Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

81. orsKigos ülés 1892, Julius 2-án, WOttbstoB. 77 Szalay Imre: Újságban olvastam! Gaal Jenő: Nagyon rosszul tetszett olvasni . . . hogy nem tartom szükségesnek semmiféle correcturával élni. Személyes kérdésben kérek tehát szót, mert 8 engem azzal insinuált, hogy miután én az ipari érdekek tanulmányozásával és szolgálatával is foglalkozom, nem ludom miféle borgyártókkal vagyok összeköttetésben, (Felkiáltások szélső bal felől: Nem ezt mondta!) hogy nem tudom miféle dolgokat kaptam. Szalay Imre: Ezt nem mondtam! Gaal Jenő: Kijelentem, hogy habár iparérdekekkel foglalkozom, a mezőgazdasági érdekek ép olyan közel állanak hozzám és különösen a bortermelés kérdésében, magam is bortermelő lévén, nem fognék annak érdekei ellen — ha már egyáltalában megengedhetőnek tekinteném is, a külön érdekek álláspontjára való helyezkedést — érvelni vagy azok ellen valamit indítványozni. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Görgey Béla ! Görgey Béla: T. ház! Bocsánatot kérek, ha az előttem szólt t. képviselő urak beszédeivel kimerítőbben nem foglalkozom; de nem akarok hosszas felszólalással oka lenni annak, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásának befejezése késleltessék. Mindössze csak egy kérdésnek az érintésére szorítkozom, t. i. annak constatálására, hogy Holló Lajos t. képviselőtársam az egyetlen, a ki a szabadelvűség álláspontjából indulván ki, az egyenlő közteherviselés ebét hangsúlyozta és csak azt sajnálom, hogy a t. képviselő úr, mint az egyenlő közteherviselés elvének és a szabadelvű iránynak határozott híve, ezen álláspontjaiból a további eonsequentiákat le nem vonta. Mert azt értem, hogy a t. minister úr ezen különben is odiosus kérdésnek újólagos felvetésével egyidejűleg, azt a további ódiumot, hogy a magánfogyasztást az italmérési adó alá tartozó ezikkek egész vonalán megszüntesse, magára venni nem akarja; hanem azt már valósággal nem értem, hogy Horánszky Nándor t. képviselőtársam, a ki egyébként a szabadelvű irányeszméknek mindig fényes szószólója volt, nemhogy nem helyeselte a csak részben is történt magánfogyasztási jogelvonást, de még ebből fegyvert is kovácsolt a törvényjavaslat ellen. (Úgy van! jobb felől.) A részletes tárgyalás során álláspontomból kifolyólag indítványt fogok tenni az iránt, hogy ne csak a borra és sörre, hanem a szeszre vonatkozólag is megszüntettessék a magánfogyasztási jogosultság. Most pedig áttérek fejtegetésem tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) A t. ház legtöbb tagja előtt bizonyosan tudva lesz az, hogy én a jelenleg fennálló italmérési adó • rendszer egészével ellentétes elvi álláspontot foglalok el és hogy e tekintetben megegyezem Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak azzal az intentiojával, mely szerint én is sürgetem e tekintetben a végleges reform mielőbb keresztülvitelét és csak sajnálni tudom azt, hogy Horánszky Nándor t. képviselő úr nem engedett belepillantást nekünk abba az eszmekörbe, a mely szerint a végleges rendezést eszközölni akarná. Én több ízben fejtegettem nézeteimet, a melyek szerint az italméiési s illetőleg az elárúsítási illetékek fentartása mellett a bor és sör italmérési adótételei ugyanezen italczikkek fogyasztási adóival egyesítve kezeltessenek, a szeszitalmérési adó pedig olyképen, hogy a 15 frtos adótétel teljesen töröltessék. Ezen italezikk adóterhe tehát ugyanennyivel csökkentessék s adassék át ezen italnem darusítása a szabadvei'senynek. A szőnyegen levő törvényjavaslat álláspontom egy részét megvalósítja, a mennyiben a bor és sör-italmérési adót a fogyasztási adóval egyesíti. Arra pedig, úgy látom, egyhamar kilátás nincs, miszerint a szesz-italmérési adó eltörlésére kerüljön a sor. Kénytelen vagyok tehát a helyzettel számolni és azt úgy bírálni meg, mint a hogy tényleg van. A 15 frtny, italmérési adó magában véve nem oly teheri hogy a fogyasztó közön-égre feltétlenül elviselhetién volna; nem olyan teher, mely a fogyasztást annyira csökkentené, hogy az ipar abból nagyobb mérvű károsodást szenvedne; de ezen 15 frtnyi talmérési adótételnek beszedési módozata az adó befolyásának biztosítási módozata az, a mely nézetem szerint úgy az államkincstár fiscalis érdekeit, mind az iparnak a nyilt versenyhez fűzött érdekeit, mind pedig a szeszfogyasztó közönség érdekeit is sérti; sérti pedig egész egyszerűen azért^ mert akár beszélünk itt az italmérési kizárólagos jogok bérletéről, akár beszélünk az adóbeszedési jog kibérléséről, egyaránt fennáll az egyes adóobjeetumok, az egyes nyilt községek közötti válaszfal és korlát, mely megakadályozza, hogy a szesz egyik községből a másikba a szabadforgalom tárgyát képezze: minden igyekezetem tehát oda vergál, hogy az a válaszfal döntessék le, a mely az egyik nyilt községből a másikba a szesz behozatalát akadályozza. A jelen törvényjavaslat határozott javulást képez az eddigi állapothoz képest de nem fejti meg a kérdést egészen, mert ebből a szempontból a törvényjavaslat engem ki nem elégít. Ha mégis elfogadom e javaslatot a tárgyalás alapjául, teszem ezt azért, mert eszméim egy részét és pedig az első öt szakaszban megvalósítva látom. Remélem, hogy azon nyomás következtében, a melyet a közvélemény e tekintetben a kormányra és a törvényhozásra gyako-