Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

80. orsiégos ttlíi 1892. Julius 1 én, pénteken. m Beöthy Ákos: Nem akarja megérteni a minister! Deésy Zoltán: A bormust eddig kimérésekben nem árúsíttatott el, hanem csak nagyban, még pedig legtöbbször ama bizonyos 40 akón felíü és így a bormust egyszerűen fogyasztási adót fizet, a mikor a fogyasztási körzetbe bevitetik. A vendéglősök adandó alkalommal megfizetik az italmérési adót. így van ez Erdély nagy részében. Tehát a plus és a minus ez alap kibővítésénél nagyon aránytalan és azt hiszem, hogy az a két millió, a mi tegnap említve volt, mint bevételi többlet, nagyon szerény összeg. De a t. minister ár aggodalmai tulajdonképen nem a bor és sör, hanem a szesz italmérési adójának biztosítására vonatkoznak. Erre nézve Horánszky Nándor t. képviselőtársam azt jegyezte meg tegnap, hogy tulajdonképen sokkal nagyobb összeget kap a minister úr, illetőleg a kincstár, mint a mennyi a szeszt italmérési adó után megilletné. A t. minister úr kifogásolta Horánszky t. képviselőtársam ez állítását, azt mondván, hogy nem helyes a 15 frtos számítás, mert a liqueuröket és egyéb finomabb égetett szeszeket nem veszik tekintetbe. Később azonban hivatkozott arra is, hogy czélja mentől nagyobb bevételt csinálni. Itt tehát az a 12,000.000 frt, amit a t. minister úr felállított, vagy megfelel az eláiúlt szeszmennyiségnek és az annak megfelelő adók közötti aránynak, vagy ha nem felel meg és erre nézve a t. minister úrnak biztos adatai lehetnek, mert a szeszadóból is meríthetett tapasztalatokat, akkor nagyon egyszerű dolog áll a t. minister úr előtt, ha az államháztartás egyensúlyát nem akarja veszélyeztetni. Javaslatot terjeszt elő, hogy a szeszitalmérési adót ennyivel emeli és azután az országgyűlésnek lesz hivatása eldönteni, vájjon szükség van-e ez emelésre. (Élénk helyeslés bál felöl.) Horánszky Nándor: Contignáljuk az egész összeget! Deésy Zoltán: Ennyi volt az, a mit ezekre nézve röviden elő akartam adui. (Helyeslés bal mi.) De van más tekintetben is megjegyzésem erre a mondhatnám szerencsétlen javaslatra. (Halljuk! Halljuk!) Többször volt eddig is említés tárgya és tegnap Horánszky Nándor t. képviselőtársain is hivatkozott arra, hogy a legnagyobb baj adótörvényeink zavartsága és rendezetlenségében áll. E javaslat nézetem szerint e zavartságot és rendezetlenséget még nagyobb mértékben fokozni van hivatva. (Élénk helyeslés bal felől.) Az első szakaszt ugyanis combinálva a negyedikkel, megértjük belőle, hogy ebből az egyesítésből nem oiy egyesítés sül ki, mint a minőt mi képzeltünk, hogy az italmérési adóra menjünk át. Azt mondja ugyanis az első paragraphus: »A bor (bormust) és gyümölcsbor után járó italmérési adó (1888 : XXXV. tez. 11. §-a és 17. §-ának 1. és 2. pontjai) a borfogyasztási adóval, a sör után járó italmérési adó (1888 : XXXV. tcz. 11. §-a és 17. §-ának 3-ik pontja) pedig a sörfogyasztási adóval elegyesíttetik. Az egyesített adók »bor-, illetve sör italadó« elnevezés alatt a jelen törvény kiegészítő részét képező árszabás szerint szedetnek be.« A 4. §. »A bor és sör-italadók fizetése iránti kötelezettségre, ezen adóknak biztosítására és beszedésére, valamint a jövedéki kihágások megbüntetésére nézve az 1881 : IV., 1883 : V., 1887 : XLVH és az 1889 : XXVIII. tezikkeknek, a bor-, illetőleg a sörfogyasztási adóra vonatkozó, még érvényben levő határozmányai nyernek megfelelő alkalmazást.* E paragraphusok bizonyítják leginkább azt, a mit mi mondtunk, hogy t. i. adótörvényeink rendezetlenek elannyira, hogy laicus ember előtt szinte érthetetlenek. Lesz szíves megmondani a mélyen t. minister úr, hogy micsoda határozmányai vannak a 1887 : XLVII. tezikknek ide vonatkozólag ? Horánszky Nándor: Semmi sem! Deésy Zoltán: Hát akkor mit keres itt, tudták, hogy a fogyasztási adóra vonatkozik, hát ide írták. (Élénk helyeslés és derültség a balés szélső baloldalon.) De ha adótörvényhozási szempontból akarunk eljárni, talán szükséges lett volna az adóalap, az adótárgy meghatározása is. De mondjuk, hogy ez mellékes. Van még egy lényegesebb kifogásom és ez az, hogy a mikor a két fogyasztási adó egyesíttetik, miért nem egyesíttetnek egyszersmind az erre vonatkozó szabályok, a mit nagyon kis fáradsággal meg lehetne tenni, mikor az 1875 : XXVIII. tcz. által fentartott bor- és hűsfogyasztási adóra vonatkozó adószabályok és az 1881 . IV. és 1883 : V. tcz. által fentartott sörfogyasztási adószabályok határozatai között lényeges eltérések fordulnak elő. Én, a ki nagyon kevéssé ismerem e dolgokat, magam is ismerek lényeges eltéréseket e tekintetben. Ha egyszerre adja ki a minister úr a bor- és sör-italadót a ^Pénzügyi törvények és szabályok összeállításáéban meghatározott engedményt fogja-e tenni a községeknek a sörre nézve is, vagy a söradótörvény, az 1881 :IV. tcz. 20. §-ában adott kisebb kedvezményt fogja nekik adni a borra is, hogyan fog tehát itt eljárni a pénzügyi hatóság? Itt okvetlenül zavarok fognak előállni. (Úgy van! Ügy van! bal felől.) De menjünk át, t. ház, a, 8. §-ra, mely a magokban ellentétes szabályokat akarja a szesz italmérési adó beszedése és biztosításánál is