Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

m 80, or»i!áto§ ttlés Í8«ä* ,|»1!e« 1-éti, péiíiekeiL jövedelmeket számbavehetoleg szaporítani nem fogja. Sajátságos okoskodás ez. Az indokolás sze­rint a kizárólagos jogosultságok megszüntetése, illetőleg korlátozása tekintélyes jövedelem-apadást fog előidézői s ez teszi ajánlatossá minden, bár jelentéktelen többlet igénybe vételét. Ez a törvényjavaslat tehát mégis többletet eredményez az adóalap kibővítése által, hanem e többletet számottevőnek mondani nem lehet. Nos hát az én véleményem az, t. ház, hogyha e többlet csakugyan oly csekély, hogy azt szá­mottevőnek mondani nem lehet, akkor nem volna szabad az adóalapot kibővíteni az italmérési adónak, mely ezen italadóban benfoglaltatik, a községekre hárítását megengedni és annyi új és fokozottabb mérvű secaturának kitenni a közön­séget. Ha pedig a pénzügyi eredmény nem oly jelentéktelen, a minőnek feltüntetni akarják, akkor egyáltalában fölösleges itt tagadui azt, hogy ezzel a törvényjavaslattal csakugyan pénz­ügyi eredményeket akarunk elérni. Egyébiránt azok a fogalmak, hogy mit értünk jelentékeny és jelentéktelen, számottevő vagy nem számot­tevő alatt, igen relatív fogalmak. Ha abból a szempontból tekintjük e pénzügyi eredményeket, hogy a három év előtt megítélt bérösszegekhez képeit mekkorák lesznek, akkor elismerem, hogy jelentékteleneknek nevezhetők, ha pedig azokat az adatokat tekintjük, melyeket Horánszky Nándor t. képviselőtársam tegnapi beszédében felhozott, mikor körülbelül — hisz ő is csak hozzávetőleg számította ki — 1,800.000 frtra, egész 2,000.000 frtra teszi azt a pénzügyi ered­ményt, a melyet a törvényjavaslat maga után fog vonni, akkor ezt az eredményt már jelentékeny inegterheltetésnek, jelentékeny új tehernek kell elismerni. Az új teher mértékének megállapítására nézve határozott, megbízható adatokkal, fájdalom, nem rendelkezünk, arra nézve a törvényjavaslatnak igen sovány megokolása semmiféle felvilágosí­tást nem nyújt. Meg vagyok róla győződve, hogyha e törvényjavaslat törvényerőre emel­kedik, ugyanazon hatással lesz és ugyanazon fogadtatásban fog az részesülni a közönségnél, mint a milyenben részesültek az 1888-ik évi és az azóta hozott italmérési törvények, melyek az italmérési kártalanításra és az italmérési jöve­dékre vonatkoznak s melyek mindenhol a leg­nagyobb ellenszenvvel, a legnagyobb elégedet­lenséggel találkoztak, ágy, hogyha ma azon törvényhozási intézkedéseknek szerencsés és gyors keresztülvitelével dicsekedhetik a minister úr, bizonyos az, hogy ezt csak azért teheti, mert az ezen törvények által okozott elégedetlenségek és sebek már némileg feledve vannak. Tény azonban az, hogy akkor elégedetlenek voltak a volt regaletulajdouosok, mert károsította őket a kártalanítási eljárás; elégedetlen volt a bor­fogyasztó közönség, mert az italmérési adó és italmérési illeték következtében drágább és rosz­szabb italt kapott; elégedetlen volt a termelő közönség, mert a megdrágult ital magasabb árai csökkentették a fogyasztást; elégedetlenek voltak a bérlők, (Halljuk! Halljuk!) mert a magas bérösszegeket alig bírták előteremteni. Ugyan ­ily elégedetlenséget és ellenszenvet fog kelteni az előttünk fekvő törvényjavaslat is a magán­fogyasztás megadóztatása az adóalap kibővítése és minden ezzel járó s ebből következő seca­turái által, a melyeknek ezután fokozottabb mér­tékben leszünk kitéve. De, t. ház, van ezen tör­vényjavaslatnak még egy rendelkezése is, a mely annak tulajdonképeni czéljával össze sem függ s a mely e javaslatból teljesen kihagyható lett volna; értem a második szakaszt, mely bizo­nyára minden új adóztatásnál is fájdalmasabban fogja sújtani bortermelő közönségünket az által, hogy a mesterséges bort törvényesíti, hogy úgy mondjam, a mesterséges bort a természetes borral egyenlő rangra emeli. Bármennyire tilta­kozzanak is úgy a pénzügyi bizottság, mint annak t. előadója s a törvényjavaslat megoko­lása azon feltevés ellen, hogy a törvény ezen intézkedése praejudiciumot akarna alkotni a tör­vényhozásnak az e tárgyban hozandó érdemleges intézkedésekkel szemben, tény az, hogy mind­eddig a törvényhozás a mesterséges borokra még nem intézkedett ós a jelenlegi rendelkezés által, melynek folytán a mesterséges bort megadóztatás czéljából be kell jelenteni, hallgatólag elismer­jük azt, hogy a mesterséges bor gyártása meg van engedve. Hisz bejelentendő és megadóztatik, még pedig — s ez a legsérelmesebb — csakis oly adótétellel, a minővel a sokkal drágáb­ban, sokkal több áldozat árán előállított ter­mészetes szőlőnedvet adóztatjuk meg. Tudom, hogy sokan azzal vigasztalnak e részben, hogy a mesterséges bor megadóztatásáért némi kár­pótlásul fog szolgálni a bortermelőknek a ter­mészetes borok szabad versenye, a melyet ezen törvényjavaslat lehetővé tesz. Én is barátja vagyok a szabad versenynek, de csak ott, a hol a versenyzők erői s a ver­seny föltételei egyformák, de csakis ott lehet és csakis ekkor lehet megengedni a szabad versenyt. Mikor azonban az egyik fél hátrányo sabb helyzetben van, mint a másik, különösen mikor a hátrányosabb helyzetben lévő fél érdeke az állam érdekével találkozik, a szabad versenyt megengedhetőnek egyáltalán nem tartom, sőt ellenkezőleg ez esetben az államnak kötelessége, hogy ezt a gyengébb felet minden lehető tör­vényes módon pártfogása alá vegye és meg­védelmezze. Hiszen nem szükséges ismertetnem

Next

/
Thumbnails
Contents