Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-79
36 ?ö» orsKigoe ülés 1888. ; tendál, t. ház, nem a minister úr előterjesztése, mert azt kizártnak tartom, hanem a lehetőség és az a törekvés, melyet valószínűleg a minister úrnak azok sugalmaztak, kik e javaslatnak értelmi szerzői voltak. Azt méltóztatott a t. elő adó úr mondani, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy a Bzeszre vonatkozólag a kizárólagos itatmérési haszonbér a törvényjavaslat 9. §-a által csak akkor engedélyeztethető, ha a feltételek fenforognak. Nem tudom, hogy ez megnyugtatja-e a t. előadó urat: engem nem nyugtat, mert merem állítani, hogy a 9. szakasz három rendbeli intézkedései akár egyenkint, akár összességükben, de mindenesetre összességükben feltétlenül kezébe adják a t. kormánynak azt, hogy a szesz kizárólagos haszonbérletét ott alkalmazza, a hol neki tetszik. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ez alkalmas lehet arra, hogy bekösse a törvényhozás szemét, mikor ez törvényt alkot; de nem alkalmas arra, hogy azok, kik e kérdés felett gondolkoznak, kik e kérdést a gyakorlati élettel összehasonlításba hozzák, hogy mondom, azok részére ez a vigasztalás megnyugtató legyen. De, t. képviselőház, a reeompensatio, melyet a t. minister úr a borra vonatkozólag ezen javaslatban nyújtani szándékozik a szabad concurrentia alakjában, nagymértékben ellensúlyoztatik az adóemelés által, helyesebben szólva, az adóalapnak azon kiterjesztése által, mely nyilt községekben az italmérési adót a magánfogyasztásra is behozni szándékozik. Hogy milyen az adóemelésnek és közteherviselésnek ezen fokozott mértéke, annak bírálatába ezúttal bocsátkozni nem akarok. Megvannak a factorok, hogy ezen rebus megfejtethessék, mert egyfelől a borfogyasztási adó, másrészről a zárt városoknak e czímen viselt terhei, majd ismét az italmérés! adó jövedelem, vagyis az a 4,700.000 frt, a melyet a minister úr indokolásában a boradó czímén bevehetőnek tart: oly tényezők, melyek segítségével megmérhetjük, hogy a nyilt helyeken a magánfogyasztásra kirovandó és behozandó ezen italmérési adó az ország terheit tetemesen fokozni fogja. Szükség esetén a részletes tárgyalásnál leszek bátor ezt világosabban kimutatni, most csak a tételt állítom fel és merem mondani: ha azon feltevéshez folyamodom, hogy a szőlőtulajdonosok, a bortermelők egy harmada fogja igénybe venni azt a kedvezményt, a mely számukra a 4. g-ban biztosítva van, akkor legalább 650.000 hektolitert tesz ki az a mennyiség, a mely újabban italmérési adó alá kerül. Ha már most a, nyilt helyeken az a magánfogyasztás, mely ennek utána meg fog adóztatni 3 forinttal, mint teher fog a fogvasztóra háramlani, méltóztassék elhinni, hogy legalább is 1,800.000-2,000.000 ! iuiliis 80-án, esnt&rtb'kttiu I forint lesz az az összeg, mely magánfogyasztás ezímén az állam számára be fog hajtatni. Körül belül ez a teherviselésnek az újabbi mértéke. Egyébként meglehet, hogy a boritalmérési adó szenvedni fog az által, hogy a kizárólagos jogosultság megszüntettetik, de nyilvánvaló, hogy a magánfogyasztásra hektoliterenkint 3 forint lévén kiszabva e javaslatban, ennyivel az adó a magánfogyasztásnál minden körülmények közt emelkedni fog. Hogy ez végösszegében mennyit fog tenni, e felett nem akarok disputálni, de előttem világos, hogy ezt ismét a társadalomnak az a zöme. a dereka fogja érezni, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) a mely nem a napszámos, sem nem a tehetős úr. hanem ez az intellectualis és birtokos osztálynak a háztartására, mint újabb adó fog nehezedni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalon.) Ha most már eonstatáljuk, hogy eddig mindig ezen birtokos és intellectualis középosztályt pusztítottuk, most újabban arra utazni és annak terheit méltánytalanul és igazságtalanul fokozni, ezt én sem törvényhozói lelkiismeretességemmel, sem azon osztó igazsággal, a mely az egyenlő teherviselés elvéből indái ki, megegyeztethetőnek nem tartom. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalon.) De, t. ház, hogy mikép bánik az állam az ország polgáraival az indireet adóztatások terén, azt megmérhetjük némely más adatokból is, melyek rendelkezésünkre állnak, de a melyek nagy bölcsen úgy a törvényjavaslat indokolásában, mint a pénzügyi bizottság előterjesztésében is elhallgatva lettek. Mielőtt azonban erre térnék, igen röviden pár mozzanatot leszek még bátor megemlíteni az egyenlő teherviselés szempontjából és ezek a következők: italmérési adóban eddig a főváros és a zárt városok 2 forintot fizettek, a nyilt helyek 3 forintot, hogy miért történt ez az egyenlőtlen megadóztatás, annak okait nem kutatom; valószínűleg azért, mert zárt városokban minden ital a vonalon keresztül vitetvén be, minden italt, akár magánfogyasztásra volt az szánva, akár kimérésre, meg kellett adóztatni, e miatt tehát könnyebbség nyújtatott a zárt városoknak az által, hogy adójuk 2 forintban szabatott meg. Most, midőn minden magánfogyasztás megadóztatás alá kertíl, ez az adótétel szintén fentartatik. Hogy honnan és miért ez a különbség, különösen miután adóztatás szempontjából a zárt városokat eddig jobban appretiáltuk és kellett, hogy jobban appretiáljuk, hogy miért fordítjuk meg most az arányi és miért alkalmazunk a zárt városokra kisebb, a nyilt helyekre pedig nagyobb adótételt, azt én megérteni képes nem vagyok. Sőt Pozsony városának, a mely ha zárt város nem volna, bizonyára első osztályú város lenne, összesített fogyasztási és italmérési adója
