Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

46 79. országos ülés 1892. június 30-án

, csütörtökön. azért szükséges, mintha különben ily felhatalmazást nem adna a törvény, hanem hogy azok a községek magából a törvényből lássák azt, hogy ha az ellenállást, a jogtalan szövetkezést. a kincstár és az ottani érdekeltek kárára követni fogják, az administratio részéről, magában a törvényben gyökerező felhatalmazás alapján, újból arra az ellenállásra fognak találni, mely az ő érdekeikre sérelmes, mely, megengedem, a közszempontokat kevéssé alkalmas kielégíteni, mint az italmérési jövedék más hasznosítási módja, de mindenkép alkalmas megtörni ezeket a jogtalan szövetkezeteket és ellenállásokat. Nekem teljes reményem van, t. ház, az iránt, hogy az eddig szerzett tapasztalatokon okulva, maguk az érdekelt körök nem fognak vállalkozni ily ellenállásra; teljes reményem van az iránt, hogy talán ily formában, mint ma van, a kizárólagosságot egyetlenegy megyében sem leszek kénytelen alkalmazni. De midőn ily ellenállásról van szó, mely nemcsak azt hozná magával, hogy ez idő szerint nem vagyunk képesek behozni a megfelelő jövedelmet, hanem ezen jövedelem hosszú időre veszélyeztetve van, ezen felhatalmazást azért kérem, hogy jogom, alkalmam és módom legyen ellenük sikerrel proce dálni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Végezetül arról kívánok megemlékezni, a mit a t. képviselő úr is mondott, hogy ő az előzmények után azt várta volna, hogy gyökeres adóreformmal fogok előállani. Azt, hiszem, t. ház, nem tettem ily Ígéretet. Mondtam, hogy a fogyasztási adó reformjára törekedni, hogy ezen kérdéssel foglalkozni fogok. Talán ezen átfogó reformnak egyik-másik előfeltételét sikerűit is megoldanom s talán ezen reform közelebb van, mint magunk reméljük; de positiv határidőhöz kötött ígéretet nem mertem és ma sem merek tenni. Én azt hiszem, senki sem fog vállalkozni arra, hogy ma a fogyasztási adókat gyökeresen reformálja; nem vállalkozhatik erre, t. ház, okszerűen azért, mert akkor, a midőn oly átalakulóban van egy jövedék, mint ma az italmérési jövedék; akkor, a midőn sok mellékkörülmény közrejátszása folytán a fogyasztási adóviszonyok alterálva vannak minálunk, hogy mást ne mondjak, a bor- és sörfogyasztást illetőleg: akkor talán helyesebb eljárás egy ideig várni, ez alatt a reformot alaposan elő készíteni és a végleges reformmal akkor előállani, a midőn ágy az administrativ szervezés, mint az anyagi előfeltételek tekintetében a végleges reformok alapjai megvannak. Kötelezett ígéretet ma sem merek arra tenni, hogy a reformot az itt kitűzött 3 év alatt előterjesztem, úgy, hogy a javaslatok le is legyenek tárgyalhatók. Reményiem, hogy az itt megállapított 3 évi átmeneti idő elégséges lesz a reformmunkálat előkészítésére, a házban való letárgyalására és oly végrehajtási idő hagyására, a mely alatt ezen reformok okszerííleg végre is hajthatók, nehogy azok ne csak papiron maradjanak, hanem az életbe is átvitessenek. De ez irányban kötelező ígéretet nem tehetek, mert akár én legyek ezen helyen, akár más, nem tartom kizártnak, hogy három éven túl terjedőieg még esetleg egy rövid prolongatiot kell kérni. Ismétlem, teljes reményem van arra, hogy a három év elegendő lesz; de ez iránt föltétlen kötelességet vállalni nem merek. Azonban, t. ház, akár elégségesnek tartjuk ezen időt, akár nem, arra a következtetésre semmikép sem tudunk jutni, a melyre Horánszky Nándor képviselő úr jutott. Mi közöttünk a differentia ? Az, hogy mi az 1888 : XXXV. tezikknek intézkedéseit lényegében életbe kívánjuk léptetni. Jelesül a kizárólagosságot a borra és sörre nézve teljesen meg akarjuk szüntetni. A szeszre nézve bizonyos kivételes esetekben fenn kívánjuk a kizárólagosságot tartani, de nem azt az exclusiv kizárólagosságot, a mely ma megvan, hanem azt a módosított, átlyuggatott kizárólagosságot, hogy már ezen átmeneti időben mások is feljogosíttassanak a szesz el árusítására. Mi tehát kevesebbet akarunk. Ezzel szemben a t. képviselő úr azt mondja, hogy inkább tartsuk meg egy átmeneti időre a mai állapotot és prolongáljuk rövid időre a kizárólagosságot. Horánszky Nándor: Többet is mondottam! Wekerle Sándor pénzügyminister: Legalább ez volt a t. képviselő úr szavainak lényege. Horánszky Nándor: Ideiglenes expedienst és gyökeres reformot óhajtok! (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Szóval a t. képviselő úr javaslata odi irányúi, hogy egy rövid időre a mai kizárólagosságot tartsuk fenn. Tehát van közöttünk egy időbeli differentia; mert a t. képviselő úr egy esztendőre kívánja fentartani ezt a provisoriumot, én pedig három esztendőre akarnám ezt fentartani. Ez közöttünk az időbeli differentia. De én azt hiszem, hogy ebből az egy esztendőből a t. képviselő úr is enged valamit, ha meggondolja, hogy végleges reformhoz, ha mindjárt hozzá is fogunk az előkészítéshez, kell idő és másodszor, hogy végleges reform keresztülvitelére hosszabb idő kell, mintsem ha ez a törvényjavaslat a jövő ülésszakban letárgyaltatik és már 1893. év végével életbeléptethető legyen. Mondom, talán a t. képviselő úr is enged valamit. De én nem kívánom ezen engedményt. A t. képviselő úr javaslata feljogosítana engem mindannak megtételére — kivéve a 8 frtos adótétel szedését a magánfogyasztástól — a mi ebben a javaslatban foglaltatik; de nem jogo-