 9—10 forinttal van tényleg leróva. így van ez több más helyen is. És én kénytelen vagyok elismerni, hogy ugyanazzal az éles kritikával bírálom a kizárólagos italmérési jogot, melylyel
