Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

n. eraägos Ués 1892. Jnning 80-án, csütörtökön. 6 forint lesz, a mit én egyébként nem ellenzék, sőt méltányosnak tartok, ellenben nyilt helyeken az első osztálya városoké 6 frt 35 kr. Hogy ez utóbbi ismét mivel indokolható, azt belátni szintén nem tudom. Sőt tovább megyek. Még azt sem értem, ha a fogyasztási adó tekintetében az ország községeit és városait három classisba osztottuk: mikép lehetséges az, hogy az italmérés tekintetében, a mely logikai, ethikai és minden motívumok szerint ugyanazonos a fogyasztási adóval, miért nem teszünk különbséget? Szilasbalhás vagy Kutyabagós például ugyanazon tekintetek alá esik, mint Debreezen, Kassa vagy más első osztályú város. Mindezek a megterhelések szempontjából nem nyugszanak azon egyenletes, igazságos és méltányos abipon, a melyeket a megadóztatásnál figyelembe kell venni, hanem itt csak egy czél, egy törekvés van: gyorsan keresztülhajtani bizonyos javaslatokat azon szempontból, hogy az állam bevételei fokoztassanak, azután pedig viselje a terhet az, a kit érni fog, tekintet nélkül arra: birja-e. megérdemli-e és igazságosan terheli-e vagy sem ? Hogy mily mértékkel mér a t. kormány az indireet adók kezelésében, arra nézve egy pár igen frappáns adatot kívánok a t. ház figyelmébe ajánlani. (Bálijuk! Halljuk!) Méltóztassanak meghallgatni, mert ez adatokból nyilvánvalóvá lesz az, hogy a t. kormány egyetértve a kizárólagos jog haszonbérlőivel, miként terheli meg az állam polgárait illegális módon. Ezt egész határozottan állítom, a megterhelés azon mértékével szemben, a mely mértéket a törvényhozás az ital mérési adóban felállított. (Halljuk! Bálijuk!) T. ház! Szeszadó ezímén a már elfogadott költségvetésben 24 millió forint van előirányozva, ez megfelel 714.000 hektoliter szesznek a 35 frtos adótétel szerint. Gondolom, ez egyszerű, világos. 714.000 hektoliter szesznek italmérési adója 15 írttal és kerek összegben számítva, megfelel a 10 millió 700,000 forintnak. A minister űr azt mondja az indokolásban : szeszre, italmérési adó ezímén felvettünk 12 millió 800.000 frtot. Tehát két millióval többet, mint a mennyit a szesz ezímén bevennünk szabad volna, ha a megadóztatásnak azt a mértékét alkalmaznók, a melyet a törvényhozás az italmérési adóban megállapított. Be is ütött ez összeg, az kétséget sem szenved, de miként? A kizárólagos jog haszonbérlői útján, a mely mellett a haszonbérlő a kormánynyal kötött szerződés alapján egyformán osztozik meg azon a többleten, a mely nem a 15 frtos adót juttatja kifejezésre. Wekerle Sándor pénzügyminister: A liqueurök is csak fognak valami adót adni ?! Horánszky Nándor: Ezeket mind ismerem! Wekerle Sándor pénzügyminister: Dehogy ismeri! Horánszky Sándor: Sőt tovább megyek, méltóztassék meghallgatni, ismétlem, a mit a bérlő és a kincstár az italmérési jog iránt kötött szerződésben közösen vesznek meg. Említette a t. minister úr a liqueuröket és egyéb bevételeket. Igaza van, de azt hiszi talán a minister úr, hogy a 714.000 hektoliter szesz csakugyan mind korcsmában árúsittatik el és abból nem fogy el más czélra semmi és mind csak korcsmákban méretik ki? Ez merő lehetetlenség. Akkor legalább is azt kellene bebizonyítani a kormánynak, hogy kívülről jön be az a differentia, a mely a tényleg kiméit szesz és azon italmérési adók közt fenforog, a mely e ezímén befolyik. Ily adatokat azonban sehol sem talál. De nem is kell ehhez folyamodni. Méltóztassék a t. minister úr megnézni azt az utasítást, a melyet — mint hallom — a pénzügyi igazgatóságokhoz intézett rendeletben bocsátott ki azért, hogy a kizárólagos bérlők ahhoz tartsák magukat. Nem tudom áll-e ez; csupán hallomásból tudom, hogy rendelet ment a pénzügyigazgatósághoz, hogy a kizárólagos bérlők a szeszár maximuma tekintetében mihez tartsák magokat. Azt mondják, fokonként egy krajezárban van ez megállapítva. Méltóztassék megítélni, hogy a kizárólagos jog bérlői, ha e maximumot alkalmazzák, minő hasznot húznak a kimért szeszből. Végeredményében ebből bőven kijut az a többlet, én ezt nem difficuítálom, de difficultálom és elítélem azt az eljárást, a mely mellett a törvényhozás egyfelől megállapítja az adózó polgárok megterheltetését 15 frtban; másfelől pedig a kizárólagossági jog alkalmazása mellett lehetővé teszi, hogy azok a szerencsétlen fogyasztók nem 15, hanem 40—50 — 60 krajezárig terheltetnek meg italmérési adó ezímén. Ez egy olyan tétel, a melynek valódiságát, ha kívánni méltóztatik, concrét adatokkal is be fogom bizonyítani, de a melyre vonatkozólag merem állítani, hogy oly eljárást venni igénybe a kormánynak, mely az adókezelésben akár a kizárólagossági jog alkalmazása által, akár egyébként az ország polgárainak olyatén való megterheltetését teszi lehetővé, mint a minőt a törvényhozás a törvény megalkotásával reájok nem rótt, ez a gondos törvényhozási működéssel és gondos kormányzattal meg nem egyezik. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ugyanez az eset áll, t. ház, a borra nézve is. Meglehet, hogy alkalmam fog nyílni majd a részletes tárgyalás alkalmával e kérdésekkel bővebben foglalkozni s ezért a kérdés e részét elejtem és most csak concludálok oda, hogy