Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-80
80 . orsssáf ós Ütés 18»S. lett Volna arra, hogy a jövő év elején, a mikor a törvénynek életbe kell majd lépnie, a végrehajtáshoz szükséges minden intézkedések és az életbeléptetésre vonatkozó rendeletek és utasítások is elkészülhessenek és életbeléptethetők legyenek. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon!) Ha azonban a törvényjavaslat már előttünk fekszik, kénytelenek víigyunk azzal foglalkozni és az általa érintett érdekek szem előtt tartásával gyakorolnunk kell a kritikát felette, úgy annak czélja, mint az általa elérendő hatások és eredmények tekintetében. (Helyeslés a szélsőbálon.) Ha az okot nézzük, mely egy, a borfogyasztási és italmérési adókra vonatkozó törvényes intézkedést mostanában szükségessé tett, azt az 1880: XXXV. tez. 56. §-ánnk azon rendelkezésében találjuk, melynél fogva a kincstár az italmérési jognak kizárólagos jogosultságok bérbeadása által való hasznosítására csak a folyó év végéig nyert felhatalmazást. A jövőre tehát újabb törvényhozási intézkedésbe volt szükség és ezen intézkedés tekintetében két út áll előttünk: Vagy meghosszabbítjuk az 1888 : XXXV. tcz.-ben foglalt felhatalmazást és ez által továbbra is fentartjuk az eddigi állapotokat ; vagy teljesen megszüntetjük a kizárólagos italmérési jogot. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezen két át közül egyiket sem választja a maga teljességében, hanem a míg, egyrészről némely italra, nevezetesen a borra és sörre vonatkozólag megszünteti a kizárólagosságot, addig másrészről a szeszre és az égetett szeszes italokra nézve fentartja azt. Megengedem, hogy ezen intézkedésnek meg vannak a maga indokai, sőt elismerem, hogy vannak kétségtelen előnyei is. így kétségtelen és határozott előnyének tartom azt, hogy a régebbi borfogyasztási adót az italmérési adóval s a régebbi sörfogyasztási adót a söritalmérési adóval egyesíti és ez által könynyebbé, kényelmesebbé teszi úgy a pénzügyi administratiót, egyszerűsíti annak teendőit, valamint könynyebbé, kényelmesebbé teszi az adózó közönség helyzetét is, mely ezentúl mindkét adóra: a fogyasztási és icalmérési adóra vonatkozólag ugyanazon szabályoknak és ugyanazon beszedésre jogosítottak ellenőrzésének lesz alávetve, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon esetben, ha csak ennyi volna a törvényjavaslat czélja és összes rendelkezése, én, a magam részéről, nem találnék nehézséget arra nézve, hogy ahhoz hozzájáruljak. Ámde ez a törvényjavaslat nem elégszik meg ennyivel, hanem ezenkívül oly rendelkezéseket is tartalmaz, a melyek már e czél tekintetéből nem szükségesek és a melyeknek üdvös és hasznos KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. V. KÖTET. Julius 1-én, pénteken, 49 voltát már el nem ismerhetem, (Ralijuk ! Halljuk!) Ha ugyanis a törvényjavaslatnak más czélja nem volna, mint az, hogy a fogyasztási adót az ital mérési adóval egyesítve a borra és sörre vonatkozólag a kizárólagosságot megszüntesse, a szeszre nézve pedig fentartsa: akkor ezeken kívül egyéb rendelkezéseket nem is volna szabad tartalmaznia és akkor nem vethetné fel senki e javaslattal szemben azt, hogy ujabb terheltetéseket akar behozni és ujabb terheket fog a polgárokra róni. Tényleg azonban úgy áll a dolog, hogy a törvényjavaslatnak az italmérési adó behozatalán, vagyis a fogyasztási és ital mérési adók egyesítésén kivtíl más czélja is van, (Ralijuk! Halljuk!) a melyet hiába igyekszik a pénzügyminis ter úr a javaslat megokolásában, a pínzíigvi bizottság pedig jelentésében tagadni és eltitkolni, mert minden czáfolaton keresztül kirí az a kétségtelen tendentia, hogy ez a javaslat tulajdon kép a jövedelem fokozására és a polgárok újabb megterhelésére van irányítva. (Igaz ! Igás ! a szélsőbalon.) A pénzügyi bizottság igen t. előadója tegnapi beszédében beismerte, hogy a három év előtti, sokszor nem is egészséges concurrentia következtében határozottan igen nagy pénzügyi eredmény biztosíttatott a kincstárnak és nem tagadta azt, hogy e tekintetben nagy túlzások fordultak elő. Tényleg így is áll a dolog. Ennek következménye pedig az volt, hogy azok a bérlők, a kik három évvel ezelőtt azon nem épen egészséges concurrentia által, a mely néhol talán mesterségesen is volt előidézve, túlságos nagy bérösszegek fizetésére vállaltak kötelezettséget, azóta keservesen csalódtak számításaikban és ma már bizonyára nem volnának hajlandók azon bérösszegeket megígérni, vagyis a kincstárnak azon igen nagy jövedelmeket, pínziigyi eredményeket biztosítani, melyeket három évvel ezelőtt elhamarkodva biztosítottak. A t. előadó úr azt állítja ugyan, hogy a törvényjavaslat pénzügyi eredménye nem lesz valami kedvező. És én elhiszem, lehetségesnek tartom, hogy nem lesz kedvezőbb annál az igen nagy eredménynél, a mely három évvel ezelőtt amaz épen nem egészséges concurrentia által eléretett. De épen az tette szükségessé a jelen törvényjavaslatot, hogy azok az összegek, a melyeket akkor a bérlők ajánlottak meg s a melyeket azok most már önként, szerződés által magukra vállalni nem hajlandók, most törvény által, kényszer útján a nagyközönségre a községekre, a bortermelőkre háríttassanak át. A javaslat indokolása az új megterhelésnek egy bizonyos részét, az adóalap némi kibővítését el is ismeri s hozzáteszi mindjárt, hogy ezen adóalap a 7
