Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

80, orsnáfos Blés Í8tó. Julius Í.é B , pénteken* &5 Á vasúti raktár átján kipuhatolják, hogy a szesz- | gyárakból melyik községbe milyen contingens szesz lett szállítvü. Ezen kipuhatolt szeszmennyi­ségnek, vagyis a vasutakon szállított szesz­mennyiségnek nagy része a száz literen felül való fogyasztásnak tárgyát képezi. Már most, ha ezen kipuhatolt fogyasztás 4 A részét fogja a pénzügyminister űr követelni, akkor bátran, az ország bármely községében a, kizárólagos ital­mérési jogosiiltságot haszonbérbe fogja adhatni. (Igaz! Ügy van! bal felöl.) Miután az én számí­tásom szerint egyfelől több mint egy ötödrész esik, a száz literen felüli mennyiségben s így a nagybani fogyasztásra, másfelől azon vállal­kozónak még számot kell vetni a haszonbérlet után járó 10°/o kereseti adó és annak pótadójá­val is és így nagyon helyes alapon állott t. kép­viselőtársam Horán3zky Nándor, a midőn ezen szakasz értelmezésénél kifejtette, hogy ez a sza­kasz alkalmas lesz majdnem az egész országban, a kizárólagos szesz-italmérési jogosultságot meg­honosítani és a midőn kifejezte azon sérelmet is, mely az én felfogásom szerint az egész ház­nak sérelme, hogy t. i. a t. pénzügyminister ár az ilyen lényeges javaslatoknál szükséges adatokat nem terjesztette a ház elé. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) T. képviselőtársamnak ezen nehézményére a minister úr kedélyesen és a többségnek lelkes éljenzése mellett szíves volt megjegyezni azt, hogy a képviselőknek nagy tömege az ilyen rövid javaslatokat sem szokta elolvasni és épen ezért nem fííz újabb adatokat és terjedelmesebb indokolást a javaslathoz, mert akkor még keve­sebb képviselő olvasná azt el. Hogy a t. többség a t. pénzügyminister úrnak a képviselőkkel szemben tett ezen insinuatioját a maga részéről megéljenezte, ahhoz nekem szavam nincsen. (Derültség a baloldalon.) Az a t. többségnek és a t. minister úrnak házi dolga. De mi, kik.a ház e padjain ülünk és ellenőrzési kötelességünket lelkiismeretesen gyakoroljuk, tiltakozunk azon föltevés ellen, mintha a törvényjavaslatokat, kivált ily parlamentaris viszonyok között, midőn a pénzügyi javaslatokat még alkotmányi szem­pontból is kell ellenőriznünk, alaposan meg ne bírálnók (Élénk helyeslés bal felől.) és ne tanul­mányoznák. A 9. §-ban az az elv van felállítva, hogy a kizárólagos italmérési jogosultság egyes köz­ségekben, sőt egész vármegyékben is fentart­hattassék. Ezzel e vidékeken a fogyasztó közön­ség az indirect adó tekintetében jóval magasabb mértékben terheltetik, mint az egyszerű ital­mérési adó által, a mi a közteherviselés elvével is ellenkezik és alkotmányjogi szempontból sérelem. De e szakaszban oly intézkedés is van, mely egy rossz gyakorlatból származott téves államjogi elv fölállítása és oly praecedens, mely jelentőségében káros következményeket idézhet elő. Alkotmányunk sarkalatos elvei szerint a közterhek megállapítása a teherviselés módoza­tainak rendezése a törvényhozó hatalom jog­körébe tartozik. A kormány reudeleti joga csak törvények végrehajtására vonatkozhadk. Tör­vényt pótló rendeletek, a törvényhozás rendsze­res működése mellett alkotmányos államban nor­mális viszonyok között helyet nem nyerhetnek, alkotmányos államban a törvények előkészítésé­vel a kormánynak arra kell kiterjeszteni figyel­mét, hogy a törvény végrehajtására vonatkozó intézkedés a törvény hiányossága miatt ne vál­jék törvénypótló rendeletek forrásává és ha a kormány a törvényhozó h italom körébe eső sza­bályoknak rendeleti úton való megteremtésével önmagának ad alkalmat arra, hogy a törvény­hozó hatalom functioját megszerezze, ezzel vagy kicsinylést mutat a törvényhozás elhatározó képessége iránt, vagy óvakodik kellőleg kör­vonalozni a törvény valódi intentioját a törvény­hozás előtt. T. ház! Elismerem, hogy jelen törvény­javaslat alakilag méltó utódja a korábbi tör­vényjavaslatoknak, melyek csak a végrehajtás, de a törvények hiányainál fogva pótló rendeletek jogát is biztosítják a kormánynak, de lényegileg ezen javaslat szövegében meg van sértve alkot­mányunknak említettem sarkalatos elve. Oly hiányos intézkedések foglaltatnak benne, hogy e hiányok pótlása a törvényeknek alkalmazásakor mulhatlanúl szükséges fog lenni és akkor ezen szükség folytán jönnek azon már jól ismert utasítások s ezen utasítások czímén oly minis­teri rendeletek, a melyek a végrehajtás keretén túl terjednek és oly intézkedsseket is felölelnek, mei} éknek a magyar alkotmány sarkalatos elvei szerint kötelező erejök csak akkor lehetne, ha azok a törvényhozó, nem pedig a végrehajtó hatalom által vannak megtéve. Nem lehet czé­lom, hogy a magyar parlamentben felsoroljam azon alaptörvényeket, melyek Magyarországnak biztosítják, hogy közterheket esik a törvény­hozás állapíthat meg. E részben a magyar par­lamentben idézetekre szükség nem lehet; de ezen javaslattal szemben szükségesnek tartom rámutatni azon jelenségre, hogy ha az eddigi gyakorlat, továbbra is szentesítést nyer, alaptör­vényeinket csakis elméleti értékre fogja redu­cálni. A kizárólagos italmérési jogosultság ese­teiben a fogyasztóra háramló közteher, a eon­currentia kizárt voltánál az ár meghatározása által van megállapítva. Oly törvényben, mely a fogyasztó közönségre közterheket ró, kívánatos nemcsak, de államjogi szempontból szükséges, hogy ezen közteher maximalis összege a tör­vényhozó hatalom által állapíttassák meg. (Igaz !

Next

/
Thumbnails
Contents