Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

u Ú. ©rsíAgos Blés 18S2. Julius &&*, Moinbáton. bizottságnak 113. száma jelentése, hasonlóképen Sima Ferencz képviselő mentelmi ügyére vonatkozólag. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a jelentést). Kubinyi Géza előadó: T. ház! A »Szentesi Lapok« múlt évi 109. és 129. számaiban oly közlemények jelentek meg, a melyek Csongrád vármegye közigazgatási bizottságát, mint hivatali visszaélések és közigazgatási bűnök takaróját tüntette fel, a mely »a törvényes tisztességet, a közigazgatás tisztaságát, becsületességét nyíltan arczul veri«, »a közönséget nyíltan megbotránkoztatja«, stb. Ennek következtében a közigazgatási bizottság határozata folytán a budapesti kir. főügyész ség megindította a sajtóügyi eljárást Sima Ferencz, mint a »Szentesi Lapok« szerkesztője ellen. Sima Ferencz a felelősséget magára vállalván, a mentelmi bizottság, mivel az eljárásban politikai zaklatást nem lát, Sima Ferencz képviselő mentelmi jogának felfüggesztését ajánlja a t. háznak. Elnök: Kíván valaki szólani, t. ház? Ha nem, a t. ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja s ennek következtében Sima Ferencz képviselő úr mentelmi jogát ezen esetre nézve felfüggeszti. Következik a mentelmi bizottságnak 114. számú jelentése ugyancsak Sima Ferencz országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvass a mentelmi bizottság jelentését). Kubinyi Géza előadó: T. képviselőház! Sima Ferencz országgyííési képviselő ellen párbajvétség miatt büntető eljárás lett folyamatba téve. Tekintettel arra, hogy a jelen esetben büntető cselekmény forog fenn: a büntető törvény nyomán a mentelmi bizottság Sima Ferencz képviselő mentelmi jogának felfüggesztését hozza javaslatba. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólani. (Nem!) Méltóztatnak elfogadni bizottság javaslatát? (Elfogadjuk!) A ház a bizottság javaslatát elfogadja és Sima Ferencz képviselő mentelmi jogának ezen esetre nézve felfüggesztését elhatározza. Következik napirend szerint az állami italmérési jövedékre vonatkozó 1883: XXXV. és 1890: XXXVI. tezikkek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Lits Gyula jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem szándékozom ezen törvényjavaslatnak pénzügyi oldalát hosszasabban érinteni, mert előttem szólott t. képviselőtársaim, különösen pedig Horánszky Nándor és Holló Lajos képviselő urak részéről eléggé bőven kifejtetett ez a kérdés és mert nézetem szerint a t. minister úr és Láng Lajos t. képviselőtársam és államtitkár beszédei nem gyengítették meg azokat az érveket, melyeket az előbb említett képviselőtársaim a javaslat ellen felhoztak. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Ezen érveknek csoportosítása és ezen érvek összes súlya határozottan a t. minister úr ellen van irányulva és pedig — nézetem szerint — tökéletesen helyesen. Ezen nézetemet még az sem változtatja, hogy a t. minister úr — és erre talán némileg joggal is hivatkozhatnék — az országban a fogyasztási adó kérdésében és pénzügyi dolgokban bizonyos populuritással dicsekszik. Habár ez így van is, azért még ne gondolja a t. minister úr, hogy egész eljárása helyes, a mit ő tesz, mert nézetem szerint e kéidésben egészen helytelenül jár el. Ha a t. minister úr nem az Andrássy-úton menne végig, hanem kimenne a községekbe, kimenne az adófizető polgárok közé: biztosítom, hogy kevés éljent hallana az egész országban. (Úgy van! halról.) És ha mérlegeljük azon sok tekintetben, készséggel elismerem, megérdemelt éljenek okát, megtaláljuk azt leginkább abban, hogy egy osztály éljenzi és helyesli a t. minister urat, de ez nem a termelő osztály, hanem a kereskedők és iparosok osztálya. Már magában véve rettenetes téves hit az, a mi nálunk pénzügyi javaslatokban itt-ott felmerülj hogy a fogyasztási adók kizárólag a fogyasztót sújtják. Ez a legtévesebb hit és nem hiszem, hogy bármily eloquentiával bírjon a t. államtitkár úr és minister úr, hogy ezt képesek lennénk megdönteni. Példákra hivatkozhatom, hogy a fogyasztási adónak, mely természetszerűleg a fogyasztó által kellett volna, hogy fizettessék, súlyát nem a fogyasztó érezte, hanem a termelő. 3—4 évvel ezelőtt, midőn a borfogyasztási adó magasabbra emeltetett, azt mondtam a t. minister úrnak, hogy ez közvetlenül a termelőt fogja érinteni. Hogy ez így is van, annak bizonyítására csak azt hozom fel, hogy Budapest összes bortermelői akkor, mikor az újabb borfogyasztási adó behozatott, egy krajczárral sem emelték feljebb borainknak árát. Ennek következése azután az volt, hogy a mintapinczében a concurrentia miatt a termelők kénytelenek voltak megtartani az előbbi árt. De természetes, hogy valakinek azt a különbözetet meg kellett fizetni, tehát fizették a termelők. (Úgy van! a szélső haloldalon.) A mi egész fogyasztási adórendszerünk nem azon alapúi, hogy a termelő jogos érdeke védessék meg, hanem hogy a kincstár érdeke mindenek