Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

m. erMságfts Illés ISftS. Julius lén, nént«fcrn. g{ a szőlőgazdák jelenlegi helyzetét. Fájdalom, elég jól ismerjük mindnyájan azokat a szomorú viszonyokat, a melyek bortermelésünkre az utóbbi években beköszöntöttek. Tudjuk jól, hogy egy parányi rovar milliókat érő vagyont tett tönkre, ezer meg ezer embert fosztott meg vagyonától, az államot megkárosította adóban és szőlődézsmaváltságban s legjobb kiviteli czikkünktől: világhírű borainktól fosztotta meg

1 Kereskedésünket. Óriási áldozatok árán kell törekednie a gazdáknak a szőlők némi reeonstructiojára, hogy az elveszett jövedelem helyébe legalább idővel valami kárpótlást remélhessen ismét. És az óriási költség, munka és fáradság árán e^en drága földön, a különben is megadóztatott szőlőkertekben producált bor ugyanazon adótétel alá fog esni, mint az a vizből. czukorból és nem tudom én miből néhány alig számba vehető költséggel összekevert kotyvalék, melyet mesterséges bornak neveznek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Meggyőződésem szerint nem szabad versenyről lesz itt szó többé, hanem a valódi bornak a műbőr által való leszorításáról, (Úgy van! a szélső baloldalon,) mert egyenlő árak s egyenlő adó mellett ez az olcsón előállított műbőr, azt a drágán előállított szőlőnedvet teljesen le fogja szorítani a verseny teréről; különösen akkor, mikor ma arról sincs gondolkodva, hogy legalább köte'ezve volnának a mesterséges bor gyártói, kik úgy is tartoznak bejelenteni készítményeiket megadóztatás végett, boraikat mesterséges bor megjelölése alatt hozni a kereskedésekbe. Tudom, hogy mi, mint népképviselők nem egyes osztályok érdekeit vagyunk hivatva képviselni ; de azt hiszem hogy midőu az állam érdekeiről van szó, akkor épen az állami érdek szempontjából nem szabad nálunk figyelmen kívül hagyni egy oly fontos osztályt, oly fontos termelési ágat, a mily fontos osztály nálunk a mezőgazdák, a bortermelők osztálya és a mily fontos termelési ág a bortermelés. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezeket kívántam a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra vonatkozólag röviden elmondani és daczára annak, hogy a mint beszédem elején említettem, a bor- és sörfogyasztási adónak az ital mérési adóval való egyesítését helyeslem, másrészt ezen törvényjavaslatban számos oly intézkedést látok, a melyek újabb megterheléseket, újabb seeaturákat fognak maguk után vonni, a melyek sértik a gazdaközönség, különösen a bortermelő közönség érdekeit és épen ezért, ezekre való tekintettel én a törvényjavaslatot el nem fogadom, hanem pártolom Horánszky Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Deésy Zoltán ! Deésy Zoltán: T. képviselőház! Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, az igen t. pénzügyminister úrnak egy tegnap tett megjegyzésére kívánok reflectálni, mely tulajdonképen a tárgygyal szorosan véve nem is függ össze. (Bálijuk! Malijuk!) Horánszky Nándor t. képviselő úr ugyanis azt mondta tegnap, hogy 1875-től 1890-ig az egyenes adóknál 30 millió emelkedés történt. A t. pénzügyminister úr erre azt válaszolta: »Én úgy tudom, hogy 1875 óta talános jövedelmi pótadót kivéve, a melynél különösen az iparos osztályt illetőleg időközben még könnyítések is tétettek — egyenes adóink tételeit nem emeltük, úgy, hogy az a 30 milliónyi növekedés, a melyet a képviselő úr kimutat statisz'ikai adataiban, legalább túlnyomó részben — és ezt elismeri a t. képviselő úr is — nem a forcirozott adóemelésre esik, hanem a természetes növekedésre«. Ezt nem fogadom el, mert Horánszky az 1875-iki zárszámadásokból vette adatait és ott az általános jövedelmi pótadó még egyáltalán nem szerepelt, nem szerepelt továbbá a nyereményadó és a hadmentességi adó, továbbá az 1883 : VTI. tcz. által a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékre kivetett tőkekamatadó, a mi kitesz 21,555.055 forintot. Hozzájárul ehhez még a vasúti és gőzhajózási vállalatoktól fizetett adóból körülbelül 1,000.000 frt, mint adóemelés és eredménye a 30 millióból körülbelül 22 millió frt új adó és adóemelés, marad tehát 8 millió forint, a mit természetszerű növekedésnek lehet tartani. Érre csak azért kívántam reftectálni^ mert azt hiszem, hogy a t. minister úr nem jól értette Horánszky képviselőtársam állítását. Most röviden rátérek magára a törvényjavaslatra. (Halljuk!) Azok után, a miket Horánszky t. képviselőtársam mondott, nagyon kevés mondani valóm van. Én kettíít különböztetek meg, egyik a törvényjavaslat czélja, mely a bor- és sörtermelés előmozdításában áll. A törvényjavaslat ezt állítólag, mint az indokolásból látjuk, a szabad-kereskedés által akarja elérni. Ez a szabad-kereskedés úgy, a mint itt contemplálva van, furcsa szabad-kereskedés. Én úgy képzeltem, hogy ha már épen a fogyasztási adóra akart a minister úr átmenni, hogy egyesíti az italmérési adót a bornál és sörnél a fogyasztási adóval, esetleg még az italmérési illetékből arra eső jutalékot is hozzáveszi é^ akkor alkalmazva a fogyasztási adók biztosítására és beszedésére nézve fennálló szabályok ít, teljesen szabaddá teszi a kereskedést, legfeljebb iparhatósági engedélytől téve függővé a bor- és sörkereskedést. Ezzel szemben fentirtjuk a kimérések és kismértékben való darusításokra nézve az italmérési illetéket, de fentartunk különösen egy más intézkedést, Az 5. §. szerint,