Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

% H, orsEifís Illés lgfli junitis tö.án, csütürtSfcon. E szerint ezt határozatképen kijelentem, Következik a napirend szerint a pénzügyi bizottság 110. sz. jelentése, »az italmérési jövedékre vonatkozó 1888: XXXV. és 1890: XXXVI. törvényezikkek módosításáról« szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik hozzájárulni ahhoz, hogy a jelentés felolvasottnak tekintessék és így az általános vitát meg nyitom. (Helyeslés.) Az előadó urat illeti a szó. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! A fogyasztási adónak eszménye tulajdonképen az lenne, hogy a forgalmat egyáltalában ne zavarja és a fogyasztási czikket csak akkor terhelje az adótétellel, mikor az épen fogyasztásra kerül. (Halljuk! Halljuk!) Azonban e nehéz feladatot, e két ellentétes követelményt eddig még egy törvényhozásnak sem sikerült teljességben megvalósítani, de hogy erre törekedni kell, az kétségtelen. (Úgy van! jobb felől.) Az a rendszer, mely eddig nálunk érvényben van, tulajdonképen nagyobb súlyt fektetett régebben a forgalomnak szabadságára, mint az adótételnek szigorú és általános alkalmazására, míg az italmérési adó behozatván, ez már (Halljuk! Halljuk!) inkább a fogyasztási czikkek tétel szerinti megterheltetését tűzte ki feladatául és ennek következtében az alternatíva másik részét kívánta megoldani ; azonban tagadhatatlan, hogy a feladatnak sem az egyik, sem a másik része nálunk közmegelégedésre még megoldva nincs, mert részben a forgalomnak megszorítása és részben az adótételnek alkalmazása tekintetében nagyon sok a hiány, sőt a kezelésben magában talán hiba is fordul elő. A feladatok ily nehézségénél fogva, melyet nemcsak a dolog természete, hanem részben közigazgatási nemzetünk és részben korcsmaügyünknek szervetlen és fejletlen volta is okoz, a pénzügyi kormánynak természetesen arra kell törekednie, hogy a ez élt a most létező viszonyok közreműködésével lehetőleg elérje és e tekintetben ezen törvényjavaslatban nem lehet tagadni a legszigorúbb bírálat mellett sem, hogy egy pár igen czélszerü intézkedés van. Ha jellemezni akarnám a javaslatot, azt mondanám, (Halljuk! Halljuk!) hogy az imént előrebocsátott elvi szempontból nagyobb súlyt helyez most a forgalomnak szabaddá tété lére, mint magának a fogyasztási adótételnek szigorú alkalmazására, mert a borra és sörre nézve a régi fogyasztási adótétel és italmérési adótételt egyesíti, még pediglen a fogyasztási adórendszer régi alapján. Ennek következtében természetesen megszűnnék a kizárólagosság az adótárgygyal szemben és alkalmazásba jönne az 1875-iki és későbbi törvények értelmében, valamint a most érvényben lévő utasítások alapján a bor és sörre nézve az egyesített tétel kivetésénél, kezelésénél és beszedésénél a most érvényben levő fogyasztási adórendszer, azaz vagy a megváltás, vagy a bérlet, vagy pedig a ráutalás. Ennek a rendszernek természete az, hogy tulaj donképen nem szorosan a tételek alkalmazására helyezi a súlyt; az általános puhatolást és a fogyasztás mennyiségének megállapítását tűzi ki ezélúl, de maguknak a közegeknek természete, az eljárásnak minősége és a rendszernek egész kerete hozza magával azt, hogy tulajdonképen az egész fogyasztási mennyiségre az összes adótételek maguk szigorúabban nem alkalmaztatnak és nem alkalmazhatók egyszerűen azért, mert úgyszólván mindenütt egyik vagy másik formában bizonyos átalányozás fordul elő. A most érvényben levő adórendszer mellett ezen egyesített adótétel alkalmazása ellenében tulaj donképen csak egy aggodalom merül fel, a a melylyel foglalkoznom már ez alkalommal kötelességem és ez a községekre való ráutalás. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy ez abban az esetben áll elő, ha más módon, mint a fogyasztási adó összegének az illető köz

1 égre kiszabása útján a kincstár, illetőleg a pénzügyi kormányzat a kellő biztosítékokat meg nem szere/heti. Eddigelé a borra és sörre nézve csak kis községeknél fordult ez elő, még pedig a legújabb adatok szerint a sörre nézve 1693 s a borra nézve 1921 községnél. A községek túlnyomó nagy része tehát az eddig érvényben levő rendszernek másik két módozata szerint volt fogyasztási adó alá vonva. De nem lehet tagadni, hogy ezeknél a kis községeknél a ráutalás hátrányai fordulnak és fordulhatnak elő azért, mert igen könnyen megtörténhetik, hogy akár a közegeknek elégtelenségénél, akár azok értelmiségénél fogva nem a fogyasztási adó alkalmaztatik, hanem egyszerűen az illető öszszeg egyéves pótaclóképen vettetik ki. Ez pedig a törvényhozás czélját fogyasztási adónál nem képezheti. És azért, midőn a kérdés e szempontból bírálva volt, a pénzügyi bizottságot megnyugtatta s azt hiszem, a t. házat is megnyugtatja a pénzügyministernek az a határozott kijelentése, melyet utasításban is kíván érvényesíteni, hogy általában nem czélja a ráutalásnak, csakis kivételes esetekben való alkalmazása által az illető községeknek újabb megterhelése, hanem szándéka az oly esetekben, a melyekben az illető községekben a fogyasztási adó befolyása nem biztosíttatnék, illetőleg nem fedeztethetnék a ráutalás összege és a melyekben méltányos alapon beírás fordulna elő, ne álljon elő a szüksége annak, hogy a fogyasztási adó czímén szükséges öszszeg fedezésére községi pótadó vettessék ki, a mi magában anoma