Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-88
U. orsáágós ülés Í892. Jnlítts 14-én, iSUtoYtbfcon; §f 1 túlehgedékelry s azért megvagyok arról győződve, hogyha a törvényhozás által a kívánalmak teljesíthetők, azok meghallgatásra fognak találni itt és sokkal helyesebb volna a teljesítés, a kielégítés itt, mint a törvényhozói intézkedés megtörténte után duzzogni oda künn. (Helyeslés.) De nézzük azt, vájjon azok a sérelmek és panaszok, melyeket ép a nemzetiségek a magyar kormányzat és törvényhozás ellen felhoznak, al apósak-e? Méltóztassanak csak megnézni épen a románok helyzetét nálunk és ezt összehasonlítani azon magyar honfitársaink helyzetével, a kik Romániában vannak. A kettő közt az összehasonlítást tenni igen könnyű és akkor meglátjuk, kinek válik az előnyére. De menjünk tovább és nézzük, hogy például a francziáknak Németországban vagy a németeknek Francziaországban több szabadságuk van-e, mint a nemzetiségeknek minálunk ? Uyen körülmények között mindenesetre méltánylást igényel azon kérdés, vájjon ezen panaszok indokoltak-e? Méltóztassanak csak megnézni a népoktatásról, a nemzetiségekről szóló törvényt, (Zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) a községi törvényt, a sajtó szabadságra, a gyülekezési jogra nézve fennálló szabályokat és még a kereskedelmi törvényt is. Ezek annyi szabadságot és annyi jogot adnak egyeseknek, testűleteknek, társulatoknak és így a nemzetiségeknek is, a mennyit más országok épen nem adnak meg. (Igaz! Úgy van!) De, t. képviselőház, a ki hallja ezen felszólalásomat, azt mondhatná, hogy a nemzetiségi kérdéssel mily összefüggésben van a kereskedelmi törvény? (Halljuk! Halljuk!) A ki nem ismeri Magyarországnak viszonyait, csodálkozni is fog a felett, hogy miképen is lehet a kereskedelmi törvény összeköttetésben a. nemzetiségi kérdéssel? (Halíjuk/ Halljuk!) Ámde épen a kereskedelmi törvény egyes intézkedései állanak összefüggésben azon üzelmekkel, a melyek a nemzetiségi kérdésben tapasztalhatók. (Úgy van! jobb felöl.) Ott, a hol részvénytársulatok alakítására, pénzintézetek létesítésére a politikai hatóságnak semmi befolyásuk nincsen: a fennálló alapszabályok keretén belül és azoknak minden megsértése nélkül lehet államellenes üzelmeket folytatni és részint a pénzt, részint a befolyást az ilyen izgatásokra felhasználni. (Igaz! Úgy van! Felkiáltások bal felől; Elég baj!) . Arról tehát nem lehet szó, hogy a nemze tiségeknek van-e joguk panaszkodni, hanem fel lehet vetni azon kérdést, hogy helyes volt-e a törvényhozás részéről ezen intézkedéseket megalkotni (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés) és egyeseknek kezébe adni azon hatalmat, a melyet azután épen azon állam, azon nemzet, azon törvényhozás ellen használnak fel, a mely nekik azt megadta? (Élénk helyeslés.) Azt méltóztnak kérdezni, hogy van-e tudomása a kormánynak azon tizelmekről, melyek a nemzetiségi kérdésben tapasztalhatók? Igenis, van a kormánynak, még pedig nemcsak magán, de hivatalos úton szerzett tudomása; csakhogy igen természetes, hogy az erről szóló jelentéseket nem szokás dobra ütni . . . Polónyi Géza: Hát az igazságügy mini ster nagy dob? (Nagy derültség.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: (Folytonos derültség a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, de ezen semmi nevetni való sincs, mert a dolog természetében fekszik, hogy a szolgabíráknak, a közigazgatási és törvényhatósági közegeknek első jelentései első sorban nem az igazságügyministerhez, hanem a belügy ministerhez étkeznek és ha ezek alapján a belügyminister, mint az igazságügyminister bizonyos intézkedéseket tesz, azokról, ne méltóztassék előre megítélni, a mikor még azokról nincs tudomásuk, hanem csak akkor, a mikor azoknak eredményeit fogják látni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Horváth Gyula: Talán beszélnek együtt ? (Derültség bal felől.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Azt méltóztatnak kérdezni, hogy mit szándékozom e részben tenni? (Felkiáltások a szélső baloldalon : Semmit! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Először is azt, hogy úgy az administratioban, mint a törvényhozás termében megtartom azt a nyugalmat, a mely mindenekelőtt szükséges. (Élénk helyeslés a jobboldahn. Mozgás és zaj bal felöl.) Kemény Pál: És nem sértegetni mást! (Mozgás jobbról.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Megtartom pedig azért, mert a szenvedély és izgalom legrosszabb tanácsadó az ily kérdésekben. (Élénk helyeslés jobb felől.) Justh Gyula.* Kár volt provoeálni! (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: A magam részéről óva intem azokat, a kik a magyar állameszme barátai és a kik — saját felfogásuk szerint — a magyar állameszmének érdekében elragadtatják magukat oly erőszakoskodásra, a melyek n a m használnak azon ügynek, a melynek szolgálatot akarnak tenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a szélső baloldalon) Nyíltan kimondom, hogy e részben köteles-
