Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-80
54 s 0« orseAgos ülés 1898, JBIIUS 1-én, pénteken. alkalmazni. (Halljuk! Halljuk!) Itt nem tudjuk, hogy melyik szabályt aknrja alkalmazni a minister úr s olyan zavarok előtt állunk e tekintetben, a melyeken tudom, hogy a minister úr jóindulata segíteni fog, de a míg a polgárok e jóindulatáig feljutnak, addig nagy bajt fog az nekik okozni. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a balés szélső baloldalon.) Van végül még egy megjegyzésem, t. ház, a mi, úgy látszik, elkerülte a t. minister úr figyelmét s ez a ráutalásra vonatkozik. Miután a javaslatban átmentünk az 1888 : XXXV. tcz. által meghatározott beszedési módokról a fogyasztási adó beszedési módozataira, kérdem, hogy mi lesz most a rántalásnál, a mikor a községek nek ugyanazon teihet kell viselniök, praeraiumuk lesz az egyezkedésre s így 5 vagy 10 %-kal drágábban jutnak az adószedés jogához. Wekerle Sándor pénzügyminister: Ez így is van! Deésy Zoltán: Ha így van, majd meglátjuk a részletes vitánál. Midőn kifejtettem lényegében megjegyzéseimet e törvényjavaslatra vonatkozólag, röviden c^ak azt jelenteni ki, hogy ezen törvényjavaslatot, a mely íulajdonképen az általa, felállított czél elérésére sem alkalmas, hanem igenis alkalmas a már eddig is zavaros adóügyi viszonyokat még zavarosabbá tenni, el nem fogadom, hanem csatlakozom Horánszky Nándor t. képviselőtársain határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Issekutz Győző! Isseklltz GyÖZÖ: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Maga azon szakszerű és adatokkal támogatott, a t. pénzügyminister úr által egyes részeiben bár megezáfolni megkísérelt, de egé szében teljességgel meg nem gyöngített bírálat után, melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam a pártunk részéről beadott határozati javaslat kíséretében kifejtett és azon pénzügyi szempontból eorrect fejtegetések után, melyeket Deésy Zoltán t. barátom e javaslattal szemben felhozott: nem tartom feladatomnak azt, hogy a tárgyalás alatt levő javaslatnak pénzügyi, közgazdasági, sőt merem mondani, közegészségügyi szempontból is oly lényeges hiányait ismételten kiemeljem. Arra sem kívánom a t. ház türelmét igénybe venni, hogy a Horánszky Nándor t. képviselőtársam részéről előadott érvek közül a t. péiiziigyminister úr által úgyszólván kiragadott, félre értelmezett és valótlanságoknak neve zett állításoknak bizonyítására kiterjeszkedjem; mert igénytelen felfogásom szerint azon adatokkal támogatott érvelésekkel szemben a t. pénzügyminister úrnak azon egyszerű kijelentése, hogy azok valótlanságok: azon adatoknak hitelét és ere)ét megdönteni ahgolute nem voltak képesek. (Úgy van! a bál- és szélsőbalon.) De különben is Horánszky Nándor t. képviselőtársam tegmipi jeles beszéde mindnyájunkat meggyőzhetett arról, hogy a pénzügyi tudománynak olyan erős fegyvereivel és úgy van vértezve, hogy a t. pénzügyminister úr fegyvereivel a megsebesülés veszélye nélkül mérkőzhetik meg mindenkor. Epén azért nem kívánok a t. pénzügyminister úr beszédével részleteiben foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! a bal- és ssélső baloldalon.) hanem arra ki fogok terjeszkedni és észrevételeimet a közben fogom megtenni, a midőn ezen javaslatnak alkotmányjogi szempontból téves következményeit kifejtem. És itt felismerem helyzetemnek nehézségét akkor, midőn az ország legnépszerűbb ministerével szemben kell a bírálat terére lépnem és hogy úgy ezen népszerűségnek, mint az elért, eredményeknek telje? tudatával bíró és ezen öntudatát most már a parlamenti vitákban is értékesítő államférfival kell vitatkoznom. De ennek a nehézségnek leküzdésére is erőt mentek azon kötelességérzetből, a mely arra késztet, hogy véleményemet minden körülmények között kimondjam és erőt merítek abból a meggyőződésemből, hogy a pénzügyminister úr sem fogja népszerűségét egy hozzáforrott és így elválaszthatlan oly erőnek tekinteni és az elért eredmények érdemeiben sem fog annyira megbízhatni, hogy alkotmányjogi komoly aggodalmakkal szemben is a merev tagadás terén maradjon. (Helyeslés a bal- éi szélsőbalon.) A törvényjavaslat 9. §-a egyes vidékeket, egész vármegyéket fog kitenni a kizárólagos szesz-italmérési jog bérbeadása terheinek. Az erdélyi részekben, a felsőmagyarországi vármegyékben a községek nagy része 1500 lelken aluli lakossággal bír. Ezeken a vidékeken, miután az 1888-íki eredeti törvény szerint minden 500 lélekre esik egy korcsma, alig lesz község, hol három korcsmánál több lesz s ezekben a 9. §. első pontja szerint tetszés szerint fog fentartatni továbbra is a kizárólagos szesz-italmérés. Ugyancsak a 9. §. 3-ik pontjában felhozott az az eshetőség, hogyha a múlt évről befolyt szeszital mérési adó kisebb lenne, mint a t. pénzügyminister úr által kipuhatolt fogyasztás után járó adó, akkor kisebb adótétel fog a második pont alkalmazásánál mérvadó lenni, ez az én tudomásom szerint alig fog gyakorlati értékkel bírni és pedig azért, mert a bor- és sör-italmérés adó a szesz-balmérési adóval együttesen volt a megelőző években bérbe kiadva, a nélkül, hogy meghatároztatott volna, hogy azon szerződési összegből á szesz-italmérési adóra mennyi esik és így a második pont alkalmazásánál csak a pénzügyminister úr közegei által kipuhatolt adóalap marad. S hogyan történik ez a kipuhatolás ?
