Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-79
n. országos ülés 1892. jauitts 80-áu, csütörtökön, §7 Ha és igazságtalanság lenne. Ezzel kapcsolatosan némi rokonszenvre talált és hosszasan vitatva volt a kérdés, hogy a ráutalással szemben általában nem lenne e kívánatos, hogy a végső elhatározás a ráutalás alkalmazására és annak összegére nézve, ne a pénzügyi kormányzat kezében legyen, hanem a pénzügyi közigazgatási bíróságra bízassék ? Az eszme első perezre okvetlenül tetszetős, de ezt tisztán a pénzügyi szempontból elbírálni nem is szabad, mert az államérdek szempontjából kell az elhatározást ezen különben semleges kérdésben a t. háznak is meghoznia, hogy a községeknek melyik eljárás válik inkább javokra: vájjon az esetben fognak e jobban járni a községek, hogyha a pénzügyi kormánynál marad az utolsó fórum és ennek elhatározásától függ a végleges összeg megállapítása, vagy pedig a pénzügyi közigazgatási bíróságnál ? A pénzügyi bizottság e kérdést hosszasan vitatta és arra a meggyőződésre jutott, hogy ezélszerübb lesz, ha azt a pénzügyministernél hagyják. Okai a következők. (HaMjuk! Halljuk!) A pénzügyi bíróság maga szorosan bírói testület lévén, első sorban csaknem kizárólag jogi szempontból kell, hogy kiinduljon, egyszerűen a megállapított mennyiségekre a tételeknek alkalmazása által állapítja meg az öszszeget; azonkívül eljárása sokkal nehézkesebb és e mellett a pénzügyi közigazgatási bíróságnak sem nem hivatása, sem nem j'ogköre a méltányosság és a közgazdasági és más melléktekintetek számbavétele, mert mint bíróság egyszerűen a törvény tételeinek alkalmazásával van megbízva . . , Horánszky Nándor: Hát a kereseti adónál ? Hegedűs Sándor előadó: Ez határozott feladata és kötelessége és ez nem is kifogás vagy megrovás, hanem egyszerűen a tény constatálása; míg ezzel szemben a pénzügyi kormányzat mindazon momentumokat veheti tekintetbe, melyek ily kérdésnél leginkább apretiatio dolga lévén, okvetlenül előfordulnak és egyáltalán a megkötöttséget az illető, elhatározó fórumra nézve meg nem engedik. A mellett az eljárása gyorsabb és az illető községekre nézve is elönyösebb lenne, ha a pénzügyminister dönt e kérdésben. Ez azonban oly kérdés, mely lehet mondani, egészen semlegesnek tekinthető s ha a t. ház bölcsessége egyik vagy másik irányban dönt, bizonyára sem a pénzügyi kormánynak, sem a törvényjavaslatnak hátrányára Szolgálni nem fog, de nekem kötelességem érett megvitatás és megfontolás után figyelmeztetni a t. házat, hogyha tényleg és kizárólag — a mint itt másból nem indulhatunk ki — a községek érdekéből indulunk ki, inkább megmaradunk — legalább a pénzügyi bizottság meggyőződése szerint — a mostani eljárás mellett, semhogy a végleges eldöntést a pénzügyi közigazgatási bírósághoz utaljuk. A törvényjavaslatnak egyik intézkedése azonban a borra nézve kiterjeszti az adózást annyiban, a mennyiben a szőlősgazdák közííl csak azokat nem fosztja meg az eddigi kedvezménytől, a kik kiméréssel nem foglalkoznak, de azokra néz^e, a kik kiméréssel is foglalkoznak, az egyesített adótételt egészen alkalmaztatni kívánja. Ez egyfelől az adóalap ellenőrzése, másfelől az adónak igazságosabb kivetése szempontjából elkerülhetierdíl szükséges és nincs is igazolva az ellenkező eljárás akár a termelés, akár a fogyasztás érdeke által, mert az a gazda, a ki kimér, lehet mondani, hogy egyúttal korcsmárosnak is tekinthető. Az igazság követelménye tehát az, hogy ugyanazon adó alá vettessék a termelő, a mely alá mások vettetnek. De van egy könnyítés e tekintetben a törvényjavaslatban a bormustrára és czefrére nézve, miután eddig ez a borral parificáltatott, azonban köztudomású, hogy ugyanazon mennyiségben a bormustra és czefre bornak nem tekinthető és ennek következtében az adótétel 7*-del leszállíttatik, illetőleg annak csak S A része alkalmaztatik ezekre nézve. Egy új intézkedés van e törvényjavaslatban a mííborra nézve. Nem bocsátkozik a törvényjavaslat e kérdésnek elvi megoldásába, nem foglalkozik a mübor definitiojával és nem akar praejudiciumot alkotni a törvényhozásnak e tárgyban hozandó érdemleges intézkedésével szemben. De sem az igazsággal, sem a pénzügyi érdekekkel megegyeztethetőnek nem tartotta, hogy a mübor jövőre is teljesen adómentes legyen és ennek következtében ugyanazon adótétel alá kívánja vonni, mely alá a természetes bor esik. Azt hiszem, ez az igazság követelménye, sőt bizonyos tekintetben közgazdasági érdek is, a mennyiben akárhogyan dőljön el a mübor kérdése, a termelőkre nézve mindenesetre előny, hogy már most a mübor legalább azon terhet viseli, melyet a természetes bor. A korcsmában és nevezetesen a bor- és Sörkiuiérúkre nézve az a kedvezmény van a törvényjavaslatban biztosítva, hogy szeszt a kizárólagos jogot bérlőktől is a megállapított árnak 10% leengedése mellett vehetnek igénybe. Ennek a tekintetben van jelentősége, nézetem szerint, hogy a bor- és sörkimérést is annyiban mozdítja elő, hogy az illető korcsmárosokat és kirnérőket megélhetés és concurrentia tekintetében kedvezőbb helyzetbe hozza, mert hogyha a harmadik italt is tarthatják, természetesen inkább fenn is tarthatják kimérésöket. 4*
