Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-79
79. országos illeg 1893, janiiig 30-án, ciHtlirtftkftn. 35 lagos jog bérlői közt létrejöttek, pedig- a mint értesülök, ezek nagyon fontos rendelkezéseket tartalmaznak, mind a közteherviselés szempontjából, mely a linűtatio gondolatában jött kifejezésre, mindazon szempontból, a melyből a törvényjavaslat 14-ik szakasza kiindul és a mely a fennálló szerződési jogokat kívánja hatályon kívül helyezni. Mindezek azt mutatják, hogy e törvényjavaslat az ő előterjesztésében igazán csak egy adatra volt utalva : a nyári melegre, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.)& képviselőháznak elcsigázottságára és kimerültségére és ily viszonyok közt szándékoltatott egy oly törvényjavaslat keresztül vitetni, melynek súlyos következményei nagyon élénken lebegnek szemeim előtt. Hogy milyenek e következmények, arra nyomban rátérek, midőn a törvényjavaslat érdemleges intézkedéseit kívánom bonczkés és kritika alá venni. Mi e törvényjavaslat czélja? Czélja kettő. Az egyik a szeszre nézve fentartani a mai állapotokat ; a másik a borra vonatkozólag látszólagos könnyebbítéseket adni a szabad concurrentia alakjában. Ha az ember ezt a két gondolatot megméri, rögtön lát egy dolgot és ez abban áll. hogy a borra vonatkozólag a t. kormány a fennállott törvénynek intézkedéseit már meglehetősen kizsákmányolta, ott már több zsákmányolni való nincsen, nincsen azért sem, mert a phyllosera pusztításai ennek gátat vetnek. (Úgy van! bal felől.) A bor annyira megdrágult, hogy a bornak kizárólagos hasonbérlete által már további pénzügyi eredményeket elérni nem lehet. (Úgy van! bal felöl.) S akkor at. minister úr azt mondja, hogy adok én az országnak és a háznak egy nagy reformot. (Halljuk!) A borra nézve megszüntetem ezt a kizárólagos italmérési jogot, a szabad versenyt létrehozom. Igen, mert ottan ma már semmi hasznot nem látok. De azt mondja azután, hogy jöjj most másik, te másik atyafi, t. i. te közvetlen magánfogyasztó ! (Derültség bal felől. Láng Lajos pénzügyministeri államtitkár tagadólag int.) Ne méltóztassék a fejét csóválni. Wekerle Sándor pénzügyminister: Nem csóváltam! Horánszky Nándor: Nem a t. minister úr, hanem szomszédja. Igen régen megértünk mi már arra, hogy az ily fejcsóválásokkal szemben az igazságot meg tudjak mérni, mert a dolog úgy áll, hogy a bornál a kizárólagos italmérési jogot már kellően és annyira, a mint a múltban, kihasználni képes nem lévén, ezen ágát az italmérésnek feladja és azt mondja: e helyett azonban — mert az állam nem károsodhatik — most már előveszem a magánfogyasztót, őt adóztatom meg és ezzel állítom helyre az államháztartásában azon hézagot, mely a törvényt módosító ezen intézkedés által előállani fog. T. képviselőház! Először én nem hiszem, hogy ily hézag elő fog állani, sőt határozottan merem állítani, hogy az előállni nem fog; mert csak két eset lehetséges. Vagy az ital mérési adón túl zsákmányolta ki a t. kormány eddig ezen kizárólagos itatmérési jogot, vagy azon belül. Ha azon túl zsákmányolta ki, akkor nem ethikai dolgot cselekedett, mert a törvényhozás a borital-adót megszabta, tehát oly intézkedést, a mely ezen túlmenő jövedelmeket biztosít az állam számára, igénybe venni nem volt szabad. Ha pedig azon innen maradt, no ezt, t. képviselőház, a módosított javaslat is, a mely már a szabad versenynek tért nyit, bizonyára pénzügyileg eredményezni fogja, mert a verseny a fogyasztást emelni fogja s a fogyasztásban emelni fogja az államnak azon jövedelmét is, a mely italmérési adó alakjában folyik és folyhatik be; semmi esetre sem fogja tehát kisebbíteni, de valószínűleg inkább fokozni fogja: mindenesetre azonban a jelenlegi állapotoknak a stagnálása fog bekövetkezni. De hát, t. képviselőház, azt méltóztatnak hinni, hogy a borra vonatkozólag a concurrentia lehetősége ezen javaslat elfogadása esetén fenn fog forogni? Egyáltalán nem. A törvényjavaslatnak kétrendbeli intézkedése a borkorcsmákat kizárólag a szeszbérlőknek a hatalmába fogja adni. Az egyik intézkedés az, a mely a szesz kizárólagos bérlőinek jogai közé sorozza azt, hogy minden községben a classis szerint 1—2—3 korcsmát tarthatnak. (Halljuk!) A másik intézkedés az, a mely megs/.abja, hogy a szesznek kizárólagos bérlői I0°/o-on alul kötelesek a borkorcsmák bérlőinek szeszt adni. De mit jelent ez? Jelenti azt, hogy feltéve, miszerint a szeszlimitationalis ára nem fog oly magasra menni, hogy abból nem 10, de 207o-ot is ne engedhessen: az fog belőle következni, hogy a szesz bérlője minden községben korcsmát tartván, a 107 0-os kedvezményt megadja ngyau bérlőinek, de ugyanabban a községben ő maga olcsóbban fogja árulni a szeszt, mint a borkorcsraa bérlője. A mikor azután természetes, hogy a borkorcsma bérlője szeszt árulni nem fog, mert drágábban veszi, mint a mennyiért ő azt eladhatja. (Igaz! bal féböl.) Ez a gyakorlat t. képviselőház és miután a vidéken, az ország nagy részén korcsmák szesz nélkül fenn nem tarthatók, igen természetes, hogy a szeszbérlő lesz a kizárólagos úr a bornál is és attól lesz kénytelen a borkorcsma bérlője a bort is venni, még pedig úgy, a mint az azt eladni akarja, vagy ha ezt nem teszi: akkor nem lesz szesz a korcsmában és nem fogja korcsmáját jövedelmeztetni, úgy, a mint azt jövedelmezletni érdekében áll. Ide
