Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

Sí. országos ülés 1892. Julius 2-án, szombaton. 75 felett álljon. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Akármiben felszólalunk erről az oldalról, mindjárt azt hiszik a túloldalon, hogy talán ellenzékieskedésből teszszük azt De Őszintén mondhatom, hogy semmi néven nevezendő ellenzékieskedés e kérdésben szavazatom indokolásánál engem nem vezet, hanem egészen komolyan a nemzetgazda higgadt véleménye. Mert hogy a fogyasztási adóknál, a mint a mostani rendszer van — népiesen szólva — egy rókáról két bőrt húzzanak, az a t. pénzügyminister úr érdeme. Ugyanis a fogyasztási adót községekben természetesen minden szőlőbirtokos megfizeti, tehát ez által a kiszabott fogyasztási adó a kincstár javára elszámolható. Ugyanaz a termelő azután véletlenségből Budapestre jön lakni és borát, mely a fogyasztási adóval már meg volt terhelve, felhozza és itt ismét hét forint fogyasztási adóval sujtatik. Vájjon nem kétszeresen van-e lehúzva róla a bőr, otthon is és itt a fővárosban is, mint zárt városban? A borfogyasztási adónak mostani kirovása nézetem szerint nagyon helytelen, mert tökéletesen megismerem, hogy bizonyos borfajok a magasabb fogyasztási adóval is méltán illettethetnek és ha talán gyakorlati nehézségekbe ütköznék az, hogy ott is az ú. n, progressiv adó bizonyos mértékben behozassák, azt sokkal igazságosabbnak tartanám, mert a mit elbír egy pezsgő, egy tokaji, vagy más erősebb és drágább bor, hogy ugyanannyi adóval sujtassék a közönséges asztali bor, azt az osztó igazsággal megegyeztethetőnek nem tartom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Számtalan esetben a fogyasztási adó nagy mérve, hozzávéve még több tényezőt —a melyre bátor leszek beszédemben később visszatérni — annyira alterálja a termelést, hogy a szőlőmívelés, mely Magyarországon a nélkül is végnapjait éli, többé nem jövedelmező foglalkozás lesz, mert ráfizetéssel lehet csak valakinek ezentúl szőlőt termelni. Mindig sajátságos volt előttem, hogy a t. minister urak nem akarnak semmit sem tanulni a künn levő dolgokból; nekik elegendő, ha előveszik számjaikat, hogy nekik ennyi szükséges a bevételre, már most, hogy az adózó polgárok hogyan vegyék azt elő, azzal keveset törődnek. Ha e tételem semmi másra sem állni, mondhatom, a bortermelésre határozottan áll. Mit csinál az állam a bortermelőkkel szemben? Tudjuk, hogy a phylloxerának végtelen pusztításai miatt Magyarország szőlészete végpusztulásnak néz eléje. Tudjuk, hogy lényeges adójövedelmet kell behozni Magyarország bortermelésének. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csengd): Kérek csendet! Szalay Imre: A phylloxera pusztításai által annyi kár háramlik a szőlőtermelésre, hogy ahhoz, hogy a regeneratio nagy munkája sikeresen keresztíílmenjen, szükség van az összes kormánynak, valamint egyeseknek is nagy áldozataira és támogatására. De minek nevezzem azt, midőn a kormány egyik részről ad valamit, a másik részről azt duplán és háromszorosan visszaveszi. Egyrészről a phylloxera leküzdésére amerikai iskolákat ad, vándortanítói intézményt létesít és több oly intézkedést tesz, a melynek felsorolásával nem akarom untatni a t. házat, másrészről előjön egy fogyasztási adóval, aztán egy vámszerződéssel, mely ezen regeneratio nagy müvét alaposan hátráltatja, úgy, hogy nagyon kevés ember fog kedvet kapni, hogy azok után még a szőlőjével vesződjék. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Máit évi deczembérben volt az olasz borvám tárgyalása. Akkor is utaltam arra, hogy az akkori kereskedelmi minister megkérdézte-e a földmívelési ministert, milyen hatása lesz Magyarország szőlészetére nézve, ha Olaszország leszállítja a borvámot? Akkor megnyugtatták a közvéleményt, a mennyire az megnyugodhatott; elmondták, hogy nem kell félni az olasz borok beözönlésétől, nem kell attól tartani, hogy az Magyarország szőlészetének reconstractiojára befolyással bir. Alig telt el félév és Magyarország bortermelő közönsége nagyon szomorú napokra ébredt. Alig, hogy szó volt arról, hogy Olaszország borvámját leszállítja, már kezdődnek a borajánlatok Olaszországból Magyarországba, (Halljuk!) Nálam van egy kimutatás, a melyet különösen a t. pénzügyminister úrnak ajánlok figyelmébe, mert nagyon érdekelne, ha a t. minister úr majd menyugtatna ebben a kérdésben. Olaszországból ajánlat érkezett, a melyben bizonyos Gins. Perelli Minetti olasz boroknak Magyarországba szállítását a következő árért ajánl: A Barlett a rouge superieurt, a mely 13V» —14 salera szerinti szeszfokkal bír, tehát a mi szomorodni és erősebb vörös boraink szesztartalmának felel meg, a minek ára most nálunk hektoliterenkint körülbelül 40—80 forint közt váltakozik minőség szerint, ez nem többért ajánlja, mint hektoliterjét 18 francért, a mi a mi pénzünk szerint 9 forintot tesz ki. Itt van a Montagne bonne Max. Alcohol tartalma 10—11, tehát több, mint közönséges asztali borainké, a melyeknek, a mint tudjak, szesztartalma 8 — 10 között variál. E borkereskedő hektoliterenként 6 írtjával ajánlja, ezt a bort most, a mikor Magyarországon, magában Budapest fővárosában egyedül a fogyasztási adó 6 frt. Mi történik tehát, ha ez még hegyébe zúdul, mikor a kormány bölcs előrelátása a borvámokat úgy engedte kezeltetni a szerződésekben, hogy bennünket teljesen kiszolgáltatott az 10»