Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

ggg 88, orsíifos illés 189Í. jnllns It.én, csütörtökön, minister úr nincs jelen, legyen szíves ez iránt nyilatkozni. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Láng Lajos államtitkár: T. ház! Erre nézve nem mondhatok mást, mint azt, hogy a tárgyalások alkalmával a kormány álláspontja abban a tekintetben arra irányult, hogy olyan felirat ne fordulhasson elő, mely a mi közjogunkkal ellentétes. Azt hiszem, ez az, ami a t, felszólaló képviselő úr kívánsága is. Már most magában a törvényjavaslatban, a mely előttünk fekszik, tulajdonképen ki van mondva, hogy az egyik oldalra jön ő Felsége mellképe, a másikra a császári sas. Egy későbbi tételben meg van mondva, hogy mi lesz a körírat. Várady Károly: Én az osztrák javaslatról beszéltem. Láng, Lajos államtitkár: Én is arról beszélek. Es ennek következtében azt hiszem, hogy a t. képviselő úr aggálya tárgytalan, mert a körírat ellen kifogás nem lehet Arról pedig, hogy az érem hátalapján lesz-e körírat, a törvényjavaslat nem szól és arról nem nyilatkozhatom. A mi pedig a Horvát-Siavonországra mondottat illeti, azt méltóztatik óhajtani, hogy a magyar pénzeken az illető hetük valamivel kisebbek legyenek, minta Magyarországra vonatkozók. Erre nézve megjegyzem, hogy én ennek a kívánságnak közjogi indokát először nem tudom ; de másodszor, ha indokolt is volna az, technikai és aesthetikai szempontból nem is ismerek oly érmet, melyen a körirat betűi az egyes országok megkülönböztetései szerint különbözők volnának. Ezek alapján kérem, hogy a szakaszt változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Várady Károly: T. ház! Félreértett szavaimnak helyreigazítása végett kérek szót. A t. államtitkár úr azt jelentette ki, hogy a mi pénzeinken is az lesz a felírás, mint az osztrák pénzeken, csakhogy az osztrák javaslatban sem az arany, sem az ezüst, sem a nickel, sem a bronz pénzeknél feliratáról említés téve nincsen. Láng Lajos államtitkár: T. ház! Encsak arról beszélhetek, a mi a törvényben van, a mi nincs benne arról nem szólhatok. Polónyi Géza: Az a kérdés; lesz-e felírás, vagy nem ? Láng Lajos államtitkár ^Természetesen, hogy lesz. Schóber Ernő jegyző: Amon Ede! Ámon Ede: A törvényjavaslat 5. §-át jelen szövegezésében változatlanul elfogadom, azon óhajnak előterjesztése mellett, hogy az első sorban előforduló ezen szavak: »koronázási öltöny* alatt értessék ama öltözet, a melyben ő Felsége a koronázás alkalmával tényleg szerepelt és a melyet a történeti hűségnek megfelelőleg az 1867. után vert magyar aranyokon és a közöttünk legutóbb kiosztott emlékérmeken előtüntetve láthattunk. Azért vagyok bátor ezt megjegyezni, mert azon rajzok, melyeket a t. pénzügyminister úr a pénzügyi bizottságban eló'mutott, a történeti hűségtől némi eltérést mutatnak. Nem tartanám pedig helyesnek, hogy ő Felsége az egyik érmen egyik, másikon pedig más koronázási öltönyben tüntettessék fel. Ezen megjegyzés mellett a szakaszt elfogadom (Helyeslés a jobboldalon.) Láng Lajos államtitkár: T. ház! Ha méltóztatik megengedni, bátor leszek a t. képviselő úr aggályát azonnal eloszlatni. Az eredeti rajzban tényleg ő Felsége a koronázási öltönyben volt feltüntetve, de saruval rajzoltatott. Később magunk is eláltattunk ettől, tekintettel arra, hogy őFelsége a koronázásnál nem ilyen módon jelentkezett s minthogy magunk is a históriai hűséget akartuk megőrizni, ennek következtében ő Felsége az érmeken úgy fog jelentkezni, mint azt a t. képviselő úr is kívánja, tudnillik abban a lovasítábornoki egyenruhában, melyben a koronázás alkalmával tényleg szerpelt, szent István palástjával, a buzogánynyal stb. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, maga a szöveg meg nem támadhatván, azt hiszem, méltóztatik azt elfogadni. (Helyeslés.) E szerint azt elfogadottnak jelentem ki. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 6. §-t., mely észrevétlenül elfogadtatik. Olvassa a 7.§-t). Balla Gyula: T. ház! Az eredeti törvényjavaslat szövege nem tudom, de gondolom azért került változás alá, mert az első és a második bekezdésben ugyanegy forgalmi súly állapíttatik meg, de különbözően kifezve. Vagyis az első bekezdésben a nyers súly ezredrészben, a második bekezdésben a pénzverési súly ezredrészben, vagyis grammban és annak a századrészében lett megállapítva. Ezáltal ismétlés is fordul elő az eredeti szövegben, más felől pedig, habár fedte egymást e számszerű megállapítás, mégis némileg eltér egymástól és ezért módosíttatott a szöveg és a második bekezdés elsőnek lett áthelyezve, mit a magam részéről elfogadok. De a második bekezdésnél kissé erőltetettnek találom a szöveget. Nem akarom ezt nyelvtanilag elemezni, egyszerűen annyit mondok, hogy erőltetett és két tagadással szemben egy állítás van. így szól az általam kifogásolt szöveg: »Oly aranyérmek, a melyek a rendes forgalom folytán nem fogytak meg annyira, hogy a forgalmi súlyt el nem érik« ; a mit következőleg óhajtanék módosítani: »01y aranyérmek, melyek a rendes forgalom folytán megfogytak, de forgalmi súlyt még elérik«, az állami és egyébb közpénztáraknál valamint a magánforgalomban is minden fizetésnél teljes súlyúakként fogadandók el.« (Helyeslés a jobboldalon.)