Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

?•• MSäiftgMK ttlés 1893. JlU nemcsak folytonosan törekedtem, hogy a kizárólagosság minél kisebb mértékben alkalmaztassék, hanem igen jelentékeny különzeteket állítottam fel, jelentékeny előnyöket biztosítottam olyan esetekben, a mikor az adószedési jogot veszik számításba. És ha csak a kizárólagosság alapján kívánják kivenni, nagyobb előnyöket nyújtottam a községeknek a magánosokkal szemben, szóval a kizárólagosságot oly mértékben mellőztem, a mely mértékben az adott viszonyok közt csak mellőzni lehetett. (Helyeslés a jobboldalon.) És engedelmet kérek, t. képviselő úr, de nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy ha ezen törvényjavaslatnak intézkedései elfogadtatnak, nekem módomban lesz a kizárólagosságot ott alkalmazni, a hol nekem tetszik. Ugj látom, a t. képviselő úr a javaslatnak vonatkozó 9. §-át nem vette megfelelő figyelembe, mert azt állítja, hogy én kipuhatolhatok akármilyen összeget és ha a kipuhatolt összeg négy ötöde be nem jön, akkor a kizárólagosságot alkalmazom. Ugy-e így méltóztatott mondani? Horánszky Nándor; Az összességben! Wekerle Sándor pénzügyminister: Tehát az összességben. Ez nagy tévedés a t. képviselő úr részéről, mert ott, a hol csak három korcsma van, ott nem lesz változás. A b) pont lényeges. Csakhogy a dolog így áll: Ott két atributum van. Itt az az alaphatározmány, hogy a megelőző évben elért összegnek négy Ötöd részét kell elérni és csak ha a megelőző év összegét, melyet meg nem lehet változtatni, el nem érjük, csak akkor vagyok jogosítva a kizárólagosságot alkalmazni. A kinyomozás nem alternatív dolog, hanem az van e paragraphusban: ha az eredmény a megelőző évinél csekélyebb lenne, csak akkor vagyok jogosítva a kizárólagosságot alkalmazni, vagyis csak akkor, ha az arra az évre kipuhatolt fogyasztásnak megfelelő adó négy ötöd része nem volna biztosítható. Ez korlátozás, úgy, hogy kinyomozhatok ón akármily összeget, ez összeg nem szolgáltat jogalapot arra, hogy a kizárólagosságot alkalmazzam, ha a kinyomozott összeg a megelőző évi összeg négy ötödénél nagyobb. Nem akarom a t. házat untatni (Halljuk! Halljuk!) azon, merném mondani, tévedések egész sorozatával, melyeket a t. képviselő úr felhozott. így pl. összehasonlítást tesz, hogy mily roppant lesz a kizárólagosság és azt mondja, hogy ez kitűnik abból, hogy 15 forinttal számítjuk az itt elfogyasztott 700.000 hektoliter szeszt, ebből kijönne 9—10 millió forint, tényleg pedig beveszünk 13 milliót; világos tehát szerinte, hogy a differentia oka a kizárólagosságban rejlik. De hisz mi sohasem vitattuk ezt. Épen azt mondjuk, hogy a kizárólagosság megszüntetése folytán e jövedelem jelentékeny lins 80-án, cstitBftdMn. 45 része el fog maradni. Ez kiinduló pontunk. De azért még sem áll a tétel úgy, a mint a képviselő úr felállítja. Mert ő feledi, hogy a 15 forintos tétel a gyakorlatban, a törvény szerint sem 15 forint, mert a törvény a 30 és 50 fokú szesznek fokozatát állapítja meg. Márpedig minden fokozatos megállapításnál, mivel az 50 fokú szesz a 15 forintos tétel szerint 7 forint 50 krajczár, de a 40 és 30 fokú is 7 forint 50 k Iá esik, valójában ez adótétel a gyakorlatban sokkal nagyobb, mint a törvényben meg van állapítva, már a törvény azon eredeti intézkedésénél fogva is, hogy fokozatban állapította meg az adótételt. Csak azért hozom ezt fel, hogy ha valaki erre alapítva nagy következtetéseket akar ebből levonni, ilyen mértékben a törvény intézkedéseiben gyökerező primitiv rendelkezéseket tán még sem lehet figyelmen kívül hagyni. A t. képviselő úr továbbá a megyék szerinti adóztatást hozta fel, mint olyant, a melyet nem tart megengedhetőnek. Én kijelentettem a bizottságban is, kijelentettem minden alkalommal, hogy én a megyék szerinti adóztatást magam sem tartom ezélszeríí megadóztatási módnak, sőt daczára a törvénybe felvett ezen felhatalmazásnak, a megyék szerinti megadóztatást, a végszükség esetét kivéve, sehol sem szándékozom éietbeléptetni. Kiemeltem még azt is, hogy ezen törvényes intézkedésre, hogy egész megyékre kiterjedőleg alkalmazhatom az adóztatást, talajdonképen szükségem sem lenne, mert az administratiora van bízva több községnek egyesítése s nagyobb, esetleg egész megyékre kiterjedő körzeteknek alakítása. Miért vettem fel ezt a törvénybe? Azért, hogy ez által is, ennek ideiglenes jellegét marquirozzam; felvettem másrészt azért, mert több megyében, jelesül négy megyében oly ellenállásra találtam az italmérési jövedék hasznosításánál, a mely ellenállást a kincstári és közérdekkel megegyeztethetőnek nem találom. Akkor, midőn azt hittem, hogy az italmérők szövetkeznek arra, hogy ne felfelé, hanem lefelé licitáljanak ; hogy a kártalanítási összegkép megállapított ellenszolgálmányt az italmérési jövedék nem szolgáltatja egyes oly megyékben, hol a szeszfogyasztás a legnagyobb; akkor, midőn egész ringekkel találkoztam, akkor is elkövettem mindent, hogy első sorban az érdekelt községeket bírjam rá a hasznosításra; de akkor, midőn ezzel szemben ily ellenállást tanúsítottak, a kincstár érdekéhen kénytelen voltam egész megyékre kiterjedőleg hasznosítani az italmérési jövedéket. A végszükség esetében éltem eddig is vele, a végszükség esetében fognék a jövőre nézve is élni vele Ezen négy megyének hangsúlyozása nem