Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

tf>. mirtfof illés ISfl*. jflttltts éfráti, eslit«rt«küni ti! taávaí szemben fejenkint 2 forint 23 krajczárt egyenes adóval fizetünk többet, mint a mennyit a monarchia másik államában fizetnek. A közvetett adók terén 1868-ban a monarchia másik államában fizettek fejenként 6'88 krajczárt, mi pedig fizettünk 3'30 krajczárt, tehát 358 krral kevesebbet. 1890 ben ez az arány oda fejlődött, hogy a monarchia másik államának megadóztatása közvetett adókban fejenkint kitett 10-91 krajczárt, míg nálunk 10*33 krajczárra ingott a megadóztatás, tehát majdnem teljesen elértük, sőt merem mondani, hogy a dolgok további fejlődése folytán e téren csakhamar el fogjuk érni azt, hogy a monarchia másik államának adóztatási viszonyait talán túl is haladjak. Igaz, t. ház, hogy úgy, mint múltban, most is történhetik hivatkozás arra a fejlődésre, mely ebben az országban a lefolyt 22 év alatt mutatkozott, sőt valószínűleg hivatkozás fog történni arra is, hogy nekünk a monarchia másik államával szemben nagyobb erőfeszítésre van szükségünk, hogy a multaknak mulasztásait — a melyeknek nem mi vagyunk az okai, hanem a politikai helyzet — helyrehozzak. Azonban az első kifogásra vonatkozólag, t. i. hogy viszonyaink mennyire fejlődtek, úgy gazdasági, mint adóképesség tekintetében, csak egy pár momentumot leszek bátor felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik momentum a tömeges kivándorlás. (Igaz! bal felöl.) Ez sympthoma, t. ház, akármiként okoskodjunk arra nézve, hogy az országban a megélhetési képesség mily elválhatatlan összefüggésben van a teherviselési képességgel, ez pedig oda fejlődött, hogy nálunk a társadalom egy része, saját szükségleteitől hajtva, kénytelen oly eljáráshoz folyamodni, mely a normális állapotokon túlmegy. (Úay van! bal felől.) A másik a középosztály helyzete. Erre nézve is csak arra hivatkozom, hogy a napokban mondta maga a ministerelnök úr — a kivel bennünket a sors még a multakból megajándékozott, mert hisz a multak financiális állapotai általa juttatták a terheket az elviselhetetlenség határáig, valamint hogy ugyanő hova fogja a politikai viszonyokat juttatni, azt a jövő és talán már a közel jövő fogja megmutatni — mondom, maga a ministerelnök úr constatálta, hogy középosztályunk súlyos bajokon, nagy megpróbáltatásokon és talán — nem e szót használta, de kivonhatom előadásából e szót — elzülíésen ment keresztül. A harmadik momentum az a társadalmi helyzet, melynek nap nap után tanúi vagyunk, hogy t. i. a társadalomnak a középosztályú birtokosság és a közép intelligentián kívül ama másik dereka, az iparos osztály is teljes elkallódásban van. (Helyeslés bal felöl.) Megengedem itt, hogy az iparviszonyok fejlődése, vagyis a gyári termelés a helyzetet megváltoztatta. De e mellett a kézműipar azon része, mely a gyári termelés mellett mindenütt prosperál, meit a mííizlés azon igényeit elégítik ki, melyeknek a gyáripar meg nem felelhet, nálunk nemesik nem emelkedett, hanem ha létesulőben volt is, elpusztíttatott, (Ügy van! bal felöl.) Iparosaink kivándoi ólnak, elmennek zsandároknak, (Élénk helyeslés bal felől. Felkiáltások: Fináncsoknak!) vasúti Őröknek, finánezoknak szóval a teljes elkallódás útján vannak, a mi a társadalmi viszonyok egészséges fejlődése tekintetében nagyon megszívlelendő állapot. (Élénk helyeslés bal felöl.) T. ház! Két okból ecseteltem e rövid képet: az egyik az önigazolás, mely kimutatja, hogy múlt állításainknak a jelen minden terén igazat ád, a másik az a figyelmeztetés, melyet e házban gyenge szavammal minden körülmények között kötelességem hangoztatni: hogy legalább a jövőben vessünk véget azon ádáz és szerencsétlen politikának, mely nagyban és egészben a gyarapodás bizonyos mértékével járt ugyan, de a gazdasági existentiának és a társadalmi erő teljes devalvatioját, elkallódását vonta maga után. [Igaz! bal felöl.) Ls most ki akarom mutatni, hogy bár kicsiben, de a törvényjavaslat is ugyané vészes irányban halad, t. i. támadja, pusztítja a középosztályt minden kitelhető erővel. Mielőtt azonban erre áttérnék, én a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot elég fontosnak találom arra, hogy azon a téren, a mely téren ez a javaslat mozog, a múltba visszanyúljak és felidézzem a t. ház emlékezetébe azon eljárási módozatokat, a melyekkel nekünk syreni hangok között igen súlyos törvényjavaslatok ajáultattak akkor, a midőn azok megalkottattak vagy a megalkotás elé mentek, a melyek azonban következményeikben napról-napra súlyosabb állapotokat tüntetnek fel. A magyar törvényhozás 1868-tól kezdve állandóan hangsúlyozta a regale-jognak megváltását két okból. Az egyik ok az volt, hogy a hűbéri intézmények ezen maradványaitól megszabaduljunk, mint a melyek egy demokraticus alapokon nyugvó és felépítendő államnak intézményei közé nem tartozhatnak. Ez politikai szempontból történt. A másik ok a gazdasági szempont volt, a meíylyel szemben ezen fennálló hűbéri viszony akadályokat gördített a gazdasági fejlődés elé azon a téren, a mely téren a regale a gazdasági élettel összefüggésben van. Eveken keresztül bámultuk az elhanyagolást, hogy e tekintetben semmi sem történt, míg az 1888-iki törvényhozás megragadta az alkalmat, nem ugyan abból a czélból, hogy a hűbéri viszonyok ezeu maradványát a liberális felfogások érdekében megszüntesse,