Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

Í9. országos ftlés Í8H2. jnnins áö-án, esütHrtökSn. aa maga fedezetét, sőt azontúl még néminemű hasz not is biztosítson az állam számára, melyet talán a múltban adó alakjában veszített el. De hogy azt nagyfokú nyereményes üzletté alakítsa át, a mint azt különösen administratiy úton át alakította, ez nézetem szerint a törvényhozás ethikai feladatával össze nem egyeztethető. (Igazi Úgy van! a haloldalon.) De, t. ház, ha még csak az következett volna be, hogy a t. kormány a regale megváltásán nyomban egy esztendő múlva 6—7 millió forint hasznot húz, ez talán az állam financiális helyzetének javítása és rendezése érdekében megengedhető lett volna, de mi történt t. képviselőház? (Halljuk! a baloldalon.) Az, hogy azon törvény alkalmazása mellett, melynek volt egy kivételes rendszabálya —'de normativummá alakíttatott át — oda jutottunk, hogy ma már sem verseny nincs ez országban, sem egészséges ital mérés, de igenis vannak elzüllött existentiák; ezenfelül még kizáróbigos bérlők garázdálkodása az a ráadás, melyet azon haszontöbbleten kivííl, melyet az állam a regale-megváltásból behúzott, áldozatul adni vagyunk kénytelenek. Gondolom, ezt tagadni nem lehet, mert bár megengedem, hogy a t. pénzügyminister úr referádái az ország különböző vidékeiről akként hangzanak, hogy a súlyos állapotok eltűrhetek, de ha a t. pénzügyminister úr közvetlen tapasztalatokat akarna beszerezni, merem állítani, hogy az állapot annyira elviselhettem hogy annak gyökeres orvoslását megkeresni kötelessége a törvényhozásnak, de a bajok lehető orvoslás elé gátat vetni oly eszkö zökkel, mint a minő e törvény javaslat is lesz, egyáltalán nem lehet és nem szabad. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Még hozzá az a sajátságos, hogy a míg a pénzügyminister úr nekünk ezen törvényjavaslatot akként jelezte, hogy ez egy állandóbb természetű alkotás, a mely néha-néha eorrectivumra fog szorulni. Azért mondom, hogy állandóbb alkotás, mert indokolásának legvégső passzusában ugyanezt ő maga mondja. Addig a péuzügyi bizottságnak igen jeles előadója igyekszik enyhíteni ezen törvényjavaslat súlyát és jelentőségét az által, hogy ezen törvényjavaslatot nagyon is ideiglenes természetűnek mondja, mely tehát ha pusztítani is fog, nem fog soká pusztítani ezen állam közgazdasági életében és financiális működésében. Sajátságos, t. ház, hogy az előadó úr itt is, mint számos más súlyos javaslatnál, örökkön örökké azon jóakaró közvetítőt játszsza, a kinek azon sajátságos feladat jut, hogy kritisaljon szerényen és felszólalásaiban a sorok között enyhítse a javaslat intézkedéseit. Elismeri a bajokat mindig minden részeikben súlyosaknak és terheseknek, midőn azonban arról van szó, hogy ezen segítsen is, mindig oda lyukad KÉPvíL NAPLÓ. 1892 — 97. V. KÖTET. ki, hogy nem lehet, tehát a javaslatot mégis fogadjuk el. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) így vágynak ezen javaslattal is. Hogy szemben a kormány előterjesztésével, ezen javaslat pénzügy megokolása milyen sajátságos felfogást rejt méhében, tartalmaz magában, mutatja az, hogy a míg a pénzügyminister úr ezen javaslatot állandóbb természetű alkotásnak jelezte, . . . Wekerle Sándor pénzügyminister: Epén ellenkezőleg mondottam ! Horánszky Nándor: Engedelmet kérek, hogy nem ellenkezőleg méltóztatott mondani, mutatják az indokolás végső passusának ezen szavai. Wekerle Sándor pénzügyminister: Tessék végigolvasni! Horánszky Nándor: A képviselőház fogja megmérni az igazságot s fogja megítélni azt, vájjon a minister úr részén vagy az én részemen van-e az igazság, a midőn azt állítom, hogy a minister úr a javaslatot állandóbb természetűnek jelzi, mely időnként correcturákra szorul, addig a pénzügyi bizottság azt nagyon is ideiglenesnek és átmeneti természetűnek tartja. A pénzügyminister úr ugyanis indokolásának utolsó előtti passusában a következőket mondja ; »Be fejezésűl fel kell említenem, hogy a jelenleg előterjesztett javaslat az állami italmérési jövedék rendezésének még nem tekinthető. A több századok gyakorlatán kifejlődött italmérés! jog az 1888: XXXV. tcz. rendelkezései által egészen új alapokra fektettetvén« — hogy milyen gyönyörű alapok ezek, azt voltam bátor jelezni —• »ebben az alakjában csak hosszabb idő múlva nyerheti meg azt a megállapodottságot*., amely szükséges. Hát, t. ház, nem hiszem, hogy volna itt valaki, a ki nem érti, mit jelent az a kifejezés, hogy ezeknek az állapotoknak csak hosszabb idő múlva elérhető megállapodottsága szülheti azt, a mi majd következik s a mi (tovább olvasa): »a kincstár és a nagyközönség kölcsönös érdé. keinek kiegyenlítése szempontjából föltétlenül szükséges s e megállapodás létesítése csak az idő folyamán szerzendő tapasztalatok alapján történhetik meg«. Én azt gondolom, ebből mindenki megértheti, hogy ez nem azt akarja mondani, hogy ez a javaslat időnkint eorrectivumok alá nem jöhet és nem fog jönni, hanem azt akarja mondani, hogy hosszabb időre lesz szükség, míg az egyes megállapodásokkal szemben a reformok, javítások vagy módosítások bekövetkezhetnek; de ez semmi esetre sem olyan, a mely csak egy vagy két esztendeig lehet és lesz érvényben, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) s